A társak, akik hatalomra juttatták Yahya Jammeh gambiai elnököt – eltérő sorsok és életek

Közzététel ideje | január 17, 2017 | Még nincs hozzászólás | GaceTillerro

A friss hírek egyértelműen arra utalnak, hogy a 22 éve hatalmon lévő gambiai elnök, Yahya Jammeh semmiképpen nem szeretné elfogadni a tavaly decemberi elnökválasztás eredményét és legalább a Legfelsőbb Bíróság döntéséig mindenképpen hatalmon akar maradni – a Legfelsőbb Bíróság pedig az indoklás szerint bírók híján legkorábban májusban tud erről döntést hozni. Így marad a patthelyzet, amelyben Jammeh egyértelműen keményíteni próbál, a mai napon (01.17) 90 napos szükségállapotot rendelt el Gambiában, hogy bármi áron megakadályozzon egy belső konfliktust, ráadásul komoly bírálattal illette a nemzetközi közösséget, amelyet azzal vádolt meg, hogy illetéktelenül avatkoznak be egy független ország belügyeibe.

Szóval jelenleg az még nem ismert, hogy a Nigéria vezetésével a helyzet rendezéséért küzdő Nyugat-Afrikai Államok Gazdasági Közössége (ECOWAS) mit fog lépni, de az elmúlt napok lépéseiből az látszik kirajzolódni, hogy a közösség nem fog még 90 napot várni Jammeh eltávolítására (legalábbis erre utal az ország partjainál felvonult nigériai hadihajó vagy a szenegáli hadsereg készülődése). Mindenesetre a patthelyzet okán most van egy kis idő visszatekinteni a gambiai múltba és megnézni, hogy mi történt a Fegyveres Erők Ideiglenes Kormányzótanácsának (AFPRC) maradék négy tagjával, akik Jammeh vezetésével 1994. július 22-én katonai puccsal megbuktatták Dawda Kairaba Jawarát, az ország első elnökét.

A puccs konkrét eseményeire nem érdemes a szót vesztegetni, hiszen azok elég részletesen elérhetőek bármilyen történelmi jellegű portálon, úgyhogy legyen elég annyi, hogy azon a júliusi napon elégedetlen katonák egy csoportja Yahya Jammeh, Sana Sabally, Sadibou Hydara, Edward Singateh és Yankuba Touray vezetésével saját maguk legnagyobb meglepetésére egy vértelen puccsban képesek voltak átvenni az ország irányítását a főváros kulcsfontosságú épületeinek elfoglalásával. És bár azonnal a demokratikus vezetés hiányát és Jawara elnyomó vezetését hozták fel a puccs magyarázataként, eléggé közismert volt már akkor is, hogy ezek a fiatal katonatisztek főként a fizetésük és rossz életkörülményeik okán hajtották végre a katonai puccsot. Az országot kezdetben az AFRPC tanácsa irányította Jammeh vezetésével, de aztán szép sorban mindenki kiesett a fiatal katonatiszt kegyeiből, így elsőként néhány hónappal a puccs után Sadibou Hydara, az AFRPC szóvivője és Sana Sabally, a tanács vezetőhelyettese került összetűzésbe az elnökkel, aki puccskísérlet vádjával börtönbe vetette őket. A valóságban igazából a legtöbb forrás szerint az állt a lépés hátterében, hogy míg Jammehnek egyre jobban tetszett az egyszemélyi hatalom, addig két egykori katonatársa inkább visszatért volna egy demokratikus rendszerhez.

A börtönben aztán a hivatalos álláspont szerint magas vérnyomásából adódó szövedmények (31 éves volt ekkor) okán 1995. júniusában Hydara elhalálozott (a valódi ok sokak szerint a brutális kínzás volt), Sabally viszont 9 évet húzott le a rácsok mögött, mire végre szabadulhatott és azonnal külföldre távozott. A jelenlegi információk szerint ő most Németországban él elkötelezett vallásos életet, a politikától és a gambiai történelemben betöltött szerepétől eléggé eltávolodott, bár az elmúlt évek során egyszer-egyszer nyílt levélben azért megemlékezett egykori bajtársáról, Hydaráról vagy éppen nekiugrott Jammehnek. Ezt ennyi év távlatából már nehéz megítélni, de az akkori beszámolók és egykori tanúk szerint a puccsot igazából Sabally és Edward Singateh kezdeményezték és találták ki egy kudangi erdei kiképzés során (három másik katonával, akik viszont az utolsó pillanatban meggondolták magukat), a többiek csak sodródtak velük, így nem meglepő módon Hydara és Sabally után néhány évvel Yankuba Touray és Singateh is kiestek az elnök kegyeiből és távozniuk kellett a hatalomból.

Yankuba Touray, az AFPRC egykori, propagandáért felelős tagja egészen 2003-ig miniszterként dolgozott Jammeh kormányaiban, de akkor egy állítólagos illegális földügylet okán távozni kényszerült, de az azt követő években végig Jammeh közelében tartózkodott és sokféle pozíciót betöltött és az elmúlt években is végig Jammeh mellett kampányolt. Az utolsó, akinek jelenlegi sorsáról még nem beszéltünk, Edward Singateh, aki annak ellenére, hogy néhány évvel a puccs után kiesett Jammeh kegyeiből, elég magasra jutott, jelenleg ő az ECOWAS vezető bizottságának alelnöke a nigériai Abujában (azé a szervezeté, amely pont most fogja Jammeh sorsát majd eldönteni). Szóval az egykori AFRPC-tagok jelenleg így élik életüket és bár puccsuk tényleg vértelen volt, az utána következő években jópár olyan esemény történt, amelyek mindenféle nyilatkozat vagy cáfolat ellenére nem vetnek túl jó fényt rájuk – gondoljunk itt a rengeteg politikai gyilkosságra, amelyeket összemosnak az ő nevükkel vagy a Jammeh elnököt ért diktatórikus vádakra. Akárhogy is, az elmúlt időszakban ez a kis ország elég sok hírt szolgáltatott megint a világsajtónak, de érdemes egy pillanatra megállni és elgondolkodni, hogy Jammeh jelenlegi hatalmához, hozzáállásához elég sok eseménynek kellett mások figyelő szeme mellett végbemennie.

twitter.com/napiafrika

9 ember kedveli ezt a posztot.Tetszett az írás.

Hozzászólások:

Szólj hozzá!





  • RSS és kapcsolat – Info

    Rss link:
    www.mindennapiafrika.info/rss
    Kapcsolat:
    mindennapiafrika@gmail.com
    Twitter:
    twitter.com/napiafrika

  • Szavazás

    Kartúm és Addisz-Abeba tényleg támogatják az eritreai lázadó mozgalmakat?

    View Results

    Loading ... Loading ...
  • Címkék