Az Új Erők ismét meghatározó tényező Elefántcsontparton – sőt, rajtuk múlhat az ország jövője

Közzététel ideje | július 23, 2017 | Még nincs hozzászólás | GaceTillerro

A két súlyos polgárháború után lábadozó és egy elég hosszú periódusig stabilnak tűnő Elefántcsontparton az elmúlt néhány hónapban aggasztó események kezdték el követni egymást – csak az elmúlt néhány napban több halálos áldozatot követeltek támadások, amelyek során körülményeik és fizetésük miatt elégedetlen katonák kezdtek lövöldözni az ország több részén. Ha a kisebb konfliktusokat nem nézzük, akkor is legalább egy tucat zendülés vagy annak induló cselekmény volt 2017-ben Elefántcsontparton és mindegyikben azok a katonák vettek részt (a 22 ezer fős elefántcsontparti hadseregből 8400 egykori lázadó), akik jópár évvel ezelőtt az Elefántcsontparti Új Erők (FNCI) lázadó mozgalmának voltak a tagjai – emlékezhetünk, ez volt az a koalíció különféle lázadó csapatok között, amelynek élén az elefántcsontparti parlament elnöke, Guillaume Soro 2002 és 2007 között Elefántcsontpart 60%-át uralta a polgárháborús időszakban.

A lázadások oka minden esetben a pénz volt, a zendülők ugyanis fejenként 7 millió forintnak megfelelő összeget követelnek azért, hogy súlyos harcokban segítették hozzá Alassane Ouattarát az elnöki pozícióhoz Laurent Gbagbo erőivel szemben. És akkor arról a sok ezer további lázadóról még nem is beszéltünk, akiket még nem sikerült teljesen integrálni, a leszerelési-lefegyverzési-reintegrációs program valamely fázisában vannak most, többnyire teljesen kilátástalan jövőképpel és ha ehhez hozzávesszük azt, hogy az Új Erők több száz tonnányi fegyver felett rendelkezett anno, amelynek jelentős része nem került beszolgáltatásra illetve azt, hogy az ENSZ elefántcsontparti missziója, az UNOCI június 30.-án lehúzta a rolót, akkor láthatjuk, hogy miért is aggódik egyre jobban az ország közvéleménye a biztonsági helyzet miatt.

Mindenesetre elégedetlen katonák vannak, voltak és lesznek, ha nincs mellettük politikai erő és társadalmi támogatás, akkor egy-egy laktanya zendülése még nem dönthet meg egy teljes országot – viszont sokan egyre jobban aggódnak amiatt, hogy Guillaume Soro, az egykori lázadó vezető már 2020-ra tekint előre, amikor a következő elnökválasztáson valóra szeretné váltani régóta dédelgetett álmát, hogy Elefántcsontpart elnöke legyen. Ez önmagában még nem jelent semmit, de Soro és több vezető politikus között fokozatosan feszült viszony kezd kialakulni, példának okáért a néhány napja kinevezett védelmi miniszterrel, a 2020-ban szintén elnöki pozícióban reménykedő Hamed Bakayokóval is (ő belügyminiszterből lett védelmi miniszter, Ouattara azon szándékával, hogy Bakayoko majd kemény kézzel rendet tesz a hadseregben) – és például nemrég, rengeteg fegyvert találtak egy házkutatás során Soro protokolért felelős vezetőjének otthonában.

Plusz Ouattara kemény kézzel csapott oda az egykori lázadó vezér holdudvarának, a Sorohoz hű Meité Sindou vagy Issiaka Fofana eltávolítása akár jel is lehetett Soro számára, aki maga többször hangoztatta, hogy az egységben hisz, nem szeretne még egyszer megosztottságot látni az országban és jópárszor megint elnézést kért a polgárháborús időszakban elkövetett tetteiért. Az biztos, hogy az elmúlt hónapok során egyértelműen kirajzolódtak a hadseregen belüli csoportok, Ouattara támogatói, Soro támogatói vagy éppen Gbagbo támogatói körül. Remélhetőleg persze a biztonsági helyzet romlása nem fog folytatódni, főleg, hogy július 21-én Ouattara megnyitotta a a 8. Frankofón Játékokat Abidjanban, aminek 4000 résztvevőjére sok ezer katona vigyáz majd a városban – de ha gyors kört futunk az interneten, akkor azt láthatjuk, hogy csak ezen a hétvégén több olyan esemény is történt, ami elég aggasztó, például az Abidjantól 40 kilométerre fekvő Azaguié csendőrségét érte támadás, nem sokkal korábban pedig egy abidjani rendvédelmi iskolát támadtak meg fegyveresek.

