Kongói DK: az idei elnökválasztás megtartásának esélye nagyjából nulla már

Közzététel ideje | szeptember 17, 2016 | Még nincs hozzászólás | GaceTillerro

Az embernek nincs egyszerű dolga, ha jelen pillanatban át akarja látni a Kongói DK politikai eseményeit, főbb szereplőinek napról-napra változó álláspontját, hiszen azon az egyetlen biztos tényen kívül, hogy Joseph Kabila elnöknek idén december 19-én lejár az alkotmány által deklarált, most már második mandátuma, még abban sem lehetünk biztosak, hogy mit akar maga Kabila, aki már hosszú évek óta küzd ennek a Magyarországnál huszonötször nagyobb országnak az egyben tartásáért. Hiszen bár az előző két választás óta eltelt években Kabila és emberei sokszor és sok helyen publikálták már, hogy a 2006-ban beiktatott alkotmány megváltoztathatlan és így az elnök idén befejezi pályafutását, hogy új erőknek adja át a terepet, de ezzel párhuzamosan sokszor és újabban egyre többször halljuk azt a hangot Kabila-táborából, mely szerint az alkotmány megváltoztatására van szükség, hogy a nép akaratának megfelelően az elnök a helyén maradhasson.

És bár maga a politikus eddig egyetlen egyszer sem beszélt egy alkotmányozó népszavazásról vagy saját jövőjéről nyíltan, a fővárosban, Kinshasában vagy éppen Kelet-Kongóban voltak tüntetések Kabila maradását (és persze távozását) követelő tüntetések és népszavazásra felhívó hatalmas plakátok és transzparensek. Az biztos, hogy jelenleg a nemzetközi közvélemény és a jelentős befolyással bíró nagyhatalmak a demokratikus állapotok megtartásáról beszélnek, hangsúlyozva, hogy a demokratikus törekvéseket nem szabad aláásni egy ilyen stratégiai fontosságú országban, viszont másrészt az ENSZ vagy éppen az Egyesült Államok sem tartotta kizártnak azt, a Kabiláék által felhozott javaslatot, mely szerint a technikai problémák miatt az idei évre kitűzött voksolást el fogják halasztani. Arról pedig 2016. májusában az Alkotmánybíróság már döntött, hogy az aktuális elnök jogosan maradhat hivatalában a választások kiírásáig, amely döntés teljesen lesokkolta az ellenzéket, akik abban bíztak, hogy az alkotmány által ilyen helyzetekre megnevezett parlamenti elnök lesz majd az ideiglenes államfő.

Mindenesetre bár Kabila holdudvara elég erősen utal rá, hogy népszavazásra van szükség a jövő eldöntése érdekében, Kabila harmadik mandátumát annyira nem lesz egyszerű végigverni, hiszen 2014-ben egyszer ennek már nekifutottak, de akkor képtelenek voltak a parlamentben elérni a 60%-os többséget a jóváhagyáshoz – úgy, hogy Kabila támogatói közül is sokan a javaslat ellen nyomtak, akik közül aztán sokan 2015-ből ki is léptek a kormány mögül. Azzal mindenesetre mindenkinek tisztában kell lennie az idén vagy éppen tavaly látott tüntetések alapján, hogy Kabila népszerűsége nem túl erős az országban és egy kiírt népszavazás megnyeréséhez azért egyéb technikákat is be kellene dobnia a hatalomnak, hogy egyértelmű győzelmet tudjon felmutatni. Az ellenzék, bár a felszín alatt azért ez nem ennyire egyszerű, nagyjából eddig képes volt egységes arculatot összehozni és a korábban egymást is támadó vezetők most legalább a felszínen egységességről kommunikálnak, de hogy mennyi esélyük lehet a kormánnyal szemben, azt Moise Katumbia esete is tökéletesen mutatja, aki 2015-ben a kormánypártból kilépve indította saját elnöki kampányát, hogy aztán végül távollétében három éves börtönbüntetés ítéletével találja szembe magát két vádpontban meghatározott bűnössége eredményeként.

