Eritrea és Etiópia viszonya a Cohen-publikáció nyomán

Közzététel ideje | február 3, 2014 | Még nincs hozzászólás | GaceTillerro

Ha a nem igazán jó szomszédság tökéletes példájára vagyunk kíváncsiak, akkor nem kell sokat keresgélnünk, Etiópia és Eritrea kapcsolata a közös múltból kifolyólag nem éppen rózsás, gondoljunk csak bele, az 1998-as határháború óta semmiféle kereskedelmi kapcsolat nincs a két állam között, bár ez egyiküket sem akadályozta meg a növekedésben – az etiópiai gazdaság évente legalább 8-9%-kal bővül folyamatosan, míg néhány hullámvölgytől eltekintve Eritrea is komoly növekedést képes produkálni. Viszont a növekedés elérésének formájában óriási különbségek vannak, a régebben világszerte az éhínségről hírhedtté vált Etiópia döbbenetes mértékben fejleszti mezőgazdasági és egyéb jellegű infrastruktúráját, ebből kifolyólag már bőven tud exportra is termelni, ellentétben Eritreával, amely önfenntartó gazdálkodásra rendezkedett be, ráadásul míg Addisz-Abeba egyetemek, iskolák építésével képes valamennyire megtartani munkaerejét és ezáltal befektetéseket vonzani, Eritreában a kivándorlás és a kötelező katonaság jelentősen megnyirbálja a munkaerőpiacot.

De mégis, ha sikerülne javítani a két állam viszonyán, az mindkét fél számára óriási előnyökkel járna, gondoljunk csak a legalapvetőbb dologra: Etiópia milliárdokat költött a Dzsibutin keresztülhaladó kereskedelmi folyosójának kiépítésére, hiszen az eritreai kikötők zárva vannak számukra – ha ez megváltozhatna, az teljesen átalakítaná a két ország gazdaságát pillanatok alatt, csökkenhetnének az etiópiai hozzáadott költségek és Eritrea is feldolgozóipari hatalommá válhatna. Aztán gondoljunk arra, hogy Eritrea a rossz emberjogi és kormányzati statisztikák miatt nem lehet részese az Egyesült Államok által kidolgozott Afrikai Növekedési és Terjeszkedési Egyezménynek (AGOA), amelynek keretében Etiópia millió dollárokra rúgó exportot bonyolít a tengerentúli nagyhatalommal, de ezen a két ország viszonyának rendezésével nagyot lehetne lendíteni.

Aztán ott van a nakfa kérdése, hiszen jelenleg az eritreai pénznem a világ egyik legkevésbé váltható valutája, ha legalább az etióp birrel sikerülne egy jó árfolyamot összehozni, máris csökkennének újabb költségek. És a két ország kapcsolatának rendezése az egyik legfontosabb kérdése volt annak a publikációnak is, amelyet még 2013. decemberében az egykori afrikai ügyekért felelős amerikai külügyminisztériumi államtitkár, Herman Cohen tett közzé “Eritreát is behozni a vérkeringésbe” címmel, amelynek másik sarkalatos pontja az amerikai-eritreai kapcsolatok rendezésének kérdése volt – néhány héttel később, több, a régiót ismerő politikus bírálta ezt az írást, köztük az egykori etiópiai amerikai nagykövet, David Shinn is. Azt tudjuk, hogy miért romlottak el az eritreai-etiópiai viszonyok, de az Egyesült Államok és Aszmara kapcsolatának kérdése már más téma, jópár faktor hozzájárult a kapcsolat megromlásához: példának okáért több olyan lépés, amellyel Washington Addisz-Abeba mellé állt a határvita ügyében, de mégis legfontosabbként az a konok ellenállás, amelyet mindkét fél tanúsított a másikkal szemben, amelynek keretében Aszmara tucatnyi alkalommal intézett kirohanást Washington ellen, utóbbi pedig 2009-ben még az ENSZ Biztonsági Tanácsa által is megtámogatott újabb szankciókat ért el Eritrea ellen (sőt, 2011-ben az ENSZ-ben nem ismerték el az eritreai elnököt, mint legitim személyt és elérték, hogy ne beszélhessen a közgyűlés előtt).

Persze ismerjük el, hogy Aszmara sem igazán követ el mindent annak érdekében, hogy elfogadható képet alakítson ki magáról, legalább egy-két témában, mégis, Eritrea és az Egyesült Államok kapcsolatának javítása rendkívül fontos lenne az egész régió, mindkét állam és Etiópia számára is. De vannak pozitív fejlemények, az elmúlt hónap az eritreai elnök, Isaias Afewerki és az etiópiai miniszterelnök, Hailemariam Desalegn is a közeledés fontosságáról beszélt, amelynek első lépéseiként a határvitát kellene rendezni, az Eritrea elleni szankciókat kellene megszüntetni és Aszmara bezártságát kellene nyitásra váltani, hogy elindulhasson egy mindkét fél számára gyümölcsöző kapcsolat, amely az Egyesült Államok számára is csak pozitív eredményeket generálna. Csak sajnos mindig van egy “sajnos”, Eritrea ugyanis nem igazán hajlik a teljes nyitás felé, Isaias Afewerki elég agresszív külpolitikai retorikát követ, amely a fentebb említett Shinn szerint abból fakad, hogy folytonos bizonytalanságban kénytelen létezni az országára Etiópia által jelentett veszély miatt – és ez az agresszív külpolitika az oka az Eritreára kiszabott szankcióknak is, hiszen Aszmara 2008-ban lerohanta például Dzsibuti északi részét és csak katari közbenjárásra vonult vissza vagy például a Szomáliában betöltött szerepe sem igazán segítette ügyét.

twitter.com/napiafrika

8 ember kedveli ezt a posztot.Tetszett az írás.

Hozzászólások:

Szólj hozzá!





  • RSS és kapcsolat – Info

    Rss link:
    www.mindennapiafrika.info/rss
    Kapcsolat:
    mindennapiafrika@gmail.com
    Twitter:
    twitter.com/napiafrika

  • Szavazás

    Kartúm és Addisz-Abeba tényleg támogatják az eritreai lázadó mozgalmakat?

    View Results

    Loading ... Loading ...
  • Címkék