És a helyzetnek van (legalább) egy gazdasági aspektusa is, hiszen példának okáért az ország második legnagyobb városában, Bouakéban nemrégiben történt zendülés ezt a kakaótermelés szempontjából oly fontos várost is a konfliktus szélésre sodorta, de ugyanezzel egyidőben voltak lövöldözések San Pedróban, a világ legnagyobb kakaóexportáló városában és Daloában, egy szintén jelentős kakaókereskedelmi központban is. És ezek mellett ott van a kakaószektorban uralkodó bizonytalanság, a rossz kommunikáció, az ellenőrzések hiánya és a 2012-ben bevezetett reformok kudarca is. Nagyjából a sok évvel ezelőtt bevezetett majd most néhány éve ismét elindított reformcsomaggal a kormány célja az volt, hogy stabil rendszer alakuljon ki, azaz nagyjából a termés 80%-át már előzetesen értékesítették, így pedig garantálni lehetett a nagyjából 800 ezer kistermelőnek egy stabil árrendszert, ami segített volna elvileg a tervezhetőségben.

Na ebből igazából túl sok minden nem valósult meg, olyannyira, hogy a kormánynak márciusban csökkentenie kellett a garantált minimumárat egy kiló kakaóbabért – 450 forintról 290 forintra és ki kell találnia, hogyan pótolja ki a Kávé-Kakaó Tanács (CCC) 300 millárd frankos veszteségét. És hiába voltak hangzatos célok, a nagy felvásárlókkal nem igazán sikerült fix árakban megegyezni, sem hosszútávú felvásárlási szerződésekben és még a szerződések 2.5%-ában előírt letétet is nagyon gyorsan lecsökkentette a CCC 1%-ra, mert az elefántcsontparti termelői szövetkezetek még ezt is képtelenek voltak kigazdálkodni. Pedig eredetileg az egészet azért találták ki, hogy minél több helyi erő kerüljön a rendszerbe és lenyomják az olyan multinacionális cégek uralmát, mint a Cargill, a Barry Callebaut vagy az Olam Daniels Midland, de egyszerűen a kis szereplők kezében nem volt elég tőke ahhoz, hogy nagyokká váljanak ilyen rövid időtávon belül.

De a legnagyobb problémát az árak zuhanása jelentette, az árutőzsdéken nagyon sokat veszített értékéből a “fekete aranynak” is titulált kakaó és a CCC elnöke hosszú heteken át túrázott az országban, hogy a termelők ne lázongjanak túlzottan majd a minimum garantált ár lecsökkentése miatt. És túlságosan jó dolgokra a jövőben sem lehet számítani, a következő néhány évben biztosan túltermelés lesz kakaóból a világon, így most óriási szükség lesz a reform “megreformálására” és rendkívül keménykezű ellenőrzésekre, különben a termelők komoly spirálba kerülhetnek – és hát arra emlékezhetünk, hogy nekik a polgárháborúban is komoly szerepük volt, több dokumentumfilmben és könyvben konkrétan “kakaóháborúként” hivatkoznak az első ilyen háborúra (persze ez csak egy faktor volt, de jól mutatja a fontosságát a szektornak).

twitter.com/napiafrika

12 ember kedveli ezt a posztot.Tetszett az írás.

Hozzászólások:

Szólj hozzá!





  • RSS és kapcsolat – Info

    Rss link:
    www.mindennapiafrika.info/rss
    Kapcsolat:
    mindennapiafrika@gmail.com
    Twitter:
    twitter.com/napiafrika

  • Szavazás

    Paul Kagame...

    View Results

    Loading ... Loading ...
  • Címkék