Dzsibuti elnökválasztása: nem az eredmény a kérdés, hanem az utána következő események

Közzététel ideje | március 12, 2016 | Még nincs hozzászólás | GaceTillerro

Stratégiai helyzete okán általában jelentősebb nemzetközi figyelem irányul az aprócska, sivatagos kelet-afrikai országra, Dzsibutira és nincs ez másként most sem, amikor az alig 800 ezer lakosú, negyed-magyarországnyi államban április 8-án elnökválasztást tartanak. Persze ez valójában csak névlegesen lesz választás, hiszen a már 17 éve hatalmon lévő (akkor az országot függetlensége óta irányító nagybátyjától vette át a hatalmat) és most negyedik mandátumára készülő jelenlegi elnök, Ismail Omar Guelleh nem fog igazán esélyes és népszerű kihívóval szembesülni, az ellenzék még saját soraiban sem képes egyetértésre jutni, a függetlenek pedig bőven a nagyon esélytelen kategóriába tartoznak.

Guelleh mellett 5 jelölt indul majd még a megmérettetésen, ketten a legnagyobb ellenzéki szövetség, a Tömörülés a Nemzet Megmentéséért (USN) színeiben (Omar Elmi Mohamed Daoud és Kaireh Chehem), hárman pedig függetlenként: Hassan Idriss Ahmed, egy egykori diplomata, Mohamed Moussa Tourtour egy ezeréves politikai veterán, aki már a kilencvenes években is indult választáson és Jamaa Jamaa Abdouramane, egykori kormányzati tisztviselő. A 2013-as, igen vitatott parlamenti választásokon a 65 fős törvényhozásban 10 helyet szerző USN egyébként egy 8 pártból álló koalíció, amelyben létrehozása óta komoly ellentétek vannak a résztvevő pártok között, most például kettő mozgalom a választások bojkottjára és minden jelölt visszaléptetése mellett kampányol, mert szerintük Guelleh és a kormány nem tartja be azt az egyezséget, amelyet még 2014-ben írt alá az ellenzékkel a 2013-as választások eredményeként kirobbant konfliktust lezárandó (alapvetően a választási bizottság összetételén ment és megy a vita).

A két távolmaradást erőltető párt egyike az USN koalíciójának talán legerősebbje, a Demokratikus Megújulási Mozgalom (MRD), amelynek vezetője, Daher Ahmed Farat már többször kijelentette, hogy az április 8-án esedékes voksolás igazából nem Guelleh újraválasztása körül forog majd, hanem lehetőséget kínál az ellenzéknek a sorok rendezésére és egy végre egységes arculat felvételére a jövőt illetően. Ami biztos, hogy az ellenzék megosztottsága még jobban kedvez Guellehnek, aki így igazából hátradőlve várhatja az eredményt, amelyben azért is biztos lehet, mert az Elnöki Többség Tömörülés (UMP) ötpárti koalícója egyértelműen a legtöbb támogatót tudhatja magáénak az országban, ráadásul a jóval jelentősebb kampányösszegből gazdálkodó Guelleh az életszínvonal javítását és a szegények felemelését tűzte zászlajára, ami egy igencsak jól hangzó szlogen.

És papíron erre meg is lesz a forrás és az esély, hiszen az elmúlt időszakban két óriási projektet is bejelentettek a kis országban, egyrészt a kínaiak által finanszírozott gázprojektet, amelynek keretében gázvezeték épül Etiópiából Damerjogig, ahol cseppfolyósító üzem és tankertöltő állomás is épül, másrészt szintén a kínaiak logisztikai központot és katonai bázist is terveznek itt építeni, cserébe hatalmas infrastrukturális támogatásokat ígérnek – ergó igen csábító jövőkép áll Dzsibuti előtt, a kérdés az, hogy ebből mennyit fog észlelni a lakosság. Az biztos, hogy egy bizonyos réteg szeme már kinyílt és nyitott lenne a demokratikus változásokra, de sajnos ehhez erőteljes bátorságra lenne szükség ezen polgárok részéről, hiszen az országban 2015. novembere óta szükségállapot van érvényben és például tavaly decemberben halálos áldozatokat is követelt, amikor a hatóságok feloszlattak egy ellenzéki megmozdulást.

twitter.com/napiafrika

6 ember kedveli ezt a posztot.Tetszett az írás.

Hozzászólások:

Szólj hozzá!





  • RSS és kapcsolat – Info

    Rss link:
    www.mindennapiafrika.info/rss
    Kapcsolat:
    mindennapiafrika@gmail.com
    Twitter:
    twitter.com/napiafrika

  • Szavazás

    Kartúm és Addisz-Abeba tényleg támogatják az eritreai lázadó mozgalmakat?

    View Results

    Loading ... Loading ...
  • Címkék