Tunézia kétségei Essebsi győzelme után

Közzététel ideje | december 23, 2014 | Még nincs hozzászólás | GaceTillerro

Hivatalos a végeredmény: a Nidaa Tunes jelöltjeként induló Beji Caid Essebsi Tunézia új elnöke, miután az elnökválasztás második fordulójában 55%-45% arányban felülmúlta ellenfelét, Moncef Marzoukit és ezzel 1956 óta Tunézia első demokratikus úton megválasztott elnöke lett. Még minimális kérdések nyitottak, hiszen még beadványban meg lehet támadni az eredményt, de Marzouki már hivatalos elfogadta a vereségét és gratulált is vetélytársának (annak ellenére, hogy kezdetben rendkívül minimális különbségről és veresége el nem fogadásáról beszélt), így szinte biztosra vehetjük, hogy ez az eredmény végleges. Sokan sokféleképpen értelmezik ezt a győzelmet, egyes szakértők úgy vélik, hogy Essebsi óriási tapasztalata, kapcsolatrendszere volt az, ami eldöntötte a versenyt, ugyanis az emberek bíznak benne, hogy a tapasztalt politikus képes lesz új pályára állítani a gazdaságot és kemény kézzel megállítani a szélsőségesek előretörését.

Ráadásul ő egy eléggé ismert ember már, a hatvanas években Habib Bourguiba államalapító elnök kormányában volt miniszter és bár sokáig úgy tűnt, hogy végleg visszavonult a politikától, a 2011-es forradalom után visszatért a közéletbe és a Nidaa Tunes (Felszólítás Tunéziának) élén komoly világi politikát folytatott a muszlim Ennahda terjeszkedésével szemben. Az elnökválasztás második fordulója és annak eredménye jelenti annak a folyamatnak az utolsó állomását, amellyel Ben Ali bukása után 4 évvel Tunézia ismét a demokrácia és a stabilitás útjára lépett, a mindenkiben felmerült kérdés viszont az, hogy a most 88 éves elnök ki fogja-e tölteni ötéves mandátumát vagy sem, hiszen akkor már 93 éves lesz majd. A teljes öröm helyett azonban változatos érzések keringenek az utcákon, sokan például félnek, hogy a régi rendszerek nagy öregjének számító Essebsi elnökségével ismét meg fog kezdődni a vérrel és verítékkel kivívott új szabadságok elvétele, elfojtása, korlátozása – ennek tökéletes példája, hogy alig pár órával a győzelem bejelentése után “Le a régi rendszerrel!” jelszóval fiatalok százai törtek-zúztak Hamma városában.

A félelemre lehet is egyébként ok, hiszen Essebsi hatalma teljes (még annak ellenére is, hogy a néhány hónapja elfogadott alkotmány szerint az elnök hatalma jelentősebb kisebb, mint korábban), pártja ugyanis többségben van a tunéziai törvényhozásban is, így egyrészt a régi rendszer visszatérése miatt lehet aggódni, másrészt pedig azért, hogy mit szólnak az ezáltal a hatalomból relatíve kiszoruló muszlim mozgalmak a helyzethez, mert a mérsékelt iszlamisták amúgy is Marzoukihoz húztak, míg Essebsit a gazdagabb, partmenti régiók lakossága támogatta főleg. És ha vannak aggodalmak Essebsi uralmával kapcsolatban, akkor miért is nyert ő? Valószínűleg az okokat az eddig ideiglenes elnökként hatalmon lévő Marzouki vezetési módszereiben kell keresni, ugyanis irányítása során növekedett a szélsőségesség, a bűnözés és az infláció is az országban és jelen pillanatban mindenki a stabilitásra igyekezett voksolni, amit a régi rendszer keménykezű miniszterében láttak meg.

Plusz Marzouki kampánya is inkább ellenfele lejáratására volt kihegyezve, a tények és a konkrét politikai programok helyett. Úgyhogy most annak ellenére, hogy sokan a megosztottságot vélik felfedezni a szavazói arányokban (a szegényebb dél Marzoukira, a gazdagabb észak Essebsire voksolt), inkább azt mondhatjuk, hogy egy stabil, bipoláris rendszer jött végre létre, amely lehet, hogy nehezebb kormányozhatóvá, de mégis stabillá teszi Tunéziát. És most erre van szükség.

twitter.com/napiafrika

4 ember kedveli ezt a posztot.Tetszett az írás.

Hozzászólások:

Szólj hozzá!





  • RSS és kapcsolat – Info

    Rss link:
    www.mindennapiafrika.info/rss
    Kapcsolat:
    mindennapiafrika@gmail.com
    Twitter:
    twitter.com/napiafrika

  • Szavazás

    Kartúm és Addisz-Abeba tényleg támogatják az eritreai lázadó mozgalmakat?

    View Results

    Loading ... Loading ...
  • Címkék