Ennek megfelelően a halálsoron raboskodók jelentős része is tisztességes eljárás nélkül vár a halálra, az Abia államot kormányzó Theadore Orji által bejelentett tervezet ezért is igazán megdöbbentő. A kb. 900 halálra ítélt között vannak 18 éven alatti fiatalkorúak is, akinek halálra ítélését nemzetközi jogszabályok tiltják világszerte. Sok halálsoron várakozó már nem is reménykedhet a tisztességes tárgyalásban, ugyanis gyakori jelenség, hogy egyes akták csak úgy eltűnnek, főként ha már évek óta nem történik semmiféle előrelépés az adott ügyben. Nemzetközi és nigériai jogvédők és civil szervezetek azonnal felháborodásuknak adtak hangot, és az egykori elnök, Olesegun Obasanjo védnöksége alatt futó két non-profit szervezet pedig végleges moratóriumot követel a kivégzésekre.

Teljesen jogosan érvelnek, amíg a nigériai igazságszolgáltatás képtelen tisztességes eljárást és sebességet garantálni, addig a javaslat szerint az összes halálbüntetési ítéletet életfogytiglani büntetésre kellene váltani. Erre pedig meg is lenne a jogi lehetőség, hiszen anno Nigéria is ratifikálta azt a római egyezményt, amely szerint a maximálisan kiszabható büntetés egy bíróságon a tényleges életfogytiglan, bár az ország a halálbüntetést továbbra sem törölte el, több tucat más afrikai állam mellett. Az abujai tárgyaláson egyébként azért merült fel a börtönök helyzetének kérdése, mert néhány nappal korábban véres szökési kísérlet történt a Kadunai Központi Börtönben (ahol a 800 elítélt közül 500 még mindig tárgyalásra vár), a kirobbant harcokban akkor legalább 15 ember veszítette életét.

A kora reggel történt akcióban tárgyalásra váró és rablásért elítélt fegyencek kitörtek celláikból, lefegyverezték az őröket, majd az egyik falon vágott lyukon igyekeztek szökést megkísérelni, mikor a hatóságok megérkeztek és elszabadult a pokol. Az afrikai börtönviszonyokról már legalább egy tucat alkalommal írtam hosszabb posztot, így a rendszeres olvasók elbírják már képzelni milyen állapotok uralkodnak Nigériában is: túlzsúfoltság, az ebből eredő járványok és betegségek tombolása, hiányos infrastruktúra, alultápláltság, megfelelő orvosi ellátás hiánya és egyes helyeken az elítéltekkel való állatias bánásmód, hogy csak néhányat felsoroljunk.

A körülmények miatt egyébként rendszeresek a lázadások, balhék és különféle incidensek, ennek ellenére a nyolcvanas évek óta (amikor először lépte át a 200%-ot a börtönök kihasználtsága) csak szóban valósult meg a nigériai büntetésvégrehajtás reformja. A helyzetet egyáltalán nem oldaná meg a kormányzók hihetetlen javaslata, hiszen egyrészt a halálraítéltek csak egy rendkívül apró szeletét képezik a börtönpopulációnak, másrészt egyértelműen tüneti kezelés lenne, hiszen a bíróságok jelenlegi gyakorlatát ismerve a halálsor hónapokon belül ismét megtelne emberekkel mindenütt. Csak a margóra: sok tucat nigériai állampolgárságú ember vár halálsoron a világ különböző országaiban ítélete végrehajtására (már ahol van már ítélet), például csak Líbiában több százan vannak ilyenek, de jelentős számmal vannak jelen a kínai, indonéziai, szingapúri vagy szaúd-arábiai börtönökben is.

A mostani abujai egyezség a kivégzések felgyorsításáról nagyjából 300 embert érint, akiknek kivégzésére akár már idén sor kerülhet, ha a javaslat minden szükséges fórumon jóváhagyásra talál. Hivatalosan a legutolsó nigériai kivégzés 2002-ben történt, de jogvédők szerint az elmúlt években rendszeresek voltak az ítéletvégrehajtások az országban. A kormányzók arról is megegyeztek, hogy felgyorsítják a kisebb ügyek miatt tárgyalásra várók ügyét, hogy legalább a kisebb bűncselekmények miatt raboskodók mielőbb elhagyhassák a létesítményeket. Sok esetben sajnos az sem jelent teljes biztonságot a jogtisztaságra, ha van egy beismerő vallomás alapján hozott ítélet, hiszen Nigériában gyakoriak az erőszakkal kicsikart vallomások – hadd ne kelljen youtube videókat linkelnem. Aztán ott a szomorú tény, hogy ha valakinek elegendő pénze van, akkor egy gyilkosságot is könnyedén megúszhat, a szegényebbek pedig egy lopásért is éveket ülhetnek tárgyalás és jogi segítség nélkül. Érdeklődve és szomorúan figyeljük a fejleményeket.

