A Laurent Kabila – gyilkosság: Afrika JFK dossziéja – 1. rész

Közzététel ideje | július 14, 2009 | Még nincs hozzászólás | GaceTillerro

Laurent-Désiré Kabila a Kongói Demokratikus Köztársaság újkori történelmének kétségkívül meghatározó alakja volt, az első kongói háború során az általa vezetett lázadó csapatok, ugandai és ruandai támogatással megdöntötték a brutális diktátor, Mobuto Sésé Seko uralmát és hatalomra jutatták Kabilát 1997-ben. Intézkedései miatt azonban addigi támogatói gyorsan ellene fordultak és és alig egy év elteltével kirobbant Afrika mindmáig legszörnyűbb háborúja, a második kongói háború, amelyben az egykoron Kabilát támogató Uganda, Ruanda és Burundi ezúttal is kormányellenes lázadók mellé álltak (ez az oldal tulajdonképpen tuszi szövetségnek is nevezhető) és indítottak véres offenzívát az Angola, Csád, Namíbia és Zimbabwe valamint kisebb milíciák által támogatott kormánycsapatok ellen (ez volt a hutu szövetség).

A háború első 2-3 évében brutális harcok folytak az egykori Zaire (a nevet pont Kabila törölte el) területén, és ekkor még nem is látszott semmiféle esély a békére, bár 1999-ben volt egy egész reménykeltő megegyezés. Az igazi fordulópont 2001. január 16-án érkezett el, amikor Laurent Kabilát még máig sem teljesen tisztázott körülmények között egyik embere meggyilkolta. A két háborúról anno én is írtam pár szóban, de aki részletesen kíváncsi minden eseményre az könnyedén találhat az interneten minden igényt kielégítő leírásokat (de a wikipedia is simán megfelel az érdeklődőknek). Most ugyanis nem a háborúról szeretnék írni, hanem konkrétan a Kabila-gyilkosság részleteiről, hátteréről és motivációjáról.

Még mielőtt belemásznánk a tényekbe, tudni kell, hogy Kabila sajátos elveket vallott a személyi testőrségéről, minden közvetlen emberét saját maga választotta ki, ők többnyire nagyon fiatal, elhivatott katonák voltak, akik a vállukra vetett puskákkal sétálgattak állandóan az elnök környezetében. Azon a januári kedden, reggel kilenc óra körül kezdte meg napját az elnök, a névjegyévé váló zöld szafariruhát viselő Kabila szokásának megfelelően a kinshasai elnöki palotában, a "Fehér Házban" található fogadószobájában üldögélt, különböző minisztereket, tanácsadókat fogadott, miközben jóbarátja és tanácsosa, Emile Mota pedig figyelt és mindent jegyzetelt. Ahogy már régóta tette. Állítólag a vezér nagyon nyugodt, sőt boldog volt, köszönhetően annak, hogy Kadafi líbiai elnök nem sokkal korábban ígért neki csapatokat a béke mielőbbi megteremtésére. Nagyjából délután háromnegyed körül járhatott az idő, amikor testőreinek egyike, az azóta internetes spam levelekben is elhíresült Rashidi Kasereka (aki egyébként már több éve az elnök szolgálatában állt) csőre töltött, hangtompítós fegyverrel belépett a szobába, ahol akkor csak Kabila és Mota tartózkodott.

Azt mondta főnökének, hogy hírei vannak számára, és amikor Kabila felé fordult, Rashidi közel hajolt hozzá, előrántotta fegyverét és közvetlen közelről háromszor rálőtt (a lövések számáról is megoszlanak a vélemények, a három a legvalószínűbb). Egy lövedék a nyakán, egy a mellén, és egy a lábán érte a legendás vezért, aki azonnal hátrahanyatlott székében, de még nem halt meg. A merénylő viszont hátrálni kezdett és megpróbálta elhagyni az irodát. Mota segítségkérő kiabálására azonban az egyik oldalsó szobából szinte azonnal megérkezett a testőrség néhány tagja, akik azonnal tüzet nyitottak egykori kollégájukra, aki ekkor már a ház előszobájában járt. Az első lövés csak a lábán érte, de amikor lehanyatlott, kapott kettőt a fejébe is. A merénylő után rohanó Mota ekkor visszatért a fogadószobába, ahol Kabila eszméletlenül küzdött az életéért.

