Etiópia: hogy kezdődött, hol állunk és mi várható

Közzététel ideje | szeptember 3, 2016 | Még nincs hozzászólás | GaceTillerro

A Tana-tónak is otthont adó, Szudánnal határos észak-etiópiai Amhara tartományban tovább növekszik a már eddig is elég magas szinten létező feszültség, miután helyszíni (nem megerősített) beszámolók szerint például Debarq, Bahir Dar vagy éppen Gonder városában (de a régió városainak többségében voltak gyújtogatások, barrikádok) a felvonuló tüntetőket és tiltakozókat a biztonsági erők éles lőszerrel oszlatták az elmúlt napokban – egyes források közel 50 halálos áldozatról számoltak be az elmúlt egy hét összecsapásai során. És hogy még durvább jövőkép várható, azt az etióp miniszterelnök pár nappal ezelőtti bejelentése is megerősíti, amiben Hailemariam Desalegn a hadsereg bevetését is elrendelte az amharai konfliktus megoldására (a beavatkozást állítólag a régiós vezetés kérte) és katonai körzetekre osztotta fel a területet.

Szintén nem megerősített információk és blogbejegyzések szerint a telefonokat megfigyelik és az internetszolgáltatás is korlátozásra került – valószínűleg így próbálják meg a Facebookon és Twitteren már így is nagy sebességgel, #Amharaprotests hashtag alatt terjedő képek és beszámolók közzétételét gátolni. A mostanra már igencsak eszkalálódó konfliktus Amharában (mert Oromiában is van egy hasonló tüntetéshullám) akkor robbant ki, amikor még július végén a welkit (wolqayt) közösség vezetőit megpróbálták őrizetbe venni a hatóságok, miután azok követelést nyújtottak be a kormányhoz, hogy a jelenleg Tigré szövetségi államhoz tartozó welkit területek kerüljenek át Amharába, mert a welkit közösség magát Amharához tartozónak tartja és a Tigré vezetést korruptnak, elnyomónak bélyegezte meg.

gonder-amhara-protest-1

A tüntetések azóta tartanak kisebb-nagyobb intenzitással, például az elmúlt néhány napban Gojam és Gonder városaiban több tízezren vonultak fel a kormány ellen tüntetve, de sokan ezeket a megmozdulásokat már a welkit-ügyön túlmutatóan, a 2015. novemberében, Oromiában az oromók által kezdett tüntetésekkel való szimpátiaként is látják (azoknak az első kirobbantó oka az volt, hogy Addisz-Abeba területét Oromo régió területének kárára akarták bővíteni). Bár a kormány a tüntetések tényét elismeri, a biztonsági erők túlkapásait tagadja, állítólagosan nincs szó éles lőszerrel történő oszlatásról és a különböző kormánytisztviselők az otthonmaradással tüntető és így a mindennapi életet nehezítő polgárok otthonaiba való betöréseket is cáfolták. Azt tudjuk, hogy Etiópia bizonyos régióiban évtizedek óta alacsony intenzitású kormányellenes lázadások zajlanak, de ilyen méretű és kiterjedésű tüntetéshullámra 25 éve nem volt példa az országban és most sem köthetőek egyetlen specifikus kirobbantó okhoz, az oromók és az amharák számára úgy tűnik eddig tartott a marginalizáció, gazdasági elnyomás tűrése, ahogy ezekben a régiókban hallani lehetett, az emberek már nem akarják tovább tűrni, hogy míg Addisz-Abebában döbbenetes méreteket öltő fejlődést lehet látni, addig Amhara és Oromia egyes területein súlyos mélyszegénység létezik.

A tüntetések az egész országot megérintették, elég ha a riói olimpián kezét keresztbe téve célba érkező maratonfutó, Feyisa Lilesa esetét vesszük, aki a tévékamerák kereszttüzében vállalt szolidaritást honfitársaival. Gondoljunk bele, az országot irányító elit a tigrinyák soraiból kerül ki, akik a lakosság mindössze 6%-át képviselik, szemben az oromók és amharák összességében 60%-ot is meghaladó arányával. Az igazán nagy kérdés tehát most az, hogy mi fog történni Etiópiában, egyszerűen megnyugszanak majd a kedélyek vagy akár tovább is eszkalálódhat a helyzet, ami nem lenne jó, hiszen az elmúlt évtizedekben Etiópia iszonyatos fejlődésen ment keresztül, a gazdasági liberalizáció következményeként kétszámjegyű gazdasági növekedésről beszélünk, fejlesztési programok indultak az oktatás, környezetvédelem, egészségügy és telekommunikáció területén és Etiópa rengeteget tett a régiós béke megőrzéséért.

És bár a média szerepe megkérdőjelezhetetlen az Etiópiáról jelenleg kialakult képnek (bukott államnak nevezik az országot már most, etnikai háborúktól tartanak és így tovább), az biztos, van még mit tenni bizonyos politikai és etnikai kérdésekben – mindezek ellenére viszont Etiópiát bukott államnak nevezni hatalmas tévedés, egy iszonyatos fejlődésen átment és iszonyatos fejlődés előtt álló óriási és csodaszép országról van szó, ahol a gazdaság növekedése nem megkérdőjelezhető, az egy külföldi számára is mindenhol látható és észlelhető.

twitter.com/napiafrika

9 ember kedveli ezt a posztot.Tetszett az írás.

Hozzászólások:

Szólj hozzá!





  • RSS és kapcsolat – Info

    Rss link:
    www.mindennapiafrika.info/rss
    Kapcsolat:
    mindennapiafrika@gmail.com
    Twitter:
    twitter.com/napiafrika

  • Szavazás

    Kartúm és Addisz-Abeba tényleg támogatják az eritreai lázadó mozgalmakat?

    View Results

    Loading ... Loading ...
  • Címkék