Az új közép-afrikai elnök előtt álló feladat szinte “mission impossible”

Közzététel ideje | május 11, 2016 | 1 hozzászólás | GaceTillerro

Az elmúlt időszak egyik legtöbbet szenvedő és keserves éveket megélő afrikai országa a Közép-afrikai Köztársaság volt (sajnos lenne még vetélytársa ezért a szörnyű címért), amely számára úgy tűnt, hogy Faustin Archange Touadera elnökké választása 2016. márciusában új fejezetet nyit az állam történelmében. A François Bozizé kormányában öt éven át miniszterelnökként dolgozó politikus kampánya során majd beiktatása után is végig hangoztatta, hogy munkájának célja egy egységes, stabil köztársaság megalkotása, de jelenleg ennek az útnak még nagyon az elején vagyunk, ugyanis túl sok változás nem érzékelhető: a nagyjából 5 millió közép-afrikai lakosból 1 millió menekültként él valahol az ország területén vagy azon kívül, a már magában is eléggé megosztott fővárost, Banguit leszámítva az államhatalom csekély mértékű vidéken, sok nagyobb várost és északi területet milíciák és hadurak felügyelnek.

Emiatt sokan egyébként már most temetik Touadera elnökségét, viszont a kétkedőknek tisztában kell lenniük azzal, hogy az ideiglenes elnökként funkcionáló elődhöz, Catherine Samba-Panzához képest a mostani elnök jelentősen komolyabb támogatottsággal bír vidéken is, a balaka milícisták többsége vagy az egyik legnagyobb ex-Séléka frakció, a Népfront a Közép-afrikai Újjászületéséért (FPRC) mozgalma is elismerte Touadera elnöki győzelmét (bár később eléggé feldühítette ezeket az elemeket). És ezt a stabil állapotot a mai napig sikerült megőriznie, talán azért is, mert sikerrel tartotta eddig távol magát az egykori Sélékából kivált frakcióktól és az anti-balaka csoportoktól is, sőt még azzal is szerencséje volt, hogy a választások alatt a jelentős tömegek által gyűlölt ex-elnök, Bozizé is Touadera ellenfelét, a szintén egykori miniszterelnök, Anicet-Georges Dologuélét támogatta.

central

De pont a különféle érdekcsoportok közötti egyensúlyozással sodorta veszélybe az ország stabilizálására vonatkozó ígéreteit, hiszen a második körben őt támogató ellenzéki jelöltek között osztott miniszteri pozíciókat, de egykori barátokat, Bozizé elnöksége alatt már súlyos korrupciós ügyekbe keveredő politikusokat is miniszterei székbe emelt ráadásul a valós hatalommal bíró csoportoknak (itt gondoljunk az anti-balaka és ex-Séléka milíciákra) nem tett engedményeket, azokat semmilyen formában nem próbálta beintegrálni politikai palettájára. Így alapvetően a biztonság megteremtésében csak két tényezőre számíthatna: az idei év végén távozni szándékozó francia erőkre és a nemzeti hadseregre, amely utóbbi viszont Banguin kívül nagyjából reménytelen helyzetben van a gombamód szaporodó fegyveres csoportokkal szemben, rosszul felszerelt és alulfinanszírozott – az ország északi és keleti része teljes egészében senki földje, ott az államhatalom minimális formában is alig képviselteti magát.

Sőt, ami még aggasztóbb, hogy egyes helyeken a fegyveres csoportok már államként vannak jelen, adókat szednek, rendőrséget üzemeltetnek, polgármestereket választanak, amely jelenség csak még jobban nehezíti az anyagi lehetőségeiben kizárólag a külföldi segítőkre támaszkodó Touadera helyzetét – így összességében ami leginkább valószínűsíthető az az, hogy az elkövetkezendő hosszú években ugyanott fog topogni az ország, ahol már évtizedek óta: Banguit leszámítva a teljes fejetlenség és káosz képviselteti magát ebben a rendkívüli szépséggel bíró ám valamiért folyton az instabilitás mocsarában senyvedő országban.

twitter.com/napiafrika

8 ember kedveli ezt a posztot.Tetszett az írás.

Hozzászólások:

Egy válasz érkezett eddig a következő írásra: “Az új közép-afrikai elnök előtt álló feladat szinte “mission impossible””

  1. l ember
    május 14th, 2016 @ 16:05

    Csodálom a töretlen optimizmusodat, még úgy is, hogy ezzel az Afrikával alul lőttél: A KAK szerintem simán a világ legtöbbet szenvedett országa és legrosszabb helye

    Az viszont szerintem elgondolkodtató, hogy kezdenek kialakulni alternatív államszervezetek, és nem feltétlenül tartom negatív fejleménynek, hiszen az adott kistérséget stabilizálják, és tárgyalópartnernek is jók. Én a te blogod posztjaiból tanultam, hogy a módszerekben látott különbséget az állam és a lázadók között (ha vannak ilyenek) a pozíció és a lehetőségek határozzák meg, úgyhogy nem tartanám az erkölcsi szempontot túl mérvadónak.
    Az erős állam, amelyik stabilizálja a térséget, persze jó, de lehet, hogy egy közepesen kaotikus, föderatív berendezkedés hamarabb javít a dolgokon

Szólj hozzá!





  • RSS és kapcsolat – Info

    Rss link:
    www.mindennapiafrika.info/rss
    Kapcsolat:
    mindennapiafrika@gmail.com
    Twitter:
    twitter.com/napiafrika

  • Szavazás

    Kartúm és Addisz-Abeba tényleg támogatják az eritreai lázadó mozgalmakat?

    View Results

    Loading ... Loading ...
  • Címkék