Annak ellenére, hogy utóbbi és Puntföld rendszeres harcokat folytat bizonyos területek birtoklásáért, ez a két terület alapvetően békésnek mondható, szemben a déli (ahol ugyan többnyire szintén béke van, csak éppen brutális vallási elnyomással kiegészítve) és középső országrészekkel (ahol viszont tényleg a káosz az úr). Bár Puntföldön van a szomáliai kalózkodás fő bázisa és sok bűnszervezet is működik itt (szinte kizárólag csempészek), mégis a hozzávetőleges biztonság miatt rengeteg segélyszervezet és újságíró fő bázisát ez a terület képezi. Időnként fel-feltűntek önjelölt hadurak (többnyire bűnözésből megerősödve), akik megpróbáltak hatalmat is szerezni a pénz mellé és harcot kezdtek az aktuális elnök és puntföldi kormány ellen (2009. januárja óta Abdirahman Mohamud Farole az autonóm állam 4. elnöke) általában alacsony intenzitással, amit vagy elfojtottak vagy magától elhalt.

Ilyen hadúrnak tűnt először Mohamed Said Atom is, akinek harcosai az elmúlt hónapokban kezdtek támadásokat végrehajtani a kormány erői ellen, főként a Szomáliföld és Puntföld közötti vitatott területeken (itt amúgy is bőven van önjelölt militáns csoport), valamint az északon fekvő Galgala-hegység környékén. Maga a dolog azonban azonban július végén vált igazán érdekessé, amikor egy rádióüzenetben Said Atom bejelentette, hogy csoportja az al-Shabaab szövetségese és a déli radikálisok által megálmodott szigorú szabályokra épülő iszlám államot szeretné létrehozni Puntföldön is. Ahogy ő mondta: “Az al-Shabaab a mi testvérszervezetünk. Mi velük vagyunk és ők velünk vannak, egy a célunk.” Ahogy a bejelentésből kiderült, már pár éve igyekszik elérni a puntföldi vezetésnél, hogy szigorú iszlám törvénykezést vezessenek be, de mivel szavai nem értek célt, ezért döntött a fegyveres harc mellett.

Amely a bejelentés után rendkívül intenzívvé vált, a puntföldi regulárisok és Atom katonái között súlyos harcok bontakoztak ki az elmúlt két hét során több területen és legalább két tucat ember életét vesztette. Maga Mohamed Said Atom nem ismeretlen a nemzetközi színtéren, az egyik legismertebb kelet-afrikai fegyverkereskedőnek tartják, azon kevesek egyikének, aki a szomáliai fegyverembargót is megszegve csempészett fegyvereket a konfliktus sújtotta területekre, fő vásárlója pedig pont az al-Shabaab volt, és már legalább 2006 óta kisebb milíciát vezet. És hogy a probléma igazán súlyos, mi sem jelzi jobban, minthogy az elmúlt hetek beszámolói szerint több száz fiatal harcost sikerült mozgósítania a “szent harcra”, egyes északi falvakon már ott leng az al-Shabaab hírhedt fekete lobogója is, sőt falusiak már többször láttak több tucatnyi kisteherautóból álló konvojokat fegyverekkel és fegyvereket
lobogtató harcosokkal.

Bár a helyi biztonsági erők szerint a hatóságok készen állnak a lázadás leverésére, nem lesz egyszerű dolguk: a kiképzőtáborok a hegyekben vannak, nehezen megközelíthető és könnyen álcázható helyeken, ráadásul az al-Shabaab kapcsolat napvilágra kerülése csak jót tett a létszám növekedésének. Ami jelenleg még nem tisztázott, hogy vajon Atom szervezete kap-e bármiféle támogatást az al-Shabaabtól (akár emberek biztosítása, akár más formában), de a lázadó vezér akciója pont kapóra jön a radikális milíciának, hiszen a mogadishui átmeneti kormányt eddig elég masszívan támogató Puntföld segítsége jelentősen lecsökkenhet, ha belső ellenséggel kell szembeszállnia.

