Tunézia is választ: stabilitás továbbra is vagy visszalépés – ez a kérdés

Közzététel ideje | október 24, 2014 | Még nincs hozzászólás | GaceTillerro

A 2011-ben kezdődött “Arab tavasz” sok helyen nem azt az eredményt hozta, amire előzetesen gondoltak volna a nemzetközi közösség tagjai vagy akár az adott ország lakosai, hiszen több helyen is totális káosz született a megmozdulások, a forradalmi hangulat eredményeként (Afrikában például Líbiában, de Szíria is tökéletes szomorú példa), mégis talán meglepő módon az egész forradalmi hullám születésének helyén, Tunéziában sikerült túllendülni a nehézségeken. Az ország sikerrel végigvitt egy új alkotmányt, egy olyan alkotmányt, amelyet a vallási alapon szerveződő, muszlim mozgalmak és a világi pártok közötti megbeszélések eredményeként mindkét oldal támogatni tudott. Így a holnapután (október 26.) megrendezésre kerülő parlamenti választás és az egy hónap múlva ezt követő elnökválasztás valószínűleg teljesen le fogja zárni az elmúlt viharos éveket és Tunézia továbbra is Észak-Afrika egyik stabil pontja maradhat.

Azért persze itt a szerencsének és a múltnak is volt szerepe, hiszen történelmileg elég egységes országról beszélünk, ahol nem igazán van hagyománya a katonaság uralmának, nincs hagyománya az iszlám vallás követői közötti háborúskodásnak, nem sújtották polgárháborúk, Tunisz rendkívül szoros kapcsolatokat alakított ki Európával és a legnagyobb muszlim párt, a Ennahda is képes volt egy mérsékelt irányvonalat követni, végig maga mellett tartva követői jelentős részét. Első pillantásra tehát minden szép és jó, de a felszín alatt azért komoly feszültségek vannak továbbra is, főként a gazdasági nehézségeknek köszönhetően, egy ezek miatt kirobbanó megmozdulássorozat könnyedén elsöpörhet bármilyen kormányt bár hozzá kell tenni, hogy a szegény déli vidékek (azért ki kell emelni, hogy a máshol látott mélyszegénység Tunéziában ismeretlen) munkanélküli fiataljai harcukat jelenleg Szíriában találták meg, a legnagyobb számú külföldi Tunéziából érkezett ugyanis az országba harcolni (ez köszönhető annak is, hogy az Ennahda mérsékelt politizálásával elidegenítette magától a radikálisokat).

A mostani választások tétje tehát a stabilitás erősítése lesz, akárki is fog nyerni (a muszlim Ennahda vagy az inkább világi Nidaa Tounes koalíció), muszáj lesz szorosan együtt dolgozni a másik féllel és ezt a folyamatot Európának is támogatnia kell, ha nem akar még egy, Líbiához hasonló, fanatikus harcosokat és elkeseredett migránsokat kitermelő gócpontot a szomszédságában. A fenti, biztató gondolatok ellenére nincs ok a teljes örömre, az al-Jazeera a napokban mutatott be egy riportfilmet a tunéziai társadalom egyre növekvő megosztottságáról, ahol komoly vallási stratégia hiányában és a már említett gazdasági nehézségeknek köszönhetően megosztottság ütötte fel a fejét a társadalomban – muszlim és világi gondolkodás áll egymással szemben.

A riportban nyilatkozó egyik egyetemi kutató mindenesetre nem új jelenségről beszél, állítása szerint csak annyi történik, hogy a 23 évig tartó Ben Ali rezsim “nyugatizálódása” alól kiszabadult rétegek szabadon gyakorolhatják vallási meggyőződésüket, így kerülhettek például a korábban szuveníreket áruló tuniszi boltok helyére vallási könyveket, lemezeket áruló árusok. A politikai felek között is felmerülnek vádaskodások, bizonyos támadások kapcsán (október 23.-án például Tunisz egyik külvárosában voltak összecsapások rendőrök és szélsőséges fegyveresek között) az egyik oldal a másikat vádolja azzal, hogy nem tudja híveit kordában tartani, visszafelé pedig a vád az, hogy a provokált akciókkal próbálja a világi oldal igazolni saját elveit – remélhetőleg a választás után nem szabadulnak el az indulatok és a felek megfelelő konszenzussal tudják majd tovább terelgetni a béke útján Tunéziát.

Magán a vasárnapi (10.26.) választáson több mint 100 párt fog küzdeni a parlamenti helyekért, egy rendkívül szabályozott környezetben, a választási bizottság például a plakátolást is kizárólag szabványos méretben, engedélyezett helyeken teszi lehetővé (érezhető, hogy a vezetés minden erővel próbálja kordában tartani az esetleges indulatokat) és az is biztos, hogy koalíciós kormányzásra számíthatunk, hiszen egyetlen pártnak sincs komoly előnye a többivel szemben. Az elnökválasztáson ugyanez a helyzet, 27 jelölt fog mérkőzni a választók kegyeiért és sokan abban reménykednek, hogy egy olyan párt támogatottja lesz az elnök, amely nincs többségben a parlamentben, hiszen így kialakulna egy afféle egyensúlyi helyzet, ahol megszilárdulhat a stabilitás (vagy épp ellenkezőleg). Erre van is esély, hiszen még szeptemberben az Ennahda bejelentette, hogy nem fog elnökjelöltet állítani az elnökválasztáson, hogy ezzel is biztosítsa az előbb említett egyensúlyi helyzetet – ahogy szóvivőjük mondta: “Ezzel akarunk pozitív üzenetet küldeni a tunéziai népnek, hogy nem szeretnénk minden platformon uralkodni.”

twitter.com/napiafrika

2 ember kedveli ezt a posztot.Tetszett az írás.

Hozzászólások:

Szólj hozzá!





  • RSS és kapcsolat – Info

    Rss link:
    www.mindennapiafrika.info/rss
    Kapcsolat:
    mindennapiafrika@gmail.com
    Twitter:
    twitter.com/napiafrika

  • Szavazás

    Kartúm és Addisz-Abeba tényleg támogatják az eritreai lázadó mozgalmakat?

    View Results

    Loading ... Loading ...
  • Címkék