Független Észak-Malawi: földtől elrugaszkodott lázálom

Közzététel ideje | szeptember 29, 2014 | Még nincs hozzászólás | GaceTillerro

A dél-afrikai Malawi országa a hivatalos közigazgatási dokumentumok szerint három régióból áll: az Északi-, a Déli- és a Középső-régióból, amelyek összességében még tovább bonthatók 28 megyére, amelyek szintén bonthatók még több száz járásra és körzetre, irányításukat pedig a központi kormányzat által kinevezett régiós és megyei kormányzók látják el. A mai írásban az Északi-régióról lesz szó, amely mindösszesen 27 ezer négyzetkilométer területű, hat megyéből áll (Chitipa, Karonga, Likoma, Mzimba, Nkhata Bay és Rumphi) és több mint 3 millióan lakják. A régiós székhely Mzuzu, amely az egész ország harmadik legnagyobb városa és egy nagy mezőgazdasági területen fekszik, északra Afrika legnagyobb ember-alkotta erdőjétől. A rövid bekezdésre azért volt szükség, mert a napokban ismét terítékre került a kis országban az Északi-régió függetlensége, de legalábbis egy szövetségi államrendszer kialakítása, miután az ügy pártolói szerint az ország eme része a függetlenség 50 éve alatt perifériára szorult és szinte semmilyen fejlesztés nem valósult meg itt.

A téma a Középső-régióból is elég hangos támogatásra talált, bár ez az országrész a szövetségi államrendszer mellett érvel, szintén azzal a magyarázattal, hogy ők is jobban részesüljenek a jelenleg a Déli-régió által learatott állami pénzekből. A kezdeményezés járási törzsi vezetőktől indult főként Rumphi megyében, de kérdéseikre és javaslataikra eddig a központi kormányzat nem nagyon válaszolt, főként az újságokban és az interneten mennek az üzengetések, az elszakadás mellett érvelők saját érveiket hangoztatják, az ennek alaptalanságát bizonygatók pedig statisztikákkal igazolják, hogy Észak-Malawi az ország legjobb életszínvonallal rendelkező része. A lényeg mindenesetre az, hogy maga a téma fontos, a régiók közötti feszültségről beszélni kell, de a függetlenségi törekvés realitása rendkívül csekély, tehát szinte értelmetlen is egy független Észak-Malawiról beszélni, hiszen ennek az országrésznek nincsenek is meg a megfelelő feltételei ahhoz, hogy különálló államként létezzen tovább.

Egyes helyi újságírók úgy vélik, hogy csak politikai játszmák és helyi célok egyik eszköze jelenleg a szövetségi rendszerért illetve függetlenségért való kampányolás, a jelenleg is a költségvetést tárgyaló parlamentben ülő képviselők mindegyike a saját régiójának és saját megyéjének igyekszik kikaparni a gesztenyét, tehát minden fegyvert bevetnek, hogy további pénzeket csikarjanak ki. És ebben a harcban bármeddig hajlandóak elmenni, még egy Dél-Malawiba tervezett rákra specializálódott kórház építése ellen is tiltakozott a Középső-régió és az Északi-régió, amelyekben sokan úgy vélik, hogy például a Malawi Egyetemre történő kiválasztásnál alkalmazott hallgatói kvótában is hátrányt szenvednek, ahogy sok más hasonló dologban is.

Ami biztos, hogy a szövetségi kormányzati rendszerről lesz szó (ilyen működik például Nigériában és a Dél-afrikai Köztársaságban is), Mutharika államelnök fog is erről tárgyalni a régiók képviselőivel, de egy országrész függetlensége egy földtől elrugaszkodott, elképzelhetetlen dolog egy ennyire stabil és egységes államban, mint Malawi. A szövetségi rendszer kialakítása is hosszú folyamat lesz, hiszen mindkét oldal rengeteg érvet tud felsorakoztatni: az egyik oldalon például a magasabb szintű önrendelkezés áll, a másik oldalon pedig mondjuk az az érv, hogy a szövetségi állami struktúrával a megosztottság fog elindulni és még sorolhatnánk. Igaz, hogy ha a központi kormányzat végig úgy tevékenykedne, hogy nem kerülne egyetlen csoport és megye sem perifériára, akkor senkiben nem merülne fel az elszakadás, nagyobb autonómia gondolata, hiszen annak ellenére, hogy 50 éve független már Malawi és rengeteg előrelépés, fejlesztés történt az országban, még a kontinensen belül is a szegényebbek közé tartozik. A nagyjából 15 millió ember 60%-a a szegénységi küszöb alatt él, tehát nincs 500 forintnak megfelelő napi bevétele, ráadásul a költségvetés 40%-a továbbra is külföldi segélyekből származik és külföldi országok finanszírozzák a fejlesztési projektek jelentős részét is. Persze tény, hogy Peter Mutharika elnöknek is igaza van, amikor azt mondja, hogy nem a negatívumokat kell nézni, hanem azt, hogy honnan indult és hova jutott az ország és ezalatt például olyan előrelépéseket ért, minthogy 15 millió lakosát ma már saját maga tudja etetni a malawi anyaföld.

twitter.com/napiafrika

5 ember kedveli ezt a posztot.Tetszett az írás.

Hozzászólások:

Szólj hozzá!





  • RSS és kapcsolat – Info

    Rss link:
    www.mindennapiafrika.info/rss
    Kapcsolat:
    mindennapiafrika@gmail.com
    Twitter:
    twitter.com/napiafrika

  • Szavazás

    Kartúm és Addisz-Abeba tényleg támogatják az eritreai lázadó mozgalmakat?

    View Results

    Loading ... Loading ...
  • Címkék