Kongói Köztársaság: just business as usual – Nguesso tovább folytatja

Közzététel ideje | március 28, 2016 | Még nincs hozzászólás | GaceTillerro

Azt már előzetesen sejteni lehetett, hogy amikor a Kongói Köztársaság polgárai március 20-án az urnák elé járulnak, hogy szavazatukkal eldöntsék ki irányítsa országukat a következő őt évben, akkor a voksuk túlságosan sokat nem fog számítani és eléggé valószínű, hogy az 1979 óta szinte végig (volt öt év megszakítás, amely után jött a borzalmas polgárháború) hatalmon lévő elnök, Denis Sassou Nguesso újabb öt évig folytatni fogja, mint a kisebbik Kongó vezetője. Így is lett és bár az elmúlt két választáshoz képest Nguesso ezúttal jelentősen kevesebb szavazatot kapott, a megszerzett közel 61%-kal így is ő folytathatja a munkáját – hiába írták az alkotmányba 2002-ben Nguesso ügyvédei a maximális két mandátum és maximum 70 éves életkor szabályát, ennek sem volt most jelentősége a 73 évesen harmadik mandátumára készülő elnök esetében, főként azért nem, mert néhány hónappal ezelőtt, tavaly októberben ezeket a részeket kiírták az alaptörvényből.

Egy sikeres népszavazás után, tegyük hozzá, bár azért Nguesso a nemzetközi közösséggel szembeni ütőkártyájaként azt még megvárta, hogy burundi és ruandai kollégája is túllépjen az alkotmány eredeti korlátozásain. Az ellenzék természetesen teljes offenzívát hirdetett, egyértelműen elutasítják az eredményeket és a lakosságot a békés ellenállásra szólították fel, hiszen szerintük nem volt egyetlen olyan jelentősebb város sem, ahol Nguesso tudott nyerni – ezt majd még a következő napokban az Alkotmánybíróság fogja véglegesíteni, de a hatalmon lévő Kongói Munkáspárt már most felszólította az ellenzéket a végső döntés tiszteletben tartására. A voksoláson 15%-kal második helyen végzett Guy Brice Parfait Kolelas és a harmadik helyen nagyjából szintén ennyivel záró Jean-Marie Michel Mokoko egyébként teljesen más fronton indítana harcot: Mokoko polgári engedetlenséget, ún. “halott város” akciótervet léptetne életbe, azaz megbénítaná az országot, az oktatást és az egészségügyet is, ezzel szemben Kolelas az Alkotmánybírósághoz adna be egy beadványt – most azonban mindenki ezen testület végső döntésére vár és valószínűleg a döntés után látjuk majd meg, hogy merre fog tovább menni a kongói út.

De nem kellett túl nagy elemzőnek lenni ahhoz, hogy előzetesen is meg lehessen jósolni, alacsony részvétel mellett Nguesso be fogja húzni a győzelmet és még nem is csak azon csalási vádak miatt, amellyel utólag illették az elnököt, hanem egyszerűen azon oknál fogva, hogy nem volt igazán olyan kihívója, aki az emberek szemében igazi alternatívát jelentett volna. Nguesso mellett volt még ugye 8 jelölt, akik közül hárman (Joseph Kignoumbi Kia Mboungou, Michel Mboussi Ngouari és Anguios Nganguia Engabé) igazából nem is számítottak igazi ellenzéknek, hiszen valószínűleg kormányközeli forrásokból finanszírozták jelöltségüket és kampányukat, a maradék ötösből pedig a fentebb már említett Kolelas, Claudine Munari és André Okombi Salissa azért nem képviselt valódi ellenzéki értéket, mert mindhárman több évtizeden át töltöttek be különféle pozíciókat Nguesso kormányaiban, szóval az emberek szemében elég könnyen összemosódhatott nevük az elmúlt 30 év történelmével.

A maradék két jelölt közül Jean-Marie Michel Mokoko az elmúlt időszakban tényleg szembefordult egykori kenyéradójával, hiszen az 1987 és 1993 között a kongói hadsereg vezérkari főnökeként is dolgozó tábornokot azóta, hogy bejelentette indulását, többször meghurcolták, vele viszont az volt a probléma, hogy képtelen volt az ország északi részén élő csalódott polgárok közül sokat megnyerni magának (hiába is tekintik őt a kongói demokrácia egyik feddhetetlen harcosának). Az utolsó jelölt, Tsaty Mabiala pedig sosem volt valódi esélyes, hiszen kizárólag néhány déli régióban tudott jelentős támogatást felmutatni maga mögött, hiába tekintették őt sokan az ország eddigi egyetlen szabad választáson megválasztott elnöke, Pascal Lissouba utódjának és hiába volt ő a legjelentősebb kongói ellenzéki párt, a Pánafrikai Szociáldemokrata Tömörülés (UPADS) hivatalos jelöltje.

És hogy most mi fog történni? Találgatásokba könnyen lehet bocsátkozni, de ha egyszerűen azt a tényt tekintjük, hogy például a franciáknak (és velük együtt a nemzetközi közösségnek) sem gazdasági, sem geopolitikai érdeke nem fűződik most egy “elszabadult” Kongóhoz, ha figyelembe vesszük, hogy Nguesso az elmúlt hónapok során brutális erőszakkal taposott el minden ellenzéki megmozdulást (még a választás napján is volt könnygázas oszlatás) akkor azt mondhatjuk, hogy az elnök újabb öt évig nyugodtan kormányozni fog – amiért ebben nem lehetünk biztosak, az Burkina Faso, vagyis az észak-afrikai ország példája, ahol egy mindent elsöprő népakarat még a legkitartóbb vezetést is képes volt megtörni.

twitter.com/napiafrika

5 ember kedveli ezt a posztot.Tetszett az írás.

Hozzászólások:

Szólj hozzá!





  • RSS és kapcsolat – Info

    Rss link:
    www.mindennapiafrika.info/rss
    Kapcsolat:
    mindennapiafrika@gmail.com
    Twitter:
    twitter.com/napiafrika

  • Szavazás

    Kartúm és Addisz-Abeba tényleg támogatják az eritreai lázadó mozgalmakat?

    View Results

    Loading ... Loading ...
  • Címkék