Egészen friss hír szerint a hétvégén a puntföldi csapatok átfogó műveleteket kezdtek Atom alakulatai ellen a Szomálifölddel határos Sanaag régióban és a több órán át tartó harcokban – állítólagosan – több bázist elfoglaltak és menekülésre késztették a milícia harcosait. A helyzet tehát nagyon instabil Szomália ezen részén is, így ha a nemzetközi közösség valamit tenni akar, akkor egyre sürgetőbb, hogy megtegyék ezt a lépést.

De most nem az autonóm régió történelméről és politikájáról szeretnék írni, hanem Puntföld bizonyos természeti kincsekkel kapcsolatos problémáiról, amelyhez közvetve kapcsolódik az Indiai-óceánon jelenleg fennálló "kalóz-szituáció". Az autónom állam legnagyobb természeti kincse valószínűleg a partmenti vizeiben úszkáló halak tömege, amely a lakosság nagy részének életét is meghatározza, sokan élnek halászatból, a halfeldolgozó iparból és az ezekhez kapcsolódó járulékos iparágakból. Még anno a központi kormányzat összeomlása után rengeteg külföldi hajó kapott az alkalmon, a káoszt kihasználva kőkemény vadrablásba kezdtek a puntföldi vizeken, és ez a helyzet a puntföldi kormány felállása után sem változott jelentősen.

Évek óta érkeznek folyamatosan beszámolók, panaszok, miszerint külföldi hajók tucatjai halásznak az állam vizein, egyáltalán nem törődve a helyi, általában "kisiparos" halászokkal, tönkreteszik hálóikat, elüldözik őket a legjobb helyekről, sőt esetenként az üldözés gyilkosságokig fajul. A kormányzat saját erejéből képtelen szembeszállni a hatalmas hajókkal (és ne legyenek kétségeink, vannak ilyen vadrabló nemzetek, például Spanyolország évek óta nemzetközi vizeken halászik tonhalra, miután saját vizeit rég túlhalászta), ezért már többször kérték a kalózok miatt a térségben tartozó nemzetközi erők segítségét. Eddig nem túl sok sikerrel. Pedig jobb lenne a kérdéssel törődni, ugyanis a helyiek (sőt nemzetközi szakértők is) úgy vélik, elég erős kapcsolat áll fenn az illegális halászat és a kalózkodás erősödése között.

Mint tudjuk a kalózok egyik fő bázisa Puntföld, ahol azért lehet oly sok fiatalt "besorozni" ezekre az illegális tevékenységekre, mert egyrészt megélhetésüket elveszítik a külföldi halászok miatt, másrészt pedig errefelé még van értéke a hazaszeretetnek (azaz ha azt látják, hogy külföldiek halásszák le falvaik halászterületeit, azt nem nézik tétlenül). Valahogy ezt még sosem hallottuk a hírekben, mindig csak kőkemény bűnözőkről beszél a média (persze vannak azok is, én is írtam már jópár posztot a témában), miközben az egésznek elképzelhető, hogy ilyen prózai okai is vannak. És nem számít, hogy a helyiek csak az ország hazai vizein (a nemzetközi tengeri jog által biztosított pár kilométeres partmenti zóna) halásznak, sokszor előfordult már, hogy a nagy, modern halászhajók behatoltak ide is, sőt megtörtént, hogy simán átgázoltak a kis csónakokon, emberéleteket sem kímélve.

Persze, a vádaskodásokra ott a felelet, egyes korrupt vezetők halászati engedélyeket árulnak a nemzetközi társaságok számára, de hát egy ilyen országban, ki dönti el, hogy kinek van joga ilyet árulni?! A helyiek szerint egyébként az utóbbi hónapokban érkező hadihajók megjelenése óta csak erősödött a külföldi vadhalászati tevékenység, a halászhajók védelemre használják az elvileg a kalózok ellen küzdő katonai tengerjárókat, hiszen hogy is lehetne megítélni, hogy egy békésen ringatózó csónak a vízen, támadásra váró kalózokat vagy békés halászokat rejt. Szomorú történet, hiszen ebből ismét meggyőződhetünk róla, hogy a médiában hangosan harsogott "azért jöttünk, hogy megvédjük a jókat" szlogen ezúttal sem állja meg stabilan a helyét.