Az eddig csak ideiglenes elnökként funkcionáló egykori alelnök, Goodluck Jonathan a hír hallatán azonnal részvétét nyilvánította a családnak és az egész nemzetnek, majd hétnapos nemzeti gyászt rendelt el elődje emlékére. Az alkotmány szerint egyébként mostantól a 2011. áprilisában tartandó választásokig Goodluck Jonathan hivatalosan is Nigéria államelnöke lesz, az ebből fakadó minden előnnyel és problémával. Kérdés, hogy mennyire lesz képes keresztény vallásúként megbirkózni az Észak- és Dél-Nigéria határán mindennapos vallási erőszakkal és a Niger-deltában újjáéledő “olajháborúval”. 

Umaru Yar’Adua élettörténete igazi politikai sikertörténet személyes életét és Nigéria sorsát tekintve is, hiszen az északi Katsina állam kormányzójaként feltűnt, halkszavú politikus folyamatosan emelkedett a ranglétrán egészen 2007-ig, amikor megtörve a katonai puccsok és diktatúrák ördögi körforgását, demokratikus úton hatalomra került. Bár fentebb néhány pozitív gondolatot is írtam róla, mindenképpen meg kell említeni, hogy Yar’Adua messze nem volt tökéletes elnök, hiába kampányolt a korrupció elleni harc szlogenjével, a problémát egyáltalán nem sikerült felszámolnia, ahogy a szociális és egészségügyi ellátó rendszer talpraállításában is kudarcot vallott, sőt sokak szerint végig a muszlim északot favorizálta a főleg keresztény déllel szemben. Halála után az események felgyorsultak, a mai nap folyamán a halott elnök testét már északra, szülőhazájába Katsinába szállították repülőgéppel, ahol hagyományos  muszlim tradíciók szerint búcsút is vettek tőle és a szülőotthona közelében álló kriptájába helyezték.

Közben Goodluck Jonathan hivatalosan is felesküdött mint Nigéria elnöke, és az ennek alkalmából elmondott rövid beszédében választási reformokat és a korrupció felszámolását ígérte az országnak. A helyzet mindenképpen érdekes lesz, hiszen létezik egy afféle nemhivatalos megállapodás politikai szinten, mely szerint a nigériai keresztények és muszlimok között rotációs rendszerben váltakozik az elnökség, így a 2011-es választások már most nagyon sok kérdést felvetnek: vajon Jonathan indulni fog-e, indulhat-e ezen a voksoláson, egyáltalán a muszlim észak hogy lesz képes kezelni a most kialakult helyzetet, kit fog most Jonathan alelnökének jelölni és még sorolhatnánk.

Akárhogy is, a mai nap a gyász ideje volt, sok ezren jelentek meg az elnöki palotánál és az elnök temetésén is, hogy lerójják tiszteletüket, az üzletek, hivatalok zárva tartottak, a legnagyobb, Niger-deltában küzdő lázadó mozgalom (A Niger-delta Felszabadítási Mozgalom) is részvétét fejezte ki az elnök családjának, ahogy ezt tucatnyi elnök tette világszerte. Nyugodjon békén.

Aztán még ott a növekvő emberi populáció (bár eme tényező számára a konfliktusok jelentős ellenhatást jelentenek) bizonyos területeken és a rendkívül érzékeny gorillák számára halálos betegségek – de akár az emberekre is halálos Ebola-vírus. A gorillák számának fogyásához hozzájáruló különböző elemek egyébként szorosan összefüggnek, például gyakori, hogy a fakitermelők asztalára gorillák húsa kerül (és akkor még nem beszéltünk a több tucat súlyosan pusztított fajról) és egyes régiókban a piacon is hozzájuthatunk ilyen “ínyencséghez”. A jelentés szomorúan konstatálja azt is, hogy bár az elmúlt hónapokban egy eddig nem ismert, nagyobb (kb. 750 fős) gorillapopulációt fedeztek fel Kelet-Kongóban, az ottani helyzet miatt valószínűleg éveken belül ezek a családok is eltűnnek.

Ma a gorillák négy alfaja (keleti síkvidéki, hegyi, nyugati síkvidéki, Cross folyó menti) egyaránt végveszélyben lévő, súlyosan veszélyeztetett faj, de a hegyi, a Cross folyó menti gorilla és a keleti síkvidéki helyzete már a végső stádiumban van. Március elején kezdődött a Nemzetközi Gorilla Megőrzési Program (IGCP) felmérése a Virunga-parkban élő hegyi gorillák számáról, amely adat kritikus képet fog szolgáltatni eme csodálatos emlős sorsáról. A legrosszabb helyzet egyértelműen a Kongói Demokratikus Köztársaságban uralkodik, de ahogy a jelentés is rávilágít, egész Közép-Afrikában csak romlott a helyzet.

