A kameruni bakák a teljes eltűnés és asszimiláció határára sodródtak

Közzététel ideje | február 14, 2015 | Még nincs hozzászólás | GaceTillerro

A jópár országban irodával rendelkező, 1969-ben alapított Survivor International non-profit szervezete a különféle törzsek, népcsoportok jogaiért küzd már évtizedek óta, kampányokat indítottak már a törzsek területeinek önkényes elvétele, kultúrájuk pusztítása és családjaik erőszakos asszimilációja miatt is, Indiától kezdve Dél-Amerikán át Afrikáig – a fekete kontinensen legismertebb “védenceik” a botswanai san busmanok vagy a kenyai ogiekek, a mostani posztban viszont egy tényleg elfeledett etnikum alig ismert harcáról lesz szó, amelyet ez a szervezet is zászlajára tűzött nemrégiben. A Kamerun dél-keleti részén fekvő erdőségekben élő bakák (a bayaka néven ismert népcsoport emellett még a Kongói Köztársaság és Gabon északi részén is megtalálható) egy vadászó-gyűjtőgető pigmeus népcsoport, de kutatások már bebizonyították, hogy nekik nincs szoros kapcsolatuk az Afrika más részén élő pigmeusokkal, így például a twákkal.

Egy dologban azonban nagyon hasonlítanak ezek a törzsek, életmódjukból és méreteikből adódóan (pigmeusok lévén, nem nagyon vannak köztük másfél méternél magasabb emberek) elég gyakran éri őket hátrányos megkülönböztetés és attrocitás, Kamerunban pedig az erdőségek fokozott mértékű pusztítása miatt lassan kezdik feladni kultúrájukat és félnomád életmódjukat – az alig 30 ezres kameruni baka populáció nem igazán tud ellenállni a sokkal nagyobb számú bantuk terjeszkedésének sem. Miután rendkívül zártan élnek-éltek a kameruni erdőségekben, egyetlen kapcsolatukat a “civilizációval” és a kameruni állammal a kereskedelem, a földművesekkel, farmerekkel való üzletelés jelenti, de ebből a kiszolgáltatottságból adódóan elég gyakran kizsákmányolják őket és miután kultúrájuk annyira ismeretlen, annyira nehéznek tűnik asszimilációjuk a társadalomba, jogaik, ügyük, életük nem igazán szerepel egyetlen kormányzati vagy nemzetközi program napirendjén sem.

A baka közösségek annyira távol élnek a többségi társadalom településeitől, hogy nem igazán jelentős körükben az iskolázottság, a baka gyermekek nem járnak az elvileg kötelező általános iskolákba, hiszen nagy a távolság, nem értik a nyelvet (nem beszélik a franciát, sem a bantuk nyelveket) és családjaik nem is nagyon tudják őket a mindennapokban nélkülözni a nomád életmódnak köszönhetően, úgyhogy a többségi társadalom és a bakák közötti szakadék tovább növekszik, miközben a fizikai szorítás is egyre nagyobb, hiszen bizonyos iparágak termelési igényeinek köszönhetően egyre nagyobb mértékben pusztulnak a bakák erdői is. Ezekhez a veszélyekhez még mindenképpen hozzá kell adnunk a botswanai busmanoknál már látott problémát is, ugyanis a hatóságok sok esetben orvvadászként, betolakodóként tekintenek a természetvédelmi területeken (őseik földjén, a ma Boumba Bek illetve Nki parkokként ismert részeken) élő bakákra és az ő vadászati tevékenységüket megpróbálják korlátozni – szemben a fizetős külföldi vadászokkal, akik legálisan űzhetik eme tevékenységet.

És ugyanaz történik velük is, ami a busmanokkal: az erdőből kiüldözött közösséggek a többségi társadalom közelében, nyomortelepekre kénytelen költözni, ahol betegségek és az alkoholizmus kezdte tizedelni őket – egyrészt nincs nagyon mit csinálniuk sem, fel kellett adniuk nomád életmódjukat, másrészt már az erdőbe sem mehetnek be, hogy gyógynövényeiket, megszokott eszközeiket beszerezzék (ha mehetnek, akkor is csak nappal, éjszakára el kell hagyniuk a bányatársaságok, fakitermelők által birtokba vett területeket). A kérdés már csak az, amit több kameruni tisztviselő is feltett már névtelenül: a bakák sorsa érhet-e annyit, hogy miattuk a hangzatos 2035-ös fejlődési célokat és a társadalom egészének fejlesztését feladja-e az állam? A megoldás valahol ismét az arany középútban rejlik, tehát a bányászati, fakitermelési tevékenységek lehetővé tétele mellett a bakáknak lehetővé kellene tenni régi életmódjuk folytatását bizonyos területeken a természetvédelmi övezetekben, hiszen ha sok tízezer éven keresztül békében, harmóniában tudtak élni a természettel, akkor miért pont most váltak orvvadászokká és környezetpusztítókká?

twitter.com/napiafrika

4 ember kedveli ezt a posztot.Tetszett az írás.

Hozzászólások:

Szólj hozzá!





  • RSS és kapcsolat – Info

    Rss link:
    www.mindennapiafrika.info/rss
    Kapcsolat:
    mindennapiafrika@gmail.com
    Twitter:
    twitter.com/napiafrika

  • Szavazás

    Kartúm és Addisz-Abeba tényleg támogatják az eritreai lázadó mozgalmakat?

    View Results

    Loading ... Loading ...
  • Címkék