Még kilátásban sincs a bissau-guineai “totális leállás” megoldása

Közzététel ideje | december 17, 2017 | Még nincs hozzászólás | GaceTillerro

Alapvetően ha nem jár erőszakkal és súlyos élethelyzetekben szenvedő állampolgárok fényképeinek terjedésével a közösségi médiában, a nemzetközi közösség meglehetős távolságtartással szemléli egyes országok belső politikai harcait, főleg, ha az adott ország egy olyan aprócska kis hely, mint a nyugat-afrikai Bissau-Guinea. A harmadnyi Magyarország területével bíró országban 2015 óta rendkívül nagy a politikai instabilitás, azóta, hogy Jose Mario Vaz (avagy szimplán csak “Jomav”) elnök még 2015. augusztusában menesztette pozíciójából Domingos Simoes Pereirát, az Afrikai Párt Guinea és Zöld-Fok Függetlenségéért( PAIGC) elnökét, akivel nagyjából semmiben sem értettek egyet, ráadásul felelősségi körük is átfedést mutatott egymással.

Ez nem sokkal azután történt, hogy a PAIGC 15 “dezertőr” képviselője a parlamentben kihátrált Pereira mögül, aki így elveszítette parlamenti többségi támogatását. A szálak még mindig eléggé keszekuszák és nehezen átláthatóak, de az biztos, hogy a PAIGC jelöltjeként 2014-ben elnökké választott Vaz (és PAIGC-n belüli támogatói) és a PAIGC-t vezető Pereira közötti ellentétek azok, amelyek most teljes politikai patthelyzetbe sodorták az államot és csak reménykedni lehet, hogy az ország helyzetének alakulását mindig is eldöntő hadsereg továbbra is tétlen szemlélő marad. Pereira távozása után amúgy az a Baciro Dja lett miniszterelnök két hónapra, akinek ezután egy bírósági ítélet alapján távoznia kellett posztjáról, ugyanis a döntés értelmében kinevezése alkotmányellenes volt – mégis, 2016. májusától egészen 2016. novemberéig ismételten ő ült a miniszterelnöki székben Vaz jóbarátjaként.

A fő problémát az okozta és okozza, hogy Pereira mögött igen erős támogatók sorakoztak fel a PAIGC berkein belül, így nagyjából a Dja első mandátuma után következő Carlos Correiának és Djának másodszor is azért kellett távozniuk pozíciójukból, hogy eleget tegyenek a PAIGC elégedetlen frakciójának. Na de 2016. novemberében Vaz a PAIGC egykori főtitkára és a PAIGC által teljes mellszélességgel támogatott Augusto Olivais helyett az ellenzék által támogatott Umaro Sissoco Embalót nevezte ki miniszterelnöknek, ami óriási pofonként érte a PAIGC keményvonalasait. Annyira óriási pofonként, hogy azóta bojkottálják a kormány működését, megakadályozzák a költségvetés jóváhagyását vagy nemzetközi segélyekről szóló tárgyalások eredményének elfogadását, konkrétan egyetlen törvény vagy rendelet nem került jóváhagyásra azóta és a képviselők a fizetésük felvételén kívül semmit nem tesznek az ország embereiért a parlamentben.

A teljes politikai leállás eredménye az lett, hogy az iskolák, kórházak, a rendőrség, az igazságszolgáltatás, a posta és nagyjából semmilyen állami funkció nem üzemel normálisan, a köztisztviselők nem kapnak fizetést, a nemzetközi támogatók nem folyósítják segélyeiket és így tovább. A PAIGC vezetői pedig, akik a mai napig Pereira támogatói, kizárták soraik közül azt a 15 képviselőt, akik még 2015-ben fordultak Pereira ellen és elutasítottak bármiféle együttműködést “Jomavval” és az általa létrehozott új kormánnyal. Ezek után jött ismét egy erőtlennek tűnő bejelentés, ugyanis tegnap (12.16) egy nigériai csúcstalálkozón, a Nyugat-afrikai Államok Gazdasági Közösségének (ECOWAS) államai egyöntetűen felszólították Mario Vazt, hogy kezdjen hozzá haladéktalanul a politikai helyzet rendezésének, ellenkező esetben az ország szankciókkal lesz kénytelen szembesülni (nem mintha Vaz ezt a fenyegetést nem kapta volna meg már korábban).

Egyben az ECOWAS felkérte a korábban már közvetítő guineai elnököt Alpha Condét és a togói elnököt, Faure Gnassingbét, hogy két hónapon belül segítsenek egy egységkormány létrehozásában és egy új miniszterelnök kijelölésében Bissau-Guineában, mert egyértelműen látszik, hogy ez a béke alapfeltéte lesz – Embalóval a minisztelnöki székben semmi jóra nem számíthatunk. És ha a szankciók kilátásba helyezése nem lenne elegendő, Nigéria azt is bejelentette, hogy záros határidőn belül kivonja Bissau-Guineából azokat a katonáit, akik a 2012-ben történt puccs után érkeztek az országba egy ECOWAS békefenntartó misszió keretein belül. Szóval a politikai élet nagyjából leállt, a mindennapokban az emberek életszínvonala a korábbiakhoz képest is mélypontra zuhant, egyszóval Bissau-Guinea továbbra is irtó kemény helyzetben van.

twitter.com/napiafrika

Hozzászólások:

Szólj hozzá!





  • RSS és kapcsolat – Info

    Rss link:
    www.mindennapiafrika.info/rss
    Kapcsolat:
    mindennapiafrika@gmail.com
    Twitter:
    twitter.com/napiafrika

  • Szavazás

    Kartúm és Addisz-Abeba tényleg támogatják az eritreai lázadó mozgalmakat?

    View Results

    Loading ... Loading ...
  • Címkék