Független Ambazónia: október elsején kiderül

Közzététel ideje | szeptember 30, 2017 | Még nincs hozzászólás | GaceTillerro

A napokban a világsajtó teljes egészében csak a katalánok függetlenségi népszavazására, Spanyolország jövőjére koncentrál, pedig délebbre, Afrikában is sorsdöntő napok következnek az egyik országban, méghozzá Kamerunban, ahol október elseje egy teljesen új korszak kezdetét jelentheti. De még mielőtt a közepébe vágnánk, következzen egy kis felzárkóztató bevezetés. Miközben Paul Biya szeptember 22-én Washingtonban vett részt egy konferencián, az országának délnyugati csücskét jelentő Déli-Kamerunban ismét hatalmas tüntetések zajlottak, de olyan nagyok, amelyekre sem itt, sem az ország egészében nem nagyon volt még példa (sok tízezer emberről beszélünk) – és a felvonulások véres összecsapásokba torkolltak. Azt már itteni posztokban is taglaltuk évek óta, hogy a Kamerun ezen részén élő, angol nyelven beszélő és történelmileg is más pályát befutó kameruniak teljesen elszigeteltnek, szándékosan marginalizáltnak érzik magukat az országban és ennek az elégedetlenségnek már elég sokszor hangot adtak – az elmúlt év különösen rázós volt errefelé.

Főleg azért, mert az elmúlt évtizedekben bevált kormányzati stratégia, amellyel az efféle megmozdulásokat vérbefojtották, most nem tűnik működőképes reakciónak, ugyanis az éles lőszer, a halálos áldozatok, az őrizetbe vételek, a kijárási tilalmak ellenére a mostani tüntetéssorozat nem maradt abba, sőt egyre szélesebb körben vonta be a déli-kameruniakat. És most ott tartunk, hogy a déli-kameruniakat képviselő szervezetek október elsején ki fogják kiáltani Ambazónia (Déli-Kamerun) függetlenségét, amelyre Biya elnöksége a “spanyol” választ adja – több ezer rendőrt és katonát vezényeltek az országrészbe, hogy bármilyen áron, de megakadályozzák az országrész elszakadását. De az erőszakos válasz egyértelműen már előre kijelenthetően nem lesz a helyes válasz, ugyanis a mészárlás és elfojtás helyett a párbeszéd lenne az, ami segíthetne egyben tartani az országot, hiszen 2016. novembere, az újabb tüntetéshullám kezdete óta tudjuk, hogy most már a tüntetések elfojtása inkább ellenkező hatást vált ki Dél-Kamerunban, a diaszpóra teljes egészében a tüntetők mögött sorakozott fel, ahogy a falvak lakossága körében is soha nem látott népszerűségre tettek szert a különféle militáns csoportok és aktivisták.

Jelenleg hatalmas a feszültség, az utcákon a régió városaiban mindenhol katonai ellenőrzőpontok állnak, tilos négynél több embernek csoporba verődnie, minden bár és kocsma bezárt, a taxik nem közlekednek és a nigériai határokat lezárták, sőt még a járások közötti mozgást is erőteljes kontroll alá vonták. És ami egyértelmű jelzés a kormány válaszreakciójára az a tény, hogy a Boko Harammal is harcoló kameruni Gyorsreagálású Erők (BIR) alakulatait is kivezényelték. Pedig meg lehetett volna előzni a helyzet ide jutását, nagyjából akkor, amikor még 2016-ban kirobbant a konfliktus azután, hogy tárgyalás nélkül elutasították déli-kameruni ügyvédek beadványát, akik amiatt tiltakoztak, hogy a régió vezető pozícióiba angolul nem beszélő, brit törvénykezést nem ismerő embereket ültettek. Ott kellett volna párbeszédet kezdeményezni és akkor talán nem tartanánk most ott, hogy radikális déli-kameruniak gyújtogatnak, házi készítésű bombákkal támadnak rendőrökre, az iskolákat bezárták és mindenki az október elsejét várja – a katonák és rendőrök pedig éleslőszerrel lőnek a tömegbe, mindenféle eljárások és papírok nélkül törnek be házakba és bántalmaznak, tartóztatnak le embereket.

Kormányzati oldalról persze azt állítják, hogy voltak kezdeményezések – például Washingtonban, vagy Belgiumban vagy éppen Dél-Afrikában (a diaszpórában élő ellenállókkal és pártokkal), de mindenhol ütésváltásokba, konfliktusokba és veszekedésbe torkolltak a tárgyalások. Közben pedig tömegével zárták be a déli-kameruni aktivistákat és az internetet is leállították az egész régióban három hónapra (!!!) és ugyan hiába történek később szabadon bocsátások és hiába állt helyre az internet-szolgáltatás is, párbeszéd és decentralizáció igazán nem indult meg, így tartunk ott, ahol most tartunk. Többször volt már itt szó a történelemről is, de amikor 1961. október elsején Francia-Kamerun és Angol-Kamerun egyesültek, még mindenki nagyon bizakodó volt, de aztán gyorsan kiderült, hogy ez hiú ábránd, hiszen 1965-re már a brit pénzt betiltották, a brit Nemzetközösségből kiléptették Angol kamerunt, a szövetségi rendszert felszámolták és az akkor már ellenzéki, déli-kameruni pártokat betiltották – és az 1982 óta hatalmon lévő Paul Biya ezen nem igazán igyekezett változtatni, Dél-Kamerun maradt marginalizálva, erőteljes ráhatással az angol múlt és jelen felszámolására (és igazából ez a legnagyobb probléma, hiszen a szegénység nem egyedi Kamerunban, a helyiek fő problémája az angol identitásuk elleni háború).

Az ellenállás pedig mostanáig zömében a külföldön élő kameruniak kezében volt, viszont 2016 óta rendkívüli mértékben növekedett a helyi támogatottság is a szövetségi rendszer visszaállítására, sőt a függetlenség irányába is. És ha már függetlenség – mi is az az Ambazónia? Hívhatjuk akár Déli-Kamerunnak, Angol-Kamerunnak is, de alapvetően ugyanarról a területről beszélünk, Ambazónia pedig a Mungo-folyó torkollatánál lévő Ambas-öböl nevéből eredeteztethető, amely előbb említett folyó egyébként Dél-Kamerun és Kamerun természetes határvonala. Elsőként ezt a nevet függetlenségi vonatkozásban egy Gorji Dinka nevű ügyvéd használta, aki még 1984-ben kiáltott ki egy el nem ismert függetlenséget Déli-Kamerunban ezen a néven, amelynek mellékvágányaként létrejött később az Ambazóniai Függetlenségi Párt (ALIP) is és Dinka a függetlenség egyik legnagyobb élharcosa maradt. Úgyhogy figyeljük az elkövetkezendő napok kameruni eseményeit.

twitter.com/napiafrika

Hozzászólások:

Szólj hozzá!





  • RSS és kapcsolat – Info

    Rss link:
    www.mindennapiafrika.info/rss
    Kapcsolat:
    mindennapiafrika@gmail.com
    Twitter:
    twitter.com/napiafrika

  • Szavazás

    Paul Kagame...

    View Results

    Loading ... Loading ...
  • Címkék