A mai napig nem tudni, hogy pontosan mi történt 2004. novemberében Bouakéban

Közzététel ideje | április 14, 2016 | Még nincs hozzászólás | GaceTillerro

A 2002 és 2007 között zajló első elefántcsontparti polgárháborúban Franciaország és Elefántcsontpart között is rendkívüli módon elmérgesedett a viszony, amely feszültség 2004. novemberében érte el tetőpontját. 2004-ben a harci cselekmények már jelentős mértékben abbamaradtak az ország déli felét irányító és az akkori elnökhöz, Laurent Gbagbohoz hű elefántcsontparti hadsereg, valamint az ország északi részét ellenőrző Új Erők között, de a megosztottság egyértelmű volt, éles határvonal választotta el a két országrészt egymástól, amely határvonalat békefenntartók felügyeltek. Ezt azonban a felek fel akarták számolni és ennek érdekében Gbagbo a lázadók állásainak légi bombázását rendelte el, amely 2004. november 6-án tragikus eseményekbe torkollott.

Tudni kell, hogy akkoriban már az ENSZ békefenntartó missziójának támogatására jelentős francia erők állomásoztak a két országrész között határmezsgyén illetve annak északi részén, köztük Bouaké városában is. Azon a novemberi napon két, az elefántcsontparti légierőhöz tartozó Szukhoj Szu-25 típusú harci gép (fehérorosz pilótákkal a fedélzeten és szintén fehérorosz technikusokkal a földön) légitámadást intézett egy bouakéi francia tábor ellen, amely akcióban 9 francia katona és egy amerikai misszionárius is életét veszítette. Az elefántcsontparti vezetés szerint tragikus baleset történt, Párizs viszont nyílt agressziónak fogta fel a támadást és néhány órával később Jacques Chirac francia elnök elrendelte az elefántcsontparti légierő elleni támadást, annak egyértelmű elpusztítási céljával, illetve további katonák beszállításával Yamoussoukro repülőterének megszállására is utasítást adott. A több harci helikopter és harci gép elpusztítását eredményező akció aztán óriási franciaellenes tüntetést robbantott ki Abidjan városában, amelynek eredményeként közel 8000 külföldit kellett kimenekíteni az országból és a francia katonáknak többször is éles lőszerrel kellett a tüntetők közé lőni, hogy meg tudják védeni a külföldi állampolgárokat és megakadályozzák az erőszak teljes elszabadulását.

A két Szukhoj pilótáit és személyzetét egyébként őrizetbe vették nem sokkal a támadás után, de négy nap után szabadon is engedték az összes érintettet, akik azonnal Togóba távoztak. Az ezt követő évben különféle kérések és felszólítások követték egymást Franciaország részéről Togó felé a személyzet hollétét és letartóztatását illetően, de a togói vezetés beszámolója szerint a letartóztatott fehéroroszok szabadon engedését néhány hét őrizet után maguk a franciák kérték, állítólagosan azért, hogy ne rontsanak a Minszkkel fennálló viszonyukon. Az is érdekessége a történetnek, hogy a két Szukhoj beszerzését egy francia üzletember, Robert Montoya intézte a vádak szerint, aki Fehéroroszországból alkatrészként vitette Togóba a két gépet, ahonnan összeszerelésük után kerültek az akkor elvileg teljes fegyverembargóval sújtott Elefántcsontpartra.

bouake

Ez az eset még 2004-ben történt, de nehogy azt higgyük, hogy azóta lezárult a nyomozás vagy kiderült az igazság – nem így van, jelenleg is teljes a káosz, hiszen még ennyi év távlatából is új információk derülnek ki az eseményekről. Azok után, hogy tavaly a Chirac-adminisztráció három egykori miniszterét kihallgatták az ügyben a nyomozás akadályoztatásának gyanújával, néhány napja egy koronatanú is meghallgatásra került egy bizonyos Jacques Dupuydauby nevű üzletember személyében (ő egyébként már hónapokkal ezelőtt is elmondta ezt a verzióját), aki szintén olyan vallomást tett, amely arra utalhat, hogy maguk a franciák álltak az akció megszervezése mögött, hogy így próbálják felgyorsítani és elérni Gbagbo távozását Elefántcsontparton, akinek jelenléte ekkor már igencsak frusztráló volt Párizs számára. Állítólag Dupuydauby 2007-ben együtt vacsorázott az egykori francia védelmi miniszterrel és ott hangzott el egy olyan megjegyzés, mely szerint a támadás idején belügyminiszterként dolgozó Dominique de Villepin hozott meg minden döntést az események kapcsán és még a bíró is arra utaló megjegyzéseket tett, hogy az egykori miniszternek lehet ahhoz is köze, hogy az akcióban érintett fehérorosz pilótákat azóta sem sikerült kihallgatni (Dupuydauby állítólag 2012-ben egy másik vacsorán is hasonló információkhoz jutott).

A másik oldal mindenesetre egyszerű lejárató kampánynak tartja az események ilyen alakulását, Dupuydauby állítólagos vacsorapartnere, Michéle Alliot-Marie egykori védelmi miniszter is azt vallotta, hogy nem volt közös vacsorája az üzletemberrel és Villepin sem volt hajlandó kommentálni a szerinte nevetséges vádakat – az említett vacsorák megtörténtét is cáfolta minden érintett. Tehát az igazsághoz egy lépéssel sem kerültünk közelebb és valószínűleg nem is fogjuk soha megtudni az akkor történt események minden mozgatórugóját, ráadásul a fehérorosz pilóták meghallgatására sem fog már sor kerülni.

twitter.com/napiafrika

4 ember kedveli ezt a posztot.Tetszett az írás.

Hozzászólások:

Szólj hozzá!





  • RSS és kapcsolat – Info

    Rss link:
    www.mindennapiafrika.info/rss
    Kapcsolat:
    mindennapiafrika@gmail.com
    Twitter:
    twitter.com/napiafrika

  • Szavazás

    Kartúm és Addisz-Abeba tényleg támogatják az eritreai lázadó mozgalmakat?

    View Results

    Loading ... Loading ...
  • Címkék