Az afabeti csata

Közzététel ideje | november 28, 2014 | Még nincs hozzászólás | GaceTillerro

A modernkori, függetlenségek után afrikai történelem egyik legnagyobb katonai ütközete, amely egyébként egy egész háborút is valószínűleg eldöntött, az eritreai függetlenségi háború során zajlott 1988. március 17.-e és 20.-a között Afabet városa mellett. A konkrét összecsapás a második etióp forradalmi hadsereg, Getaneh Haile ezredes vezette, ún. Nadew (vagy Nadaw, puszítót jelent) hadtest és az Eritreai Népi Felszabadítási Front (EPLF) hadosztályai között zajlott le, a környéken hónapokon át tartó csatározások után. Ahogy olvasható az akkori leírásokban, a papíron 23 ezer etióp katonából álló gyalogság (a valóságban alig voltak 15 ezren) rendkívül rossz morállal, hiányos felszerelésben tartotta állásait a Hadei-völgyben az akkor már sokezer civillel elárasztott katonavárosban és már a kezdeti akciókban is százával haltak meg embereik, amikor eljött 1988. március 17.-nek reggele.

Az EPLF harcosai rendkívül taktikusan, a Hedai-völgy három oldalán vonultak fel (a völgyben fekszik Afabet is), hogy bekerítsék és megadásra kényszerítsék az etióp hadtestet, de tökéletesen jelzi az etióp morált, hogy már az első eritreai támadások (a balszárnyon az EPLF lezárta az Azahara-kanyon lehetséges menekülési útvonalát, majd támadásba ment át, középen a fő frontvonalat támadták, a jobboldalon pedig pillanatok alatt elsöpörték a 21. etióp hadosztályt) után megkezdődött az elsőként megtámadott 14. etióp hadosztály nagy sebességű visszavonulása, de az EPLF közbelépése miatt ez megakadt, miközben a támadás baloldali szárnyán a 29. motorizált etióp hadosztály egy egész napon keresztül véres harcokban tartotta pozícióit, míg végül elindult volna visszavonulásuk Afabet felé, de ez több, téves döntés (az etióp légierő több ízben sajátjait bombázta a harcok során, főként azért, hogy elpusztítsák az esetlegesen eritreai kézre kerülő fegyvereket) és több eritreai ellenlépés miatt meghiúsult (kulcsfontosságú volt például, hogy az EPLF erői Mes-Halitnál meg tudták állítani a Kerenből küldött erősítést és le tudták zárni a a Kelhamet-átjárót), így Afabet elesett és az egész Nadew hadtest összeomlott, ezrével rekedtek etióp katonák a völgyben, a végső adatok szerint összességében Afabet elfoglalásával együtt 18 ezer etióp esett fogságba (köztük négy szovjet szakértő is) vagy halt meg a három nap alatt, amelynek eredményeként nem csak teljes etióp hadtestek szűntek meg létezni, de hatalmas mennyiségű fegyver is az eritreaiak kezére került (legalább 50 tank, 200 teherautó, 80 gépágyú és még sorolhatnánk) az afabeti laktanya elfoglalása után.

Májusban az etiópok többször megpróbálták visszafoglalni Afabet települését, de véres harcok után mindkét esetben elbuktak, de nem adták fel, még 1990-ben is bombázták és nagyrészt elpusztították a helységet. Az mondjuk azért elég nagy túlzásnak tűnik, hogy az ütközetet a vietnami Dien Bien Phu csatájához, vagy a második világháború több csatájához hasonlítják, hiszen sem nagyságában, sem a veszteségekben nem mérhető ilyen összecsapásokhoz, mégis Afrikát tekintve egy kitörölhetetlen emlékű esemény volt, ahogy erről tanúskodnak egy akkoriban a helyszínen járó külföldi újságíró Ottawában kiállított fényképei is. Afabetnél egyékbént a hihetetlen túlerőben lévő etióp hadseregé volt az első támadás, amelyet a magukat mindig is csak “harcosoknak” és nem katonáknak hívó eritreaiak véres áldozatok árán tudtak csak visszaverni és stratégiailag nyerő húzásként még azelőtt vissza is támadtak, hogy ellenfeleik újabb rohamra indultak volna.

Persze eredetileg a csata Afabet környékére ütemezése egy EPLF-stratégia része volt, amelynek keretében folyamatos offenzívát indítottak 1987. decemberében, hogy az etióp erőket visszanyomják a település környékére, majd ott bekerítsék és megsemmisítsék őket. És ami ezután következett, az maga volt a mészárszék, a menekülés közben saját konvoja csapdájába esett etióp katonák százait lőtték halomra és az utóhatás örökre beivódik azok elméjébe, akik látták: mindenhol megnyomorított, véres holttestek, kiégett teherautók és rothadó, égett hús terjengő szaga.

A csatáról alapvetően nincs túl sok elérhető információ az interneten, van azonban pár jó könyv, amely ennél jóval komolyabb részleteket is bemutat a csatáról, ilyen például a 20th Century in Eritre: Eritrean War of Independence, Battle of Afabet, Eritrean Civil War vagy a Historical Dictionary of Eritrea.

Ez ugyan az eritreai tévé által készült anyag és ennek megfelelően eléggé szubjektív, de az archív felvételekből valamelyest képet kaphatunk az akkori helyzetről:

Ez pedig Peter Worthington, egy kanadai újságíró nyilatkozata, aki akkoriban a régióban tartózkodott:

 

twitter.com/napiafrika

3 ember kedveli ezt a posztot.Tetszett az írás.

Hozzászólások:

Szólj hozzá!





  • RSS és kapcsolat – Info

    Rss link:
    www.mindennapiafrika.info/rss
    Kapcsolat:
    mindennapiafrika@gmail.com
    Twitter:
    twitter.com/napiafrika

  • Szavazás

    Kartúm és Addisz-Abeba tényleg támogatják az eritreai lázadó mozgalmakat?

    View Results

    Loading ... Loading ...
  • Címkék