Paul Biya: puccskísérlet adta lehetőség a hatalom megszilárdítására

Közzététel ideje | február 9, 2015 | Még nincs hozzászólás | GaceTillerro

Kevesen tudják, hogy a most már több mint 30 éve hatalmon lévő kameruni elnök, Paul Biya elnöki karrierjének első hónapjait egy, az ebben az országban eléggé szokatlan puccskísérlet rengette meg, amely azonban segített is Biyának megszilárdítani uralmát és ennek következtében évtizedek óta elég stabil államként tartják számon az országot a fekete kontinensen (bár egyesek diktatórikus vádakkal is illetik Biyát). Ez az 1984. április 6.-ai puccskísérlet egy olyan esemény volt, amely alapjaiban rengette meg Kamerunt és még annak az esélye is felmerült, hogy az ország kettészakad – mégis valójában alig tudunk valamit erről a sötét napról és az ezt követő háborúskodásról.

A tények szerint annak az április 6.-ának az éjszakáján Kamerun fővárosának, Yaoundénak a lakosságát fegyverropogás ébresztette fel, majd rövidesen egy bejelentés érkezett a rádióban, mely szerint hatalomátvétel történt az országban, az elnöki testőrség néhány tagjának kivitelezésében, akik a határokat le is zárták és kijárási tilalmat vezettek be (ezek a katonák egyébként azoknak a soraiból kerültek ki, akiket Biya néhány nappal korábban bocsátott el az elnöki testőrségből és helyükre hozzá hű fegyvereseket állított). Viszont ez a lépés nem aratott osztatlan sikert még a hadsereg soraiban sem, a Biyához hű katonák Pierre Semengue tábornok vezetésével ellenállásba kezdtek (többségük egyébként nem is hallotta a rádióban a puccsisták bejelentését, hiszen a tecnnikusok a rádióban okosan csak Yaoundéra korlátozták az adást) és rövidesen helyreállították a rendet majd Biya egy nappal később már beszédet intézhetett a néphez, még mindig elnökként.

Ebben a beszédben egyértelművé tette, hogy a fő szervezőnek elődjét, az egy évvel korábban magától lemondó Ahmadou Ahidjot tartja (aki muszlim létére eredetileg még örült is annak, hogy egy déli keresztény lesz utódja az elnöki székben), aki északi bázisain szervezte meg az akciót, mert “magát meggondolva”, mégis szeretne elnök maradni (Ahidjo ezt tagadta végig, de ennek ellenére menekülnie kellett és Szenegálban halt meg száműzetésben évekkel később). Biya pedig nem csak a levegőbe beszélt, az elkövetkező hónapok kemény üldözéseket hoztak, százával tartoztattak le északi származású (az északi országrész akkoriban főleg muszlim, a déli pedig főként keresztény vallású volt) katonákat, két hónap alatt negyven embert végeztek ki nyilvánosan, bár a puccs hivatalos szervezőjét, a harmincas éveiben járó Guérandi Mbarara századost nem sikerült elkapni, bár ő később sem árult el részleteket az egész akció hátteréről – így a mai napig nem tudni, hogy felháborodott és elégedetlen katonák lépéséről vagy Ahidjo által szervezett megmozdulásról volt-e szó.

Egy hosszútávú következménye mindenképpen volt az áprilisi puccskísérletnek, mégpedig Biya bizalmatlansága az északi országrésszel szemben, illetve az a tény, hogy ez a puccskísérlet lehetővé tette számára, hogy demokratikus határokon túlmenő intézkedésekkel szilárdítsa meg uralmát, amelynek keretében például mind a mai napig igen magas költségvetési részt fordítanak a hadseregre, annak fenntartására.

twitter.com/napiafrika

5 ember kedveli ezt a posztot.Tetszett az írás.

Hozzászólások:

Szólj hozzá!





  • RSS és kapcsolat – Info

    Rss link:
    www.mindennapiafrika.info/rss
    Kapcsolat:
    mindennapiafrika@gmail.com
    Twitter:
    twitter.com/napiafrika

  • Szavazás

    Kartúm és Addisz-Abeba tényleg támogatják az eritreai lázadó mozgalmakat?

    View Results

    Loading ... Loading ...
  • Címkék