Megint megingott a mauritániai-marokkói kapcsolat

Közzététel ideje | december 29, 2016 | Még nincs hozzászólás | GaceTillerro

Elcsépelt, ámde mindig helytálló a mondás miszerint nincs új a nap alatt és ez teljes egészében igaz Marokkó és Mauritánia kapcsolatára is, amely a napokban ismét olyan hullámvölgybe került, amilyenbe pár hónappal ezelőtt egyszer már igen – sőt, a múltban már jópárszor. Történt ugyanis, hogy a Nagy Marokkó eszméjében erőteljesen hívő és azért már oly sokszor felszólaló és harcra buzdító Istiqlal (Függetlenség) pártjának főtitkára, Hamid Chabat december 24-én egy nyilatkozatában Mauritániára, mint marokkói területre hivatkozott, kihangsúlyozva, hogy Marokkó határai egészen a Szenegál folyóig tartanak. Azt persze tudni kell hozzá, hogy a Nagy Marokkó elképzelés egy olyan hatalmas országot vizionál, amely teljes egészében tartalmazza a nyugat-szaharai területet, Mauritániát valamint Mali és Algéria egy jelentős szeletét is.

Nem meglepő módon, a mauritánai fővárosban, Nouakchottban azonnal felment sokak vérnyomása, a kormány kiadott egy közleményt, amelyben határozottan tiltkozott az ország szuverenitásának megsértése miatt, kiemelve, hogy az ilyen megnyilvánulások nem igazán segítik a nyugat-szaharai helyzet megoldását sem. Rabat is észlelte, hogy ezzel azért az Istiqlal túllőtt a célon, hiszen először a marokkói külügyminisztérium adott ki egy közleményt, amelyben elhatárolódtak Chabad szavaitól, később aztán maga VI. Mohamed hívta fel a mauritánai elnököt, Mohamed Ould Abdel Azit, hogy barátságáról biztosítsa Mauritániát – végül pedig egy, Abdelilah Benkirane miniszterelnök vezette delegáció is Nouakchottba repült, elkerülendő a helyzet eszkalálódását. Elsőre persze ez így soknak tűnhet egy félresiklott nyilatkozat okán, de Mauritánia és Marokkó esetében nagyon óvatosan kell kezelni minden ilyen kérdést, hiszen a két ország kapcsolata mindig is elég érzékeny volt, függetlensége után sok éven keresztül Rabat el sem ismerte Mauritánia létezését (ismét csak a Nagy Marokkó eszmére kell visszagondolnunk).

frontier Idén például ismét előkerült La Güera (Lagouira) szellemvárosának kérdése is, amelyért például már 1975-ben is véres harcot vívott a marokkóiak által akkor támogatott mauritániai hadsereg a Nyugat-Szahara függetlenségéért küzdő Polisario Fronttal. Aztán a helyzet változott és a nyugat-szaharai terület legdélibb csücskében, a marokkói fal túloldalán található, Marokkó és a Polisario által is elhagyott feladott településre Mauritánia tette be a lábát – Marokkó papíron magáénak tartja a várost, ahogy a Polisario Front is, de Mauritánia az elmúlt évtizedek során kisebb-nagyobb megszakításokkal végig katonákat állomásoztatott itt és ez jópárszor okozott már diplomáciai összetűzéseket a felek között. Az idei év elején ismét fellobbant a láng, ahogy mauritánai katonák felhúzták a nemzeti lobogót a homokkal szinte teljesen ellepett településen, amely után Marokkó ismét delegációt küldött Nouakchottba magyarázatot követelve.

Magyarázat az nem igazán volt, de Rabat néhány hónappal később, augusztusban katonai egységeket küldött Nyugat-Szahara és Mauritánia határára, amelyre válaszul készenlétbe helyezték a mauritánai hadsereget és rakétakilövőket telepítettek a határ másik oldalára. Abdel Aziz 2009-es, puccsal történő hatalomra jutása óta hasonló eseményekben nem volt hiány, hiába mondják a felek, hogy nincs diplomáciai bonyodalom és tombol a barátság, az elmúlt 7 év bármelyikére visszatekintve találhatunk ennek ellentmondó eseményeket: 2011-ben például marokkói újságírókat utasítottak ki Mauritániából kémkedés vádjával, 2012-ben Nouakchott azzal vádolta meg Marokkót, hogy ők állnak az Abdel Aziz elleni támadás hátterében és az évek során Abdel Aziz végig inkább Algéria és a Polisario Front irányába húzott és húz a mai napig (a szaharaiakkal rendszeres megbeszélései vannak), ezzel nagyjából sutba dobva azt a rengeteg munkát, amit elődei végeztek a Marokkóval fennálló viszony normalizálása érdekében. Azért is furcsálható ez a fajta diplomáciai agresszió, mivel jelen pillanatban Mauritánia egy Marokkó által ellenőrzött nyugat-szaharai területtel, Szenegállal, Malival és Algériával határos, amely országok közül egyedül Algériával nevezhető a viszonya barátinak, Malival volt egy határkonfliktusa még 2010-ben, Szenegállal pedig még háború is volt a kilencvenes években, bár mindkét állammal jelenleg stabilnak mondható kapcsolatot ápol.

Így akár még az is elképzelhető, hogy Nouakchott számára hasznos lenne egy független, nem igazán stabil lábakon álló új északi szomszéd, amelyben ráadásul óriási befolyása lehetne Mauritániának. A mostani kis diplomáciai affér persze nem igazán jelent semmit, a két ország elég erős gazdasági kapcsolatokat tart fenn továbbra is, katonai konflikustól nem kell tartani, viszont jelzésértékű, hogy mindkét fél rendkívül könnyedén jut el a diplomáciai feszültség igen magas fokára, a látogatások visszautasítása például bevett gyakorlatnak számít a felek között. Viszont a jövő szempontjából Marokkónak alapvető érdeke, hogy megőrizze stabil kapcsolatát Nyugat-Szahara déli szomszédjával, hiszen egy újabb front megnyitása egy újabb országgal akár el is szigetelheti Rabatot bizonyos értelemben, Mauritániának pedig szintén érdeke lenne Marokkóval a stabil kapcsolat, hiszen a Polisarionak nincs jelenleg olyan ereje és súlya, hogy a vele való kapcsolat egymagában stabilan tarthatja a mauritániai államstruktúrát és a regionális kapcsolatrendszereket.

twitter.com/napiafrika

4 ember kedveli ezt a posztot.Tetszett az írás.

Hozzászólások:

Szólj hozzá!





  • RSS és kapcsolat – Info

    Rss link:
    www.mindennapiafrika.info/rss
    Kapcsolat:
    mindennapiafrika@gmail.com
    Twitter:
    twitter.com/napiafrika

  • Szavazás

    Kartúm és Addisz-Abeba tényleg támogatják az eritreai lázadó mozgalmakat?

    View Results

    Loading ... Loading ...
  • Címkék