99%-os győzelem Kagaménak – de ilyen tökéletes tényleg minden?

Közzététel ideje | augusztus 13, 2017 | Még nincs hozzászólás | GaceTillerro

Az eme blog hasábjain oly sűrűn emlegetett mainstream média ismételt közönye mellett augusztus 4-én az ország és a régió jövőjét is meghatározó módon a ruandai elnök, Paul Kagame a szavazatok 99%-ának megszerzésével majdhogynem tökéletes győzelmet aratott az elnökválasztáson, így tehát tovább folytathatja 1994-ben megkezdett munkáját – ráadásul egy 2015-ös alkotmánymódosításnak köszönhetően egészen 2034-ig hatalmon is maradhat, ha az egyébként általa is feleslegesnek tartott választásokat meg tudja nyerni. A nemzetközi közvéleményben következetesen gyakorolt Kagame-barát politika ellenére meglepő módon a sajtó Ruandával foglalkozó része csalásról és Kagame diktatúrájáról beszélt a voksolás után, amelynek kampánya során is nyilvánvalóvá vált, hogy Kagame lassan elődei hibájába esve teljes társadalmi csoportokról kezd megfeledkezni.

Szó se róla, 1994-hez képest tényleg előrelépés történt a gazdaságban, tényleg óriási szerepe volt az elnök pártjának a népirtás megállításában, tényleg sikerült fejlesztenie az infrastruktúrát és erősítenie a nők jogait, de a holdudvarának elég egyoldalú kiépítése igencsak marginalizált bizonyos társadalmi csoportokat, ráadásul az Egyesült Államok és Nagy-Britannia teljeskörű támogatását élvezve az egész régióban, minden határt felrúgva igyekszik kereskedelmi, geopolitikai érdekeit keresztülvinni – amely vádakra általában ugyanaz a válasz: “Ti nem éltétek át a népirtást, mi viszont igen”. Ennek érzik erőteljesen a súlyát Kelet-Kongóban, szó se róla. A gazdasági csoda ettől függetlenül egyébként létezik (csak a mértékéről vannak kétségek), hiszen Etiópia után az elmúlt 20 évben Ruanda produkálta a legjobb gazdasági növekedési számokat, csak hát ez a hihetetlen dübörgés főleg külföldi támogatók pénztárcáján alapul és haszonélvezője csak a társadalom angolul beszélő, városban élő szűk elitje – mert a lakosság többsége továbbra is önfenntartó falusi farmer, aki abból él, amit saját maga megtermel.

És nem, ez a poszt nem az örök bíráló és elégedetlen publicista posztja, hiszen Ruanda gazdasági csodáját csak az nem látja, aki nem akarja, a főváros, Kigali igazi metropolisz, minden elérhető, ami “Nyugaton”, de a vidéki egyszerű emberek a beletörődés egyszerű arcával igyekeznek túlélni az országban, ahol semmiféle infrastruktúra nincs a kormányzat és az elnök ellenőrzésére, Kagame szava nagyjából szentírás. És valójában ez a legnagyobb probléma, egyszerűen nincs olyan társadalmi kontroll vagy lehetőség, ami lehetővé tenné a politikai elit megváltoztatását vagy akár az elnök elmozdítását pozíciójából vagy akár csak ellenzéki hangok megütését, így a társadalomnak még sokáig kell nyögnie a terhet, hogy 2050-re Ruanda a legfejlettebb államok között legyen a világon.

Mert igen, ez Kagame célja egy olyan országban, ami zömében a mezőgazdaságra épít és amelyben minden ellenzéki hang annyira elnémított lett, hogy maga Kagame is azt mondta néhány hete, hogy a választás “már csak formalitás” és a régi barát Egyesült Államok is odáig jutott, hogy jelezte egy minisztériumi jelentésében, hogy aggályosnak tartja az állami propaganda monopóliumát és a választások során tapasztalt furcsaságokat. Az alacsony bűnözési ráta kampányszlogenjére is volt válasza a Human Rights Watch emberjogi csoportjának, akik egy hónapja publikáltak egy olyan jelentést, amiből kiderült, hogy a ruandai rendőrség vagy a rendőrség által támogatott paramilitáris csoportok egyszerű lopásokért lincseltek vagy öltek meg embereket, így nem csoda, hogy ellenzéki újságírók vagy politikusok mindennapjai is életveszélyben telnek.

A gazdasági statisztikákról meg hát Görögország vagy éppen az Enron óta tudjuk, hogy nem mindig megbízhatóak, egy brit kutatócsoport szerint például a ruandai csodanövekedés 2005 óta nem biztos, hogy valós, hiszen az átlagos 5%-os GDP-növekedéshez képest a háztartások fogyasztása nem is változott a 2005-ös szinthez képest. De még ha ez csak elmélkedés is, az biztos, hogy a GDP-arányos államadósság növekszik és a külföldi befektetések összege csökken – tehát hiába nyert ismét választásokat Kagame és hiába biztos a pozíciója és hatalma, előbb-utóbb olyan kihívásokkal kell, hogy szembenézzen, amelyek most már tényleg a társadalom húsába vágnak majd.

twitter.com/napiafrika

12 ember kedveli ezt a posztot.Tetszett az írás.

Hozzászólások:

Szólj hozzá!





  • RSS és kapcsolat – Info

    Rss link:
    www.mindennapiafrika.info/rss
    Kapcsolat:
    mindennapiafrika@gmail.com
    Twitter:
    twitter.com/napiafrika

  • Szavazás

    Kartúm és Addisz-Abeba tényleg támogatják az eritreai lázadó mozgalmakat?

    View Results

    Loading ... Loading ...
  • Címkék