Pozitívumként szerepel a jelentésben, hogy a Virunga-vulkánok környékén élő hegyi gorillák megmentésének ügyében a három érintett ország: Uganda, Ruanda és a “nagy” Kongó a helyi lakosság megmozgatásával együtt összefogott, ennek eredménye, hogy ezek az állatok túlélték az elmúlt szörnyű éveket. Ha valaki egyébként azt gondolná, hogy a négy alfaj közül a hegyi gorilla a legveszélyeztetetebb, az téved, a Cross folyó menti gorillákból talán már csak 300-400 egyed élhet Nigéria és Kamerun vadonjaiban. A két ország határon élő populációira a legnagyobb veszélyt az ember jelenti, errefelé a legkisebb bűntudat nélkül vadásszák a szerencsétlen emlősöket, ennek megfelelően már csak azokon a helyeken maradtak életben családok, amelyek nehezen megközelíthetőek.

Kamerun 2007-ben eszmélt először, hogy valamit tenni kellene, ekkor hozták létre a Takamanda Nemzeti Parkot, amely mára eme gorillafaj utolsó menedéke lett. Nigériában nem ennyire jó a helyzet, hiába a helyi közösségek összefogása és a nemzetközi segítség, a bürokrácia és a korrupció miatt továbbra is csak a Takamandával határos Cross Folyó Nemzeti Parkban van békességük a főemlősöknek. És hogy a helyiek számára mit is jelent egy ilyen állat elejtése, álljon itt Emmanuel Oshibeka elég régi vallomása, akit még 2006-ban ítéltek hat hónap börtönre 3 Cross folyó menti gorilla megöléséért: “Egy csoportban voltak, én pedig kutyával kerestem őket. A kutya kiszimatolta őket és odavezetett az üvöltő gorillákhoz, amelyek egy fa tetején kapaszkodtak. Elkezdtem lőni rájuk, és egyesével lehullottak, majd a földön szépen feldaraboltam őket.”

És bár később nemzetközi támogatással más megélhetést kerestek Emmanuelnek, a férfi azt mondta, ha ismét megélhetési nehézségei lesznek, újra beveti magát a vadonba. Visszatérve az egész gorilla-fajra, szomorúan vegyük tudomásul a tényt, hogy bizony egy-egy elejtett gorilla halálában nekünk is véres lehet a kezünk, hiszen egy arany- vagy koltánbánya munkásainak húsra van szükségük és mivel pénz nincs, azt kell enni, amit a természet kínál. Ráadásul a helyi lakosság, amely egykor tabuként kezelte a gorillahús fogyasztását, mára félretette elveit és sokszor még a menekülttáborok lakói is az őserdőkben keresnek betevőt.

Végül szomorúan elmondható, hogy a nemzetközi közvélemény csak a hegyi gorillák helyzetéről bír tudomással, pedig a másik három alfaj helyzete is kritikus, sőt a két nyugati alfaj sokkal gyorsabb ütemben pusztul, mint keleti társai.

Csak kiegészítésként, a világ másik négy legkevésbé élhető városa: Port Moresby (Pápua Új-Guinea), Algír, Dhaka (Banglades) és Harare.

A megtámadottak kivétel nélkül a keresztény berom etnikum tagjai és ez adott okot a téves feltételezésre, hogy ez csakis vallási alapú mészárlás lehetett. Alapvetően ez most bosszúból végrehajtott akció lehetett, hiszen a januári összecsapások során a mostani helyszínt jelentő falvakban a beromok támadtak először a fulanikra és Jos-ban is zömmel muszlimok estek áldozatul az őrjöngő erőszaknak. És bár szinte alig számított hírnek, februárban is több összecsapás történt a két etnikum tagjai között, és a januári jos-i akciók óta a fulanik elutasítják az együttműködést és a megbékélési tárgyalásokat is. A két közösség közötti ellentét nem újkeletű, az állattartással foglalkozó fulanik és a földművelést előnyben részesítő beromok évek óta harcolnak egymással földek birtoklási joga, különböző építési ügyek és ezeréves “tüskék” miatt, az csak az események balszerencsés együttállása, hogy egy keresztény és egy muszlim csoportról van szó (persze a gyűlölet növeléséhez tökéletes helyzet).

A mostani támadások rendkívül szervezetten történtek Zot vagy Dogo-Nahawa faluja ellen, a január óta érvényben lévő kijárási tilalom ellenére kora hajnalban jelentek meg a támadók a településeknél, majd fegyvereikből leadott lövéseikkel “csalogatták” elő házaikból a főként berom lakosságot (az itt élő fulanik többsége már távozott, miután hírek terjedtek el köztük a támadásról) majd bozótvágókkal estek neki azoknak, akik képtelenek voltak menekülni: a nőknek, gyermekeknek, öregeknek. A házakat aztán felgyújtották és csak a falvak módszeres elpusztítása után hagyták el a területet. A három órás mészárlás után nem sokkal érkeztek meg az első katonai alakulatok a településekre, ahol a rend azonnal helyre is állt, hiszen errefelé mindenki ismeri a rendőrség és katonaság iszonytató módszereit.

