Szaharai Forradalmi Fegyveres Erők – a nigeri tubuk egyik, már inaktív kezdeményezése a függetlenségért

Közzététel ideje | november 14, 2015 | Még nincs hozzászólás | GaceTillerro

Niger országát 1960-as függetlenné válásától kezdve hosszú évtizedeken át előbb egy egypártrendszert kiépítő civil kormány, majd az ezt megbuktató katonai diktatúra irányította vasmarokkal, de a hidegháború befejeztével itt is változások indultak el, diák- és munkásmozgalmak szerveződtek, míg végül 1991-ben átmeneti, majd az 1993-as szabad választások után demokratikusan választott kormány vette át az irányítást az országban. Persze ez csak leírva hangzik ilyen egyszerűen és szépen, hiszen a megnyíló politikai lehetőségek a korábban teljes mértékben diszkriminált és marginalizált csoportok számára is esélyt jelentettek a nagyobb szerepvállalásra, így a kilencvenes években Niger két régiójában is etnikai alapú konfliktus alakult ki, amikor Észak-Nigerben a tuaregek, Kelet-Nigerben pedig a tubuk indítottak fegyveres harcot jogaikért, nagyobb képviseletükért.

A tuaregek harcáról már jópár alkalommal volt szó itt a MindennapiAfrika oldalán, de a Kelet-Nigerben 1994-ben létrejött és harcot kezdő tubu Demokratikus Forradalmi Front (FDR) és a másik nagy, 1997-ben Barka Wardougou vezetésével létrejött tubu csoport, a Szaharai forradalmi Fegyveres Erők (FARS) küzdelméről jóval kevesebb információ ismert (főként elszigetelt akciókat, emberrablásokat követtek el katonai konvojok és turisták ellen Tchirozérine, Madama vagy éppen Aderbissinat környékén), hiszen csak papíron fejeződött be küzdelmük 1998-ban (illetve 1999-ben, amikor újabb szerződést írtak alá az összes lázadó csoport közül talán utolsókként), amikor mindkét csoport békét kötött a kormánnyal.

Ha még konkrétabban akarunk lenni, akkor azt mondhatjuk, hogy az 1997-ben megalakult (egyes források szerint már jóval előbb, 1994 környékén létezett a csoport, de erről nincsenek biztos adatok, ahogy arról sem, hogy maga az FDR is a FARS-ból kiválva jött volna létre) FARS volt az, amelyik a mai napig nem fejezte be alacsony intenzitással folytatott küzdelmét, legjelentősebb akciójuk, a nemzetközi médiában is hír kapó 2006-os emberrablás volt, amikor két olasz turisták raboltak el és közleményükben tubu állam létrehozását követelték szabadon engedésükért cserébe. Annak ellenére tehát, hogy elvileg 1997 legvégén és 1999-ben békét kötött a FARS a kormánnyal, a harcok nem hagytak alább, ennek eredményeként többek között például 2001. szeptember 8-án Dirkoutól 300 kilométerre egy összecsapásban a nigeri hadsereg megölte a csoport akkori vezetőjét, Chahai Barkát. Ahogy ismert, a tubuk csoportjain belül is elég komoly ellentétek voltak a harcok során végig, így például nem meglepő módon a diffai tubuk a FARS-ból is több kis csoport saját mozgalmat hozott létre az évek során.

2008-ban a csoport, vezetőjük Boubakar Mohamed “Warabé” Sogoma utasításait követve csatlakozott a nigeri tuareg lázadókhoz, a Nigeri Mozgalom az Igazságért (MNJ) csoportjához, hogy a szintén csatlakozó fulanikkal együtt folytassák harcukat az állítólagos kormányzati elnyomás ellen – fő érveik között olyan hangzottak el, mint a földművesek és a mezőgazdaság előnyben részesítésének megszüntetése a nomádokkal szemben illetve a franciák uránérc-bányászatából származó bevételekből való részesedés. A csatlakozás ellenére több 2008-as véres támadást a nigeri hadsereg ellen Sogoma még a FARS nevében vállt fel, de nagyjából az összes forrás egyetért abban, hogy ez volt az utolsó olyan év, amikor komoly akciókat lehetett a FARS neve mellé feljegyezni.

tubu terület

A tubu közösség hosszú éveken át (és sokan a mai napig) úgy érezte-érzi, hogy másodrangú állampolgárnak számít Nigerben, amely álláspontot természetesen a nigeri kormányzat mindig is cáfolt. Értelemszerűen lélekszámuk nem összehasonlítható mondjuk a tuaregekével, akik csak Nigerben majdnem 2 millióan élnek, hiszen tubuk összesen úgy fél millióan élhetnek Afrikában, főként Csádban, nigeri populációjuk valószínűleg nem éri el a 100 ezer főt sem (és ezen belül is vannak még teddák és dassák is, bár főként dassák élnek Nigerben), úgyhogy nem meglepő módon jelenleg ne keressük már az aktív konfliktusok között a tubuk harcát, hiszen a FARS ugyan még létezik, de valójában már a tuaregekkel együtt, egy mozgalomként harcol, alig pár száz fegyveressel, de például a Graduate Institute of International and Development Studies svájci szervezet Small Arms Survey 2005-ös kiadványában, már mint mint inaktív csoportként hivatkozott rá – persze ez nem igaz ebben a formában, hiszen a csoport nem szűnt meg, csak beolvadt az MNJ-be. Teljes integrációra sosem került igazán sor, tavalyi információk még egy bizonyos Mohamed Anakot neveztek meg a csoport vezetőjeként.

twitter.com/napiafrika

5 ember kedveli ezt a posztot.Tetszett az írás.

Hozzászólások:

Szólj hozzá!





  • RSS és kapcsolat – Info

    Rss link:
    www.mindennapiafrika.info/rss
    Kapcsolat:
    mindennapiafrika@gmail.com
    Twitter:
    twitter.com/napiafrika

  • Szavazás

    Kartúm és Addisz-Abeba tényleg támogatják az eritreai lázadó mozgalmakat?

    View Results

    Loading ... Loading ...
  • Címkék