Pár pillanattal később megérkezett az egészségügyi miniszter, Dr. Mashako Mamba, aki egy helikopter megérkezéséig próbálta stabilizálni főnöke állapotát. A gép később egy helyi kórházba szállította Kabilát, majd miután valamennyire stabilizálták a helyzetét, egy repülőgép elindult vele Zimbabwe fővárosába, Hararéba. Itt halt meg a merénylet után két nappal, január 18.-án, csütörtökön este 10 órakor. Egyes források szerint már korábban halott volt, de mi fogadjuk el a hivatalos álláspontot hitelesnek ez esetben. Rashidi váratlan belépése az irodába nem volt meglepő, a személyes testőrök gyakran léptek be az elnök irodájába, hogy különböző híreket, látogatókat jelentsenek be vezérüknek. Rashidit Kabila amúgy is jól ismerte, személyesen választotta ki testőrségébe még 1996-ban, az akkor húszas évei elején járó egykori kadogot, azaz gyerekkatonát. A fiú Kongó keleti részéből származott (a hírhedt Észak-Kivuból) és az elnök mellett szolgálta végig a Mobuto megdöntéséért zajló háborút.

Ami miatt késztetést éreztem, hogy írjak erről a gyilkosságról, az a merénylet körül kialakult furcsaságok és ellentmondások sora. Miután Mota az egyetlen szemtanú, a hivatalos kormányzati álláspont és a legtöbb orgánum is az ő vallomását fogadja el hitelesnek, de rengeteg kérdés maradt tisztázatlanul. Például arra a kérdésre sincs válasz, hogy fültanúk miért hallottak több mint 30 perces tűzharcot az elnöki palotából azon a keddi napon a gyilkosság időpontja körül, vagy például arra sem, hogy a riadóra érkező testőrök miért tüzeltek azonnal az irodából érkező Rashidire, ahelyett, hogy elfogták volna. Egyáltalán mi vezette ezt a fiatal merénylőt arra, hogy annyi év hűséges szolgálat után egyszercsak főnöke ellen forduljon, vagy miért nem ölte meg akkor már Motát is? A vallomásból minden kiderül, csak éppen ezek az érdekes dolgok nem. Sajnos az sem lesz soha valószínűleg ismert, hogy ki áll az egész mögött. Mert ugyebár az egyértelmű, hogy ha tényleg Rashidi volt a gyilkos, akkor valakiknek a megbízásából eljárt. De kik voltak ezek a titokzatos megbízók? Az a baj, hogy Kabilának olyan sok ellensége volt, hogy bárki lehetett. Anélkül, hogy a második kongói háború részleteibe belemennénk, ismert tény, hogy a kongói kormány külföldi támogatói is elégedetlenek voltak Kabilával, az angolaiak főként, mivel a lázadó UNITA csapatok bázisként használták az egykori Zairét és a kormány egyáltalán nem tett semmit ez ellen. Aztán ott voltak a saját emberei, akikkel nem túl jól bánt, elmaradt fizetések, vezetői elbocsátások apróságok miatt, a hadsereg költségvetése egy részének elsikkasztása és így tovább.

Na mindegy, erre még később még visszatérek, most lássuk a másik verziót a gyilkosságra. Mert az előbbi a hivatalos verzió volt, van egy másik, szintén eléggé elterjedt variáció. Eszerint konkrétan a testőrség, az egykori gyerekkatonák saját akciójáról volt  szó, akik úgy érezték vezérük folyamatosan elárulja őket, meghazudtolja azokat az eszméket, amelyekért korábban együtt küzdöttek. Ebben a verzióban, amelyet egyébként a hivatalos nyomozás egyes résztvevői is elképzelhetőnek tartanak, Rashidi szintén főszerepet játszik, de itt nem ő követte el a konkrét gyilkosságot, hanem egy nagyobb csapat tagja volt, amelynek vezetője egy "A.L." monogrammú illető, később névtelenül nyilatkozott a Le Monde nevű újságnak az eseményekről. Eszerint 35 ember érkezett azon a keddi napon az elnöki palota elé, hatan behatoltak, kettejük feladata a konkrét gyilkosság, a másik négy harcos feladata pedig társaik fedezése, menekülésük biztosítása volt. Utóbbiak egyike volt Rashidi Kasereka.