kabilll

A nyár elején aztán jött Étienne Tshisekedi, a 2011-es elnökválasztás második helyezettje, aki egy belgiumi sajtótájékoztatón jelentette be a Rassemblement platform megalakulását, amelynek célja kettős volt: egyrészt újra erőt adni az ellenzéki egységnek, másrészt magát, mint egy rendkívül erős támogatói bázissal bíró ellenzéki vezetőt ismét a reflektorfénybe helyezni. De még ezen ellenzéki egység mögé sem sorakozott fel mindenki, két másik ellenzéki pártszövetség is próbálgatja szárnyait és gyanúval méregetik Tshisekedi és Katumbi törekvéseit valamint a Kabila által még tavaly novemberben elindított nemzeti párbeszédet. A párbeszéd sokáig teljesen működésképtelen folyamatnak bizonyult, ma viszont már ott tartunk, hogy nemrégiben a kormány és az egyik (ezt hangsúlyozni kell: nem az összes) ellenzéki csoport megegyezett egy jövő évi választás lebonyolításában (erre legkorábban 2017. júliusában látnak esélyt), amely egyben lesz elnök-, parlamenti- és önkormányzati választás is.

Egyébként pont a részvétel tette nevetségessé a szeptember 11-én kezdődött megbeszéléseket, hiszen az Egység a Kongói Nemzetért (UNC) pártját pont a párbeszéd miatt hagyták el többen is, a tiltakozó UDPS-ből viszont többen eljöttek, ahogy ezt a szintén távolmaradással tüntető Kongói Felszabadítási Mozgalom (MLC) több képviselője is megtette. A legjelentősebb ellenzéki erő, a Rassemblement szövetsége viszont azonnal tiltakozott és jövő hétre egy komoly tüntetést jelentett be, amellyel az idén novemberi választás megtartását követelik majd ismét. És mint azt éjszaka (09.16) láthattuk, erre nem kellett várni jövő hétig, az ellenzéki bázisnak számító Lubumbashiban a rendőrség és tüntetők csaptak össze, amely utóbbiak a Tshisekedi által vezetett Szövetség a Demokráciáért és Társadalmi Fejlődésért (UDPS) pártja színeiben vonultak fel választásokat követelve.

Ez utóbbira roppant csekély az esély, főleg azért, mert a választási bizottság már bejelentette, hogy 2017. júliusáig nem fog összeállni egy választói névjegyzék (ha hinni lehet az adatoknak, másfél millió halott van még a névjegyzékben és 7 millió, 2011 óta választókorba lépett fiatal hiányzik róla), ezzel pedig megugrott az erőszak és a fegyveres konfliktus esélye. És hogy mi a konkluzió? Amit az összes ellenzéki tényező is elismer: párbeszédre van szükség, mert anélkül csak vádaskodás és erőszak fogja kísérni az ország útját egy új elnökség felé, kerüljön arra sor bármikor is a közeljövőben. De hogy mikor lesz ilyen párbeszéd a teljes ellenzéki platform képviseletével azt megjósolni sem lehet, hiszen ez, ismerve a kongói viszonyokat, jelenleg elképzelhetetlennek tűnik. Kabila pedig szépen követi a korábbi taktikát: csendben a háttérből figyel és valódi szándékairól egy szót sem publikál.

twitter.com/napiafrika

4 ember kedveli ezt a posztot.Tetszett az írás.

Hozzászólások:

Szólj hozzá!





  • RSS és kapcsolat – Info

    Rss link:
    www.mindennapiafrika.info/rss
    Kapcsolat:
    mindennapiafrika@gmail.com
    Twitter:
    twitter.com/napiafrika

  • Szavazás

    Kartúm és Addisz-Abeba tényleg támogatják az eritreai lázadó mozgalmakat?

    View Results

    Loading ... Loading ...
  • Címkék