Madagaszkári mindennapok a 68 évvel ezelőtt kirobbant felkelés apropóján

Közzététel ideje | március 31, 2015 | Még nincs hozzászólás | GaceTillerro

1947. március 29-én, 68 évvel ezelőtt a madagaszkári emberek felkelést indítottak a francia gyarmatosítók ellen és a két éven át tartó véres küzdelem eredményeként több tízezer ember veszítette életét és így ez a felkelés ezeknek az évtizedeknek az egyik legvéresebb gyarmati háborújaként vonult be a történelemkönyvekbe. Az ország függetlenné válása óta minden évben megemlékeznek erről a napról, de míg anno teljes egységben küzdöttek az emberek a közös célért, addig ma már olyan nagy a megosztottság, hogy az egyes politikai erők külön-külön ünnepelnek – míg Hery Rajaonarimampianina az állami ünnepségen a madagaszkári hazafiasságról beszélt, addig pár kilométerrel távolabb, Andry Rajoelina pártja és követői a függetlenségi harcok megismerésének fontosságáról beszéltek.

A megemlékezés erre a felkelésre az egyik legfontosabb esemény az országban, a Mártírok napjának méltó tisztelete érdekében 2012-ben még múzeumot is létrehoztak a fővárostól Antananarivotól 100 kilométerre fekvő Moramangában, ami az egyik jelképévé vált a 68 évvel ezelőtt kezdődött konfliktusnak, hiszen több ezer madagaszkári nacionalista harcost gyilkoltak meg itt anno. Az 1947-es felkelés igazából egy korai függetlenségi harcnak is tekinthető, hiszen a történet szerint 1945 végén az első madagaszkári nemzetgyűlés képviselői és vezetői politikai úton próbálták meg elérni a szigetország függetlenségét, de miután ez igen komoly ellenállásba ütközött Párizs részéről, így nagyon gyorsan radikálizálódott a kezdeményezés és 1947. márciusában az első támadások is megtörténtek francia érdekeltségek és laktanyák ellen, főként dárdákkal felfegyverzett milíciák által. Az igen hamar az egész szigetre átterjedő lázongást a franciák néhány hónap múlva ellenőrzésük alá vonták, igen brutális eszközöket alkalmazva és 1948-ra már teljesen el is fojtották a felkelést – madagaszkári oldalon legalább 11 ezer áldozat volt (más források szerint 100 ezer), míg a francia oldalon összesen 1-2 ezer, főként szintén madagaszkári áldozatot lehetett feljegyezni.

Na de visszatérve a mindennapokhoz, a megemlékezés szépségébe azért a megosztott ünneplés mellett egyéb szomorúság is vegyült, hiszen március 28-án a rendőrség komoly erőkkel fellépve akadályozott meg egy ellenzéki tüntetést Antananarivóban és a fő szervezőt, Alain Ramarosont őrizetbe is vették. Elvileg Ramaroson szerint semmiféle politikai színezete nem volt a megmozdulásnak, alapvetően csak a nehéz életkörülmények, a szólásszabadság hiánya és a munkanélküliség miatt tüntettek, ám a hatóságok szerint a felvonulásra semmilyen engedélyük nem volt, így több mint 500 rendőr lezárta a fővárost és megakadályozta az emberek gyülekezését. Egy pillanatig még annak az esélye is megvolt, hogy erőszakos összecsapásokra kerül sor, hiszen a tüntetők Ramaroson letartóztatását látva majdnem megrohamozták a rendőröket, de néhány óra alatt elült a feszültség és mindenki hazatért otthonába.

twitter.com/napiafrika

4 ember kedveli ezt a posztot.Tetszett az írás.

Hozzászólások:

Szólj hozzá!





  • RSS és kapcsolat – Info

    Rss link:
    www.mindennapiafrika.info/rss
    Kapcsolat:
    mindennapiafrika@gmail.com
    Twitter:
    twitter.com/napiafrika

  • Szavazás

    Kartúm és Addisz-Abeba tényleg támogatják az eritreai lázadó mozgalmakat?

    View Results

    Loading ... Loading ...
  • Címkék