A mauritániai függetlenség napja szomorú mementóként is szolgál

Közzététel ideje | november 27, 2015 | Még nincs hozzászólás | GaceTillerro

November 28.-a az egyik legfontosabb nap az évben Mauritánia számára, hiszen 1960-ban ezen a napon vált függetlenné Franciaországtól ez a kevesebb mint 4 milliós ország és bár alapvetően ez már nem árnyékolja be az állami ünnepségeket, de mégis valószínűleg sosem fog feledésbe merülni az az esemény, amely 1990-ben szintén ezen a napon történt: a gazdasági központnak számító Nouadhibou városától úgy 250 kilométerre fekvő Inal településén emberáldozatként a függetlenség tiszteletére meggyilkoltak 28 fekete afrikai katonát.

Talán azért sem vet rossz fényt a történet az állam születésének megünneplésére, mert a vezetők mindig mindent elkövettek, hogy ne is kerüljön szóba az inali mészárlás, a most november 28-ára tervezett ellenzéki megemlékezést (amelyet az Igazság és Demokrácia Szövetsége szervezett) például a hatóságok betiltották, de más szervezetek ennek ellenére felvonulásokat szerveznek. Az akkori inali események egyik túlélőjének, Mammadou Sy egykori tizedesnek az akkor átéltekről írt könyvéből (L’enfer de Inal – Inal Pokla) kiderül, hogy egy előre megtervezett gyilkosságsorozatról volt szó, amelynek keretében már hetekkel korábban kiválasztottak és börtönbe zártak 250 fekete afrikai katonát, akik közül végül csak 96 élte túl azokat a borzalmas heteket.

inal

November 28-a előtt egy nappal 28 katonát véletlenszerűen kijelöltek a rabok közül, sorszámokat írtak rájuk, majd éjféltől kezdve egyesével felakasztották őket a függetlenség évfordulóját “megünnepelendő”, aki pedig túl sokáig küzdött, azt vasrudakkal agyonverték. A testeket később elégették Inal mellett, azokat pedig akik túlélték a bebörtönzést, a kínzásokat, hónapok múlva engedték csak el. Ez nem volt egyébként szokatlan akkoriban, 1989 és 1991 között közel 1000 mauritánai fekete katonát gyilkoltak meg (civilekről ne is beszéljünk, ott jóval nagyobb számokról beszélhetünk) és egyetlen ilyen cselekmény tettese sem lett meg, hiszen 1993-ben totális amnesztiát hirdettek mindenkinek, aki részt vett ezekben a gyilkosságokban.

Ennek ellenére többször volt próbálkozás, hogy az ismert gyilkosokat bíróság elé állítsák, első körben 1995-ben az első katonai régió (Inal is ide tartozott) egykori parancsnokát, Ould Boïlilt fogták perbe, de ő Párizsba menekült, majd később 1999-ben az inali eseményekben közvetlenül is részt vevő Ely Ould Dah századost fogták perbe – ő szintén Párizsba menekült. Megemlékezések általában minden évben vannak, néha több, néha kevesebb sikerrel, idén például ahogy fentebb volt már róla szó, minden komolyabb szerveződést betiltottak eddig, de például 2012-ben is közbeléptek a hatóságok, amikor egy csoport Inalba vonult, hogy ott emlékezzen meg az eseményekről. Aztán az ezt követő években jobban sikerült a felvonulások, de az 1989 és 1991 közötti brutális évekre (“a hamu évei”) több helyszínen szoktak megemlékezni a fekete mauritániaiakat képviselő jogvédő csoportok.

A margón érdemes megjegyezni, hogy az ország lakosságának nagyjából 70%-a arab és a függetlenség óta a maradék 30%-ot kitevő egyéb etnikumokat rendszeresen marginalizálták, az oktatástól kezdve a hitelképességen át egészen a bíróságokig voltak példák a diszkriminációra és akkor a rabszolgaság kérdéséről még nem is beszéltünk. Javulás és változás észlelhető ugyan, de a múltat feledni sosem szabad, hiszen annak ismerete segíthet a mostani társadalomnak előre lépni és leszámolni az előítéletekkel.

twitter.com/napiafrika

8 ember kedveli ezt a posztot.Tetszett az írás.

Hozzászólások:

Szólj hozzá!





  • RSS és kapcsolat – Info

    Rss link:
    www.mindennapiafrika.info/rss
    Kapcsolat:
    mindennapiafrika@gmail.com
    Twitter:
    twitter.com/napiafrika

  • Szavazás

    Kartúm és Addisz-Abeba tényleg támogatják az eritreai lázadó mozgalmakat?

    View Results

    Loading ... Loading ...
  • Címkék