A csapat többi tagja oda
kint várakozott, az esetlegesen eldurvuló események kontrollálása lett volna az ő feladatuk. A lövések eldördültek és a merénylők menekülni kezdtek (valószínűleg a tanúk által hallott lőpárbaj is ekkor történt), de Kasereka nem jutott ki élve, a többiek viszont szerencsésen társaikhoz jutottak, majd a nem messze elrejtett járműveikkel azonnal menekülni kezdtek. Később átlépték a Kongó folyót és a szomszédos kis "Kongóba" távoztak. "A.L." szerint a gyilkosság terve 2001 első napján született meg Brazzaville-ben, dokumentumba is foglalták a részletes menetrendet, és nevet is adtak Kabila elleni összeesküvésüknek, ez lett a Mbongo Zero művelet. Nagyjából 75-80 egykori kadogo, az elnök személyi testőrségének akkori tagja írta alá a három oldalas, kézzel írt dokumentumot, amely Kinshasa több stratégiai pontjának elfoglalását is tartalmazta. Ez is arra utalhat, hogy igazából nem egy egyszerű merényletről lett volna szó, hanem konkrét katonai puccsról.

Hogy miért akarták Kabila fiai "apjuk" halálát? Hát erre is számtalan ok van, ahogy már fentebb említettem, nem volt olyan politikai mozgalom, olyan szerveződés, olyan népcsoport, amelynek ne lett volna motivációja megölni Laurent Kabilát. Az első ok, amiért a kadogok meg akarták ölni az elnököt, a múltban keresendő. A legendás vezér még a kilencvenes években, a hatalomért vívott harcban a gyermekkatonák több, mély tisztelet élvező vezetőjét meggyilkoltatta, hogy hatalmát erősítse, majd később maguk a kadogok ellen fordult. Egy nappal meggyilkolása előtt 47 egykori gyermekkatona (és akkor már személyi testőrségének tagja) kivégzését nézte végig az elnök, akiket azzal vádolt, hogy ellene szervezkedtek. Már korábban is történtek hasonló kivégzések, még 2000 novemberében több tucat észak-kongói kadogot gyilkoltatott meg, záratott börtönbe, szintén összeesküvés vádja miatt. Szintén kivághatta a biztosítékot a Kabiláért oly sokszor vérüket ontó fiatal harcosoknál az, hogy a merénylet előtt pár hónappal az elnök békejobbot nyújtott a katonák által annyira gyűlölt ruandai elnöknek, Paul Kagaménak.

Hát ez lenne a két verzió, mindenki saját belátására van bízva, hogy ítéli meg az eseményeket, de a világ és a hivatalos álláspont az elsőként felvázolt variáció mellett áll. Persze, bármerre járunk az interneten, ezernyi más verziót láthatunk, például, hogy Kabilát, egy katonai vezetőivel tartott találkozón gyilkoltak meg. Persze Rashidi sem teljesen egyedül dolgozott, bűntársairól, a nyomozásról, a temetésről, és a háttérben dolgozó erőkről a poszt második részében írok. Folytatása következik..

Hozzászólások:

Szólj hozzá!





  • RSS és kapcsolat – Info

    Rss link:
    www.mindennapiafrika.info/rss
    Kapcsolat:
    mindennapiafrika@gmail.com
    Twitter:
    twitter.com/napiafrika

  • Szavazás

    Kartúm és Addisz-Abeba tényleg támogatják az eritreai lázadó mozgalmakat?

    View Results

    Loading ... Loading ...
  • Címkék