Niger 1974-ben: tényleg nem tudtak a franciák a Kountché-puccsról?

Közzététel ideje | február 13, 2016 | Még nincs hozzászólás | GaceTillerro

A nigeri fővárosban, Niameyben lévő nigeri nemzeti stadionnak napjainkban is nevét kölcsönző egykori katonai vezető, Seyni Kountché 1974-es hatalomra jutásáról a szakértők és a bennfentesek is sokáig azt hitték, hogy mindent tudnak, de az elmúlt években egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy a feltételezésekkel ellentétben Kountché puccsa még a franciákat is meglepetésként érte, ahogy az az afrikai ügyekben illetékes és állítólagosan puccsokat is szervező egykori francia elnöki tanácsadó, Jacques Foccart hagyatékának egy részéből kiderült (három elnöknek adott tanácsokat afrikai ügyekben). Alapvetően az 1974. április 15-én történt, Kountché vezette katonai puccs részletei eléggé ismertek, köztudott, hogy az alezredes akciója nem teljesen volt jogtalannak nevezhető abban az értelemben, hogy Niger első gyarmatosítás utáni elnökének, Hamani Diorinak az uralma alatt az ország diktatórikus egypártrendszerként működött és Diori képtelen volt az 1968-ban kezdődött szárazság következményeire megfelelő választ adni.

A korrupció elképzelhetetlen méreteket öltött, éhezés ütötte fel a fejét, rendszeresek voltak a diáktüntetések, ráadásul Diori kizárólag saját etnikumából származó emberekkel vette körbe magát, szinte megágyazva egy ellene indított puccsnak. Amire olyan sokat nem is kellett várni, annak az április 15.-ének a hajnalán Kountché és emberei lerohanták az elnöki palotát és tökéletesen mutatva az elégedetlenséget, mindössze az elnök kizárólag tuaregekből álló Köztársasági Gárdája szállt szembe a támadókkal, de ellenállásuk nem volt hosszú életű (a Diori feleségét védő harcosok nagy része és maga a First Lady is életét veszítette a harcok során). A hatalmat aztán az 1974. április 17-én létrehozott Legfelsőbb Katonai Tanács (CMS) élén Kountché ragadta magához, akinek uralma alatt történtek ugyan jó irányba mutató dolgok is (például az élelmiszersegélyek megfelelő elosztása, bizonyos mértékű stabilitás létrejötte a gazdaságban), de a politikai pártok betiltásával, a parlament feloszlatásával, a szólásszabadság elfojtásával és a gyilkosságokba torkolló politikai leszámolásokkal (főként például a tuaregek ellen) ő is hasonló rendszert hozott létre, mint amilyet megbuktatott.

kountché És hogy miért gondolta olyan sokáig mindenki, hogy Franciaország is érintett lehet a puccsban, de legalábbis áldását adta rá előzetesen? Nos, abban az időben több jel is mutatott erre, hiszen az 1970-es években Niamey és Párizs között nem volt túl jó a viszony, több ok miatt sem, például a franciáknak nem igazán tetszett, hogy Diori egyre szorosabbra igyekezett fűzni kapcsolatát Líbiával és az sem, hogy Nigériát támogatta a franciákkal szemben a biafrai kérdésben, amelyben Párizs Biafra pártját fogta. Aztán ott volt az uránérc kérdése is, a felfedezett hatalmas mezők nyújtotta hatalom birtokában Diori magasabb árat tervezett kérni az ásványkincsért a franciáktól, így amikor 1974. áprilisában Kountché megbuktatta az ország első elnökét, mindenki biztosra vette, hogy a franciák álltak a dolog hátterében – Diori egészen haláláig ezt állította is, bár a fentebb említett Foccart és maga a puccsista Kountché is cáfolta ezt a kapcsolatot.

Azonban ha hinni lehet a Foccart jegyzeteiből kiszivárgott részleteknek, hiába volt közvetlen telefonos kapcsolat az elnöki palota és a francia nagykövetség között és hiába állomásozott jelentős francia katonai erő Niameyben akkor, a francia titkosszolgálat hibáinak és Kountché elővigyázatosságának köszönhetően Párizs számára is meglepő volt a fordulat. És hogy utólag miért nem léptek és állították vissza az eredeti helyzetet? Mire eljutottak oda, hogy kidolgozzanak egy tervet és lépjenek, már több nap eltelt, ráadásul akkoriban egy olyan jellegű szemlélet uralkodott a francia politikai vezetésben, hogy hagyni kell az afrikai államokat saját maguknak megoldani a problémáikat. A történet megfelelő lezárásaként azért jegyezzük meg a poszt végén, hogy Kountché 1987-ben agytumorban életét veszítette, amely után a CMS élére az az Ali Saibou került, aki néhány évvel később 1993-ban békésen átadta a hatalmát Mahamane Ousmane megválasztott elnöknek.

twitter.com/napiafrika

4 ember kedveli ezt a posztot.Tetszett az írás.

Hozzászólások:

Szólj hozzá!





  • RSS és kapcsolat – Info

    Rss link:
    www.mindennapiafrika.info/rss
    Kapcsolat:
    mindennapiafrika@gmail.com
    Twitter:
    twitter.com/napiafrika

  • Szavazás

    Kartúm és Addisz-Abeba tényleg támogatják az eritreai lázadó mozgalmakat?

    View Results

    Loading ... Loading ...
  • Címkék