Nagy ritkán sikerül a helyi hatóságoknak lépéseket tenni az illegális halászok ellen, mint pár hónapja is, amikor meg nem nevezett európai országok felségjelzése alatt (főleg jemeni személyzettel) halászó kisebb hajókat fogtak el a hatóságok, jellemző a helyzetre, hogy akkor hetekig kalózok támadásáról és hajók elrablásáról beszélt a nemzetközi média. Végül a hajósokat megbírságolásuk után szabadon engedték, de sajnos ez csak egy rendkívül ritka eset, hiszen a puntföldi hatóságoknak sem eszközei, sem forrásai nincsenek a komolyabb fellépésre.

És akkor ott a másik szomorú dolog, amelyről már korábban is hallhattunk, de friss hírek igazolják, hogy a probléma létezik, sőt virágzik. Anno helyi lakosok arról számoltak be a hatóságoknak, hogy külföldi helikopterek (ugyebár a puntföldi légierőt könnyű lenne felismerni) rendszeresen vadászatokat tartanak Puntföld partvidéki és elhagyatott területein, 2008-ban ilyen beszámolók jöttek Nugal, Karkar és Mudug körzetekből is. A jelentések szerint a helikopterekről vagy valamiféle állítólagos méreggel nagyobb számú állatot permeteznek le vagy fegyverrel levadásszák őket, majd az elhulló példányokat gyorsan hálókba gyűjtik és elszállítják. Főleg apró termetű állatokról és antilopokról, szarvasokról van szó, és néha bizony a támadásoknak a helyiek állatai is áldozatul esnek. Vádak szerint a Szomália partjainál járőröző hajókról érkeznek a helikopterek, de ez azért már kemény összeesküvéselmélet lenne. Gondoltam akkor, 2008 végén, 2009 elején.

Azóta azonban az IRIN hírügynökség több alkalommal is beszámolt a témáról (legutóbb néhány napja), miszerint már a Puntföldi Környezetvédelmi Minisztérium is nyomoz a kérdésben, és Abdiqani Yusuf Ade környezetvédelmi miniszter hivatalosan is megerősítette, hogy külföldi helikopterek módszeresen és folyamatosan gyilkolnak és rabolnak el állatokat az országban. Konkrét államokat nem vádolt meg, de jelzésértékűen felszólította az állam partjainál állomásozó hadihajókat, hogy amennyiben ők állnak a dolog mögött, akkor minél előbb hagyjanak fel vele. Hogy ne csak alaptalan gyanúsítgatás legyen, néhány partmenti faluban egyenesen fényképezőgépeket osztogattak, hogy vizuális bizonyíték is álljon a hatóságok rendelkezésére.

A leginkább érintett területek az Eil Danan és Dhinowda Digdigle nevű falvak körüli könnyen megközelíthető részek, ahol zömmel gazellákra vadásznak a helikopteres orvvadászok. Ami döbbenetes vád, azt egy helyi vezető fogalmazta meg, amikor azt állította, hogy mindenki látja, hogy a part közelében állomásozó hajókról szállnak fel a gépek, azaz akiket azért küldtek oda, hogy megvédjék őket, kirabolják népüket. Ez egy rendkívül kényes téma, de én a magam részéről a halászati kérdésben egyértelműen hiszek a puntföldieknek (már csak az úgynevezett fejlett államok máshol mutatott halászati magatartását is ismerve), de az orvvadászat esetében is bőven van rá esély, hogy igazak a megdöbbentő vádak.

És akkor még nem is beszéltünk a Puntföld olajkincsével kapcsolatos visszaélésekről és titokzatos ügyletekről. De ez már egy másik poszt témája lesz. Addig pedig dőljünk hátra egy percre, és elmé
lkedjünk el rajta, hogy vajon a kalózkodás elleni harc álcája alatt még mi minden történhet itt?