Elmélkedés Ban Ki-moon történelmi nyugat-szaharai látogatásának apropóján

Közzététel ideje | március 5, 2016 | Még nincs hozzászólás | GaceTillerro

Történelmi eseményre fog sor kerülni a mai napon (03.05.) Nyugat-Szaharában, ugyanis ezzel a látogatásával Ban Ki-moon ENSZ főtitkár lesz az első olyan főtitkár a világszervezet történelmében, aki felkeres egy, a nyugat-szaharai terület és szaharai nép függetlenségéért küzdő Polisario Front által ellenőrzött területet. Az ENSZ vezetői közül a múltban már többen látogattak el az algériai Tindoufba, hogy ott szerezzenek első kézből benyomásokat a több tízezer szaharai menekült életéről, többen utaztak már a Marokkó által ellenőrzött területen fekvő nyugat-szaharai fővárosba, el-Ajúnba (a magyar átirat szerinti név), de arra még sosem volt példa, hogy egy főtitkár az ún. Felszabadított Területekre, a Polisario Front által felügyelt és szinte élhetetlen területrészre látogasson.

A Felszabadított Területeket még az 1991-ben, a Polisario és Marokkó között között tűzszüneti egyezmény hozta létre, Marokkó szerint teljes egészében afféle ütközőzónaként, ahol semmiféle katonai vagy civil tevékenység nem folytatható, a szaharaiak szerint pedig ez az ő területük, ahol megpróbálhatnak normális életet folytatni. Az ENSZ mindenesetre nem különbözteti meg ennyire a két részt, az egyik a faltól keletre (a fal egy, a marokkóiak által felhúzott, 2200 kilométeren át húzódó építmény, hatalmas aknamezőkkel biztosítva), a másik a faltól nyugatra eső terület az ő dokumentumaikban.

Az 1991-es megállapodás szerint hivatalosan a fal két oldalán szereplő 5 kilométeres sáv az ütközőzóna, ahol mindenféle mozgás tiltott (az aknák miatt nagyon nem is lehetne egyébként), egy újabb 30 kilométeres sáv pedig egy afféle biztonsági zóna, ahol szintén a legtöbb fegyveres tevékenység és katonai mozgás tilos. De persze nem ez a legnagyobb gond a keleti területekkel, hanem a sivatag, a rendkívül nehezen elviselhető éghajlati körülmények és ezért nem meglepő, hogy az optimista becslések szerint is maximum 40 ezren élhetnek itt, főként Tifariti, Agounit és Bir Lehlou települése körül összpontosulva – többségében nomádok és kereskedők. Ennek ellenére – afféle üzenetként a világ és Marokkó felé – a Szaharai Arab Demokratikus Köztársaság kormánya és parlamentje évente többször tart itt üléseket, megbeszéléseket és tucatnyi katonai pozíciót alakítottak ki szétszórtan a területen.

Ha lehet egy ilyen zóna esetében ilyesmiről beszélni, akkor a Felszabadított Területek nemhivatalos fővárosa Tifariti (a hivatalos a fentebb említett Bir Lehlou), egy hozzávetőleg 4 ezer lakosú város a terület északi részén, nagyjából 320 kilométerre Tindouftól, ahol a legnagyobb számú szaharai tengeti jelenleg az életét menekülttáborokban. Szóval Ban Ki-moon most Bir Lehlouba fog látogatni, hivatalosan azért, hogy felkeresse az ENSZ által a nyugat-szaharai népszavazás lebonyolítására idevezényelt MINURSO misszió ottani főhadiszállását – volt arról is szó, hogy a marokkói fővárosba, Rabatba és el-Ajúnba is elutazik a főtitkár, de mivel a marokkói király jelenleg külföldön tartózkodik, így az utazás azon részét elhalasztották.

wallAnnak ellenére, hogy az utazás eléggé nagy jelentőséggel bír a Polisario Front számára, annak szimbólikus jelentősége mellett a valódi hozzáadott értéke elenyésző, hiszen Marokkó álláspontját semmi sem fogja megváltoztatni a nyugat-szaharai területekkel kapcsolatban, az ügyben valódi előrehaladást egyedüliként elérni képes ENSZ Biztonsági Tanács pedig sosem fog a szaharai nép oldalán dönteni, hiába vár mindenki sokat Ban Ki-moon áprilisi jelentésétől (ezt a BT-nek fogja tartani), ahogy az már ezen a blogon többször kifejtésre került, Nyugat-Szaharában most olyan status quo van, amelyen változtatni nagyjából senki sem akar és tud a különböző érdekek között egyensúlyozva – leszámítva a szaharaiakat.

Ezt a patthelyzetet egyébként maga Christopher Ross, Ban Ki-moon szaharaügyi különmegbízottja is elismerte tavaly decemberben, úgyhogy most a Polisario Front egész más fronton próbál támadást indítani. Elsőként szintén decemberben sikeresen elérték, hogy a Marokkóra érvényes kedvezményes vámok ne legyenek érvényesek olyan termékekre, amelyek megszállt területekről származnak, így például a Nyugat-Szaharában termelt paradicsom is kikerült a képből, aztán nemrégiben ismét bírósághoz fordultak a szaharai vizeket érintő halászattal kapcsolatban.

Különböző oldalakon különböző szakértők tollából olyan elemzések látnak rendszeresen háborús konfliktussal riogatnak, mások egy, a terület sorsáról döntő népszavazás rövid időn belüli lebonyolítását vizionálják, de az igazság az, hogy néhány évre előretekintve a legjobb esély a Polisario Front számára egy autonóm státusz elérése lehet, a jelenlegi kaotikus világrendben egyszerűen senkinek nem érdeke egy viszonylag stabil észak-afrikai országgal összerúgni a port.

A nyugat-szaharai témáról szóló írások itt találhatóak: Nyugat-Szahara

twitter.com/napiafrika

6 ember kedveli ezt a posztot.Tetszett az írás.

Hozzászólások:

Szólj hozzá!





  • RSS és kapcsolat – Info

    Rss link:
    www.mindennapiafrika.info/rss
    Kapcsolat:
    mindennapiafrika@gmail.com
    Twitter:
    twitter.com/napiafrika

  • Szavazás

    Kartúm és Addisz-Abeba tényleg támogatják az eritreai lázadó mozgalmakat?

    View Results

    Loading ... Loading ...
  • Címkék