Az elmúlt időszak legjelentősebb katonai művelete Nyugat-Szaharában

Közzététel ideje | január 6, 2018 | Még nincs hozzászólás | GaceTillerro

Ahogy itt a Mindennapi Afrika blogján már több alkalommal is bemutatásra került, a mai napig vitatott sorsú nyugat-szaharai terület két részre van osztva 1991 óta, azóta, hogy a nyugat-szaharai függetlenségért és a szaharai népért küzdő Polisario Front és Marokkó tűzszünetet írtak alá (amely szerződésben foglaltak azóta sem kerültek végrehajtásra alapvetően az ENSZ impotenciájának hála). Szóval az egyik rész a Marokkó által ellenőrzött és gazdaságilag értékesnek számító rész, amely Rabat szerint már egyértelműen és kétség nélkül Marokkó, a másik rész pedig az ún. Felszabadított területek, amely Marokkó szerint az ütközőzóna lenne az Algériában működő és ott bázisokkal rendelkező szaharai Polisario Front és a marokkói területek között, ellenben a szaharaiak szerint ez az ő területük, ahol a cudar körülmények ellenére megpróbálnak valamiféle életet folytatni (főként Tifariti, Agounit és Bir Lehlou települései körül).

A valódi ütközőzóna egy 5 kilométeres és egy 30 kilométeres sáv a Marokkó által a két terület elválasztására felhúzott fal mindkét oldalán, amely sávokban alapvetően mindenfajta katonai mozgás tilos. A legfrisebb hírek szerint 2017 utolsó és 2018 első napjaiban a Polisario Front katonai egységei (ismét) hadműveleteket végeztek ebben az ütközőzónában Guerguerat városa környékén, amely műveletek és gyakorlatok hosszú napokon át tartottak és az algériai sajtóban (Algéria a szaharai nép ügyének legelkötelezettebb támogatója a kezdetek óta) komoly visszhangot is kaptak, hangsúlyozva a Szaharai Arab Demokratikus Köztársaság védelmi miniszterének szavait, mely szerint a Polisario Front bármikor képes lenne háborút indítani Marokkó ellen a szaharai nép függetlenségéért. Marokkó sem késlekedett a válasszal, Rabat szerint a katonai felvonulás csak azt mutatja, hogy a Polisario most már lefelé tartó ágban van és bár mindenáron ennek ellenkezőjét akarják bizonyítani, egyértelmű, hogy a szaharai nép függetlenségért küzdő szervezete az utolsó napjait éli.

Valószínűleg a katonai mozgásnak köze van ahhoz is, hogy a híres-hírhedt tindoufi menekülttáborban (ami igazából már település és nem valódi tábor), ahol a szaharaiak többsége él, már hosszú hónapok óta komoly bírálatok érik a Polisario Frontot, annak tehetetlensége miatt, ugyanis a szaharaiak többsége sokkal erősebb és más jellegű fellépést várna az egykor ténylegesen komoly háborút vívó csoporttól. Marokkó mindenesetre a Polisario Front katonai mozgásai után szintén csapatokat rendelt a falhoz (a Bermhez), egyértelművé téve, hogy csapatai bármilyen provokációra azonnal reagálni fognak. Ettől függetlenül az elmúlt pár hónap legjelentősebb katonai helyzete volt ez a pár nappal ezelőtti esemény és még nem igazán látható, hogy merre fog folytatódni a történet.

Guerguerat, a nyugat-szaharai területek egyik legdélibb pontja, alig 11 kilométerre Mauritániától és 5 kilométerre az óceántól, amely mellett a Polisario felvonulása történt, az a település, amelyen keresztül a marokkói export délre tart Mauritániába és az egyetlen hely, amelyen keresztül a marokkóiak vízum nélkül elhagyhatják szárazföldön országukat, vagyis a Marokkó által megszállt nyugat-szaharai területet. Nem a mostani volt az első hasonló eset, például a tavalyi évben hosszú tárgyalások okán sikerült elérni, hogy a marokkói katonák, majd a Polisario fegyveresei is visszavonuljanak Guerguerat térségéből, de a jelenlegi események csak nagyjából az első bekezdésben foglaltakat igazolják – azaz a Polisario Front (akár gyengül, akár erősödik), egyre elégedetlenebb az ENSZ folyamatos, eredmény nélküli ígéreteivel és saját belső ellentéteitől fűtve, Algéria óvó ölelésében ismét szikrát akar pattintani Nyugat-Szaharában.

Marokkó pedig ahogy mindig, most sem tesz nagyon semmit, hiszen az idő múlása csak jó nekik, az már most szinte biztosnak látszik, hogy a marokkói nyugat-szaharai területek sosem kerülnek a szaharai néphez vissza (köszönhetően például a nagyszámú betelepülőnek vagy a gazdasági értékenk), de több jel azt is mutatja, hogy akár még a Felszabadított Területek sem fognak soha független Nyugat-Szaharaként funkcionálni – ilyen jelek például Marokkó visszafogadása az Európai Unióba, Spanyolország Nyugat-Szahara elkötelezett támogatójából fokozatosan tartózkódóvá válása és a nemzetközi közvélemény egyre növekvő közönye.

twitter.com/napiafrika

Hozzászólások:

Szólj hozzá!





  • RSS és kapcsolat – Info

    Rss link:
    www.mindennapiafrika.info/rss
    Kapcsolat:
    mindennapiafrika@gmail.com
    Twitter:
    twitter.com/napiafrika

  • Szavazás

    Mennyire számít világpolitikai szempontból egy-egy kisebb afrikai ország belpolitikai helyzete?

    View Results

    Loading ... Loading ...
  • Címkék