A nulladik számú páciens: Emile Ouamouno története

Közzététel ideje | január 3, 2015 | 2 hozzászólás | GaceTillerro

A Nyugat-Afrikában tomboló Ebola-járványról rengeteg információ, riport, dokumentumfilm, elemzés látott már napvilágot és ha ma a Google segítségével mondjuk Sierra Leone vagy Libéria nevére keresünk rá az interneten, akkor már az első 10 találat többsége az Eboláról szóló írás lesz, tehát elvileg a közvélemény mindent tud az eseményekről – mégis a járvány kitöréséről alig van információ, hiszen azon kívül hogy az első beteg egy guineai kisgyerek volt, nem sok minden egyértelmű még, hiszen például hogy került át a vírus ennek a két éves, Emile Ouamouno névre hallgató kisfiúnak a testébe? Egy német kutató, Fabian Leendertz és csapata nemrégiben közzétett egy tanulmányt, amely választ adhat erre a kérdésre, hiszen Leendertzék elemzése arra utal, hogy az aprócska, guineai Meliandouban (kissi nyelven “Ilyen messze megyünk” nagyjából) született (és 2013. decemberében elhalálozó) Emile a faluja közelében található korhadt, kivájt fa környékén játszott megbetegedése előtt és mint kiderült, ez a fa a szelindekdenevérek egy kolóniájának adott otthont, amely faj azonban nem volt korábban az Ebola hordozói között számontartva.

De ez még mindig nem magyarázat arra, hogy került be a gyermek testébe a vírus, hiszen attól, hogy a fa környékén játszott, még nem kellett volna elkapnia a vírust – a hiányzó láncszemet pedig a korábbi kitörések tapasztalatai adták, amelyeknél általában mindig kiderült, hogy vadállatok húsának elfogyasztása vezetett a járványhoz. Viszont a denevéreknél eddig úgy gondolták a kutatók, hogy a gyümölcsdenevérek okozzák a problémát, viszont miután Meliandoutól elég messze található a legközelebbi gyümölcsdenevér-kolónia, majmok és nagyobb emlősök szintén nem élnek a környéken, a vizsgálat leszűkült a fában élő, hatalmas szelindekdenevér-populációra, amelyeknek egyedeit a gyerekek időnként elfogták, játszottak velük, sőt előfordult, hogy megsütötték őket.

Miután az Ebolától feldühödött helyiek felgyújtották a fát, kiirtva a denevéreket, ez az elképzelés sem erősíthető meg teljesen, annyi azonban bizonyos, hogy mostantól a főemlősök, gyümölcsdevenérek mellé a szelindekdenevért és a többi rovarevő denevérfajt is fel kell venni az Ebolát hordozó állatok listájára. Az egy erdős domb tetején fekvő, Conakrytól úgy 600 kilométerre található aprócska Meliandouról (amely a libériai-elefántcsontparti-guineai hármashatár közelében fekszik) valószínűleg az Ebola-járványa előtt nagyon kevesen hallottak, de miután kutatók igazolták, hogy a járvány innen indult ki, gyakori vendégek lettek itt a kutatók, újságírók és fotósok, akiket nem túl jó szemmel méregetnek a helyiek, hiszen beszámolók szerint a lakosság egy része úgy véli, a járványt mesterségesen robbantották ki (különféle elméletek szerint a fehérek tették, mások úgy gondolják, hogy a politikusok) és az “Ebola-átoktól” való félelmében a 600 fős településről 200-an már elmenekültek, félve a fertőzéstől – köztük volt a falu orvosa is, akinek távozásával a rendelő is megszűnt működni – jelenleg egyetlen egészségügyi asszisztens él itt.

A fentebb említett kisfiú, Emile családja igen csak megsínylette a járványt, ahogy arról Etienne Ouamouno, az édesapa már tucatnyi újságírónak beszámolt: a kisfú halála után a családfő elveszítette kislányát, terhes feleségét, anyósát, egy nagynénjét és több, távoli rokonát is, ráadásul teljesen eladósodott a temetések és torok miatt, ahogy az az egész faluval megtörtént. Mindenki veszített el valakit, sokan elmenekültek, a falut többször napokra elzárták a külvilágtól, megszűntek a rokonlátogatások, jelentősen nehezebb lett megszerezni a napi betevőt, hiszen ma már mindenki tudja a faluban, hogy nem szabad vadon élő állatok húsát enni – de egy dolognak lehet örülni: orvosok érkeztek, karantént alakítottak ki, majd felszámolták a faluban a járványt, ahol most mindenki egészséges. És hatalmas gyász terhét cipeli.

Viszont van egy kérdés, amire még senkinek nem sikerült választ adnia. Azt párhuzamos illetve későbbi kutatásokban már igazolták, hogy a szelindekdevenér is hordozó (antitesteket találtak szervezetében a vírus ellen), de figyelembe véve azt, hogy ez a faj már bőven együttél az emberrel – a kivágott fák helyett a házakban, padlásokon húzza meg magát -, akkor miért nincsen sokkal gyakrabban Ebola-járványkitörés?

Fabian Leendertz nyilvános kutatási anyaga nyomán

twitter.com/napiafrika

2 ember kedveli ezt a posztot.Tetszett az írás.

Hozzászólások:

2 hozzászólás érkezett eddig a következő írásra: “A nulladik számú páciens: Emile Ouamouno története”

  1. pierredelacroix
    január 29th, 2015 @ 10:36

    Van valami újabb fejlemény ebola-ügyben? Mostanában olyan keveset olvashatok róla (bár látom volt egy bbc-összefoglaló 20-án, de ahogy átfutottam a térképeken, mintha csak szeptemberi eseményekkel foglalkozna)

  2. GaceTillerro
    január 31st, 2015 @ 07:46

    @pierredelacroix: Elvileg most már jobb a helyzet, tavaly június óta most volt az első olyan hét, amikor 100-nál kevesebb új esetet regisztráltak és a WHO szerint ez már a járvány második, lecsengő szakasza. Szóval lassan-lassan talán végetér a rémálom, a kérdés bennem csak annyi, hogy nem tér-e vissza gyorsan…

Szólj hozzá!





  • RSS és kapcsolat – Info

    Rss link:
    www.mindennapiafrika.info/rss
    Kapcsolat:
    mindennapiafrika@gmail.com
    Twitter:
    twitter.com/napiafrika

  • Szavazás

    Kartúm és Addisz-Abeba tényleg támogatják az eritreai lázadó mozgalmakat?

    View Results

    Loading ... Loading ...
  • Címkék