Újabb könyv jelent meg a hererók elleni népirtásról – a szörnyűség felejthetetlen nyomai

Közzététel ideje | március 25, 2015 | Még nincs hozzászólás | GaceTillerro

Nemrégiben egy igen különleges és történetében tragikus könyv látott napvilágot Franciaországban, amelyben Elise Fontenaille-N’Diaye írónő a 20. század történelmének első népirtásáról, a mai Namíbia területén a hererók és namák ellen elkövetett mészárlásról ír. A Blue Book nevet viselő könyv eredetileg a német katonák által Namíbia területén elkövetett attrocitásokról szóló hivatalos jelentés neve volt, de most Fontenaille-N’Diaye könyvében már bárki számára elérhető ez a megdöbbentő történt, amellyel az író 200 oldalon akar megemlékezni a szinte teljesen elpusztított két törzs tagjairól. Maga a herero-nama népirtás 1904 és 1907 között történt a Német Délnyugat-Afrikában, a Herero-háború keretén belül, amely 1904. januárjában kezdődött, amikor a hererók lázadást indítottak a német gyarmatosítók uralma ellen. Azonban a háború relatíve elég gyorsan befejeződött, ugyanis Lothar von Trotha híres-hírhedt német tábornok pár hónap múlva legyőzte a hererókat, majd az ekkor lázadó namák lázadását is gyorsan elfojtotta.

Azonban ami ezután történt, az bőven kimerítette a népirtás fogalmát, hiszen a németek állítólagosan megmérgezték a sivatagi kutakat, majd a csatákat túlélő hererókat és namákat a Namíb-sivatagba terelték, hogy ott egyszerűen szomjan haljanak. Pedig alapvetően nem így indult a németek és a hererók kapcsolata, még 1885-ben a törzs ugyanis szövetségre lépett a későbbi náci vezető, Hermann Göring édesapjával, hogy a német gyarmatosítók támogassák őket a khowesinek elleni mindennapos harcokban. Az ezt követő években egy elég sok visszaéléssel tarkított háborúskodás zajlott a területen, amelynek végén nagy nehezen sikerült elérni egy békét a különféle törzsek és a németek között – de a visszaélések nem szűntek meg, gyakori volt, hogy egyszerűen elvették a hererók földjét, nőiket megerőszakolták, rabszolgaként dolgoztatták a férfiakat és így a 20. századra ez az afrikai terület teljes mértékben német birtokká változott.

Ezt és a rengeteg attrocitást, a földek elvételét, a hihetetlen uzsorakölcsönöket, az erőszakos dolgoztatást azonban a hererók nem tudták sokáig tűrni, így 1904-ben lázadásba kezdtek, amelynek keretében meglepetésszerűen több mint 100 németet mészároltak le és erre válaszul a német anyaország egy 14 ezres katonai egység élén a területre küldte Lothar von Trothát, aki egyértelműen azzal az eltökéltséggel érkezett Afrikába, hogy brutális erővel elfojtsa a hererók lázadását és elvegye a kedvüket a további lázongástól. Ez rendkívül gyorsan valóra is vált és innentől kezdve igazán szörnyűséges fordulatot vett a történet, ugyanis a megerősített tények szerint a győztes csata után a németek nem elégedtek meg a győzelemmel, de az összes hereró nőt, gyermeket és foglyot lemészárolták, de még a menekülőket sem hagyták nagyon könnyen meglépni és akit csak utolértek, mindenkit lemészároltak. Azoknak a visszatérését megakadályozandó, akik a sivatagba menekülve egérutat nyertek, Trotha elrendelte a a teljes Omaheke-sivatag lezárását – ezzel újabb százakat ítélve halálra.

A brutális mészárlások eredményeként a német anyaországban is politikai ellenállás alakult ki (főként a hererók gazdasági lehetőségeinek elvesztegetése miatt), így új parancsok érkeztek Trothához, amelynek keretében a foglyokat már táborokba hurcolták és rabszolgaként dolgoztatták a továbbiakban.

A több éves vérengzés eredménye egyébként az lett, hogy a hozzávetőleg 100 ezer fős hereró populációból 1907-re alig 15 ezren maradtak – amely számot sokan vitatnak és rengeteg egyéb adat kering a történelemkönyvekben és enciklopédiákban, de a végeredmény azért egyértelmű: szinte a teljes hereró és nama törzset felszámolták ez alatt a három év alatt. Nagyjából csak Namíbia függetlenné válása után kezdtek el nyíltan beszélni az eseményekről és kezdték feltárni az elkövetett szörnyűségeket és azok nagyságát, de annak ellenére, hogy Németország elnézést kért 2007-ben az elkövetett gyilkosságokért, a népirtásnak való minősítést és a pénzbeli kompenzációt elutasította – sőt, a kérdés már többször okozott diplomáciai bonyodalmakat a két állam között.

twitter.com/napiafrika

5 ember kedveli ezt a posztot.Tetszett az írás.

Hozzászólások:

Szólj hozzá!





  • RSS és kapcsolat – Info

    Rss link:
    www.mindennapiafrika.info/rss
    Kapcsolat:
    mindennapiafrika@gmail.com
    Twitter:
    twitter.com/napiafrika

  • Szavazás

    Kartúm és Addisz-Abeba tényleg támogatják az eritreai lázadó mozgalmakat?

    View Results

    Loading ... Loading ...
  • Címkék