Gondolatok a zöld-foki kivándorlás múltjáról, jelenéről és jövőjéről

Közzététel ideje | július 14, 2016 | Még nincs hozzászólás | GaceTillerro

A be- illetve kivándorlásról napjainkban sok ezer, újonnan feltűnt szakértő mondja el véleményét és elméleteit, köztük olyanokat is, amelyek már jelentősen túlhaladottak és aktualitásukat vesztették – és ez nincs másként Afrikát érintően is. A kivándorlással kapcsolatban a Zöld-foki Köztársaságot is sokszor szokták példának felhozni, hiszen ez azon kevés országok egyike a világon, ahol több állampolgár él külföldön mint odahaza. Ez a szám nagyjából azt jelenti, hogy az otthon élő 550 ezer zöld-foki mellett nagyjából 900 ezren más országokban élnek világszerte, legnagyobb részük (úgy fél millióan) az Egyesült Államokban, nagyjából minden, a szigeteken élő családnak van egy rokona, aki külföldön dolgozik vagy él.

De ez nem azt jelenti, hogy a Zöld-foki-szigetekről még a mai napig is özönlenének ki az emberek a szélrózsa minden irányába, hiszen a kilencvenes években a folyamat megfordult és ma már az ország inkább fogadja a bevándorlókat (főként nyugat-afrikai országokból), köszönhetően a stabil politikai és gazdasági helyzetnek. Maga a tömeges kivándorlás a Zöld-foki-szigetekről az 1800-as években kezdődött, amikor az éhínség és szárazság ismétlődő periódusai elől sok százezren az Egyesült Államok felé vették az irányt, ezt követően pedig a portugál gyarmati uralom indított el ilyen folyamatokat, amikor erőszakosan mozgatott tömegeket gyarmatai között az éppen felmerülő munkaerőigényeknek megfelelően. Ebből az is következik, hogy a fentebb említett 900 ezernyi, külföldön élő zöld-foki egy jelentős része nem első generációs kivándorló, hanem csak kivándorlók leszármazottai – ha a kilencvenes évektől figyeljük a kivándorlási folyamatokat, akkor azt láthatjuk, hogy a fő célország Portugália és értelemszerűen Nyugat- és Dél-Európa, ahol jelentős igény jelentkezett akkoriban és még most is ház körüli munkákat elvégző, olcsó munkaerőre.

cabo verde Ahogy máshol is, úgy a Zöld-foki-szigeteken is a migráció fő motivációját a jobb életkörülmények, jobb munka, magasabb jövedelem reménye jelentette és jelenti a mai napig, hiszen a társadalomba már stabilan beépült az a jellegű folyamat, hogy a fiatalok külföldön jelentősebb vagyont igyekeznek összeszedni, amiből visszatérve már nyugodtan élhetnek szülőföldjükön – hiába az afrikai mércével mért relatív gazdagság és stabilitás, a migráció jelentős faktora még a szigetek elszigeteltsége, a szárazság és a médiából ömlő csábító vagyontárgyak megszerzésének vágya. De a kilencvenes években egyre inkább szigorodó bevándorlási szabályok okán a jelentős mértékű, 2-3%-os éves kivándorlási ráta a 2000-es évekre már fél százalék alá süllyedt, ami a népesség és a bevándorlás növekedésével már egyértelműen pozitívba billentette a Zöld-foki-szigetek vándorlási mérlegét.

Ettől függetlenül a 9 szigetből álló ország mindennapjait jelentős meghatározzák a diaszpórák, az ezektől származó hazautalások az ország bevételeinek 20%-át adják, plusz a nyaralni vagy látogatásra hazatérő “kintiek” szintén jelentős bevételt adnak a gazdaságnak – nem mellékesen pedig a diaszpórák léte jelentősen meghatározza az országnak nyújtandó segélyek mértékét is. De ez biztosan nem marad így a jövőben, hiszen az egyértelműen látszik, hogy a hazautalásokat főként az első generációs kivándorlók részesítik előnyben, a második generációs leszármazottak már sokkal kisebb mértékben foglalkoznak ilyen pénzbeni támogatásokkal.

twitter.com/napiafrika

7 ember kedveli ezt a posztot.Tetszett az írás.

Hozzászólások:

Szólj hozzá!





  • RSS és kapcsolat – Info

    Rss link:
    www.mindennapiafrika.info/rss
    Kapcsolat:
    mindennapiafrika@gmail.com
    Twitter:
    twitter.com/napiafrika

  • Szavazás

    Kartúm és Addisz-Abeba tényleg támogatják az eritreai lázadó mozgalmakat?

    View Results

    Loading ... Loading ...
  • Címkék