A vadászat a támadókra szinte azonnal meg is kezdődött, jelen pillanatig közel 200 embert vettek őrizetbe az eseményekkel kapcsolatban, és Goodluck Jonathan, nigériai elnök a helyzet azonnali helyreállítására szólította fel a katonaságot. Maga Jonathan számára is rendkívül nehéz ez az ügy, sokak szerint most fog eldőlni, hogy alkalmas-e vezetni egy ekkora és ilyen ellentétekkel küzdő országot – akár ideiglenesen is. Ahogy a helyiek is megerősítették, ez nem vallási alapú, inkább etnikai és gazdasági ellentét, hiszen a régióba az elmúlt években északról tömegével érkeztek a fulanik és ez Jos városának amúgy is zsúfolt környékén elég szoros helyzetet teremtett a megélhetést illetően. Az alap tehát adott volt, ehhez jöttek az évtizedes ellentétek, a folytonos aggresszió egymás irányába és persze a fiatal bandák erőszakos akciói.

A külön nyelv is szerepet játszhatott a mészárlásban, hiszen túlélők elmondása szerint a támadók a “nagge” fulani szót kiabálták (nagyjából jószágot jelent) és aki nem tudott erre ugyanígy felelni, azt már rohanták is le fejszékkel, késekkel. Meg nem erősített – ez tényleg csak pletyka – információk szerint a támadók emellett Allahot dicsérték fennhangon az akció során. A halottak számát mindenesetre csak becsülni lehet, hiszen már nem sokkal a gyilkosságok után megkezdődött az áldozatok temetése, miközben sok százan indultak útnak a régióból egy újabb mészárlás miatti félelmükben, bár a nigériai katonaság harckészültségét (és brutalitását) figyelembe véve nincs az a csoport, amelyik újabb támadást kísérelne meg.

Fő források: Vanguard News, Nigerian Tribune, Reuters, AFP

Beiktatása után Goodluck beszédet mondott az állami televízióban, ahol azt üzente mindenkinek, hogy legjobb képességei tudatában fogja kormányozni az országot, folytatva szeretett vezetője, Yar’Adua programjait. A jelenlegi helyzet csak ideiglenes, Yar’Adua felépülése után minden visszatér a korábbi kerékvágásba, bár hogy ez mikor fog megtörténni, azt senki sem tudja, a mai napig semmi biztosat nem tudni az elnök állapotáról. Az elnöki hatalom átruházására a nigériai alkotmány adott lehetőséget, de ez az első ilyen alkalom, hogy élni kell vele, és sokan kételkednek benne, hogy ez volt a legjobb megoldás, hiszen ez súlyos konfliktusokat szülhet a többségében muszlim észak (innen származik Yar’Adua) és a zömmel keresztény dél (Goodluck Jonathan szülőföldje) között. A lenti videóban az al-Jazeera “szakértők” segítségével próbálja a döntés következményeit és lehetséges jövőjét megfejteni.

Elefántcsontpart emellett két másik természeti parkkal van fent a listán, a hihetetlenül dús élővilág mellett bizonyíthatóan az ebolát is területén éltető Tai Nemzeti Parkkal és a Comoé folyó körüli gazdag faunával csábító Comoé Nemzeti Parkkal.

Ha már Nyugat-Afrikában járunk, akkor érdemes megemlíteni a relatíve apró Szenegált, amely 5 különböző látványossággal került be az UNESCO nyilvántartásába, Saint-Louis és Gorée szigete mellett a gyönyörű és megőrzésre igazán érdemes Djoudj Madárrezervátum is ezek közé tartozik. A Djoudj a Szenegál folyó mellett fekszik, és közel 400 különböző madárfajnak ad otthont, ezáltal Nyugat-Afrika egyik legváltozatosabb madárpopulációját tudhatja magáénak.

Ghánában járóknak mindenképpen kötelező látnivaló a 17. és a 19. század között ebben a régióban létező Ashanti Birodalom legjobb állapotban lévő romjai, Kumasi városától északkeletre. A főleg fából és földből készült 13 épületegyüttes egy rendkívül prosperáló és egészen a brit gyarmatosítók megjelenéséig uralkodó birodalom életébe enged bepillantást.

Még mindig Nyugat-Afrikában maradva, említést kell tennünk a Gambia folyón található aprócska szigetről, a James-szigetről és az ezen álló – vagyis már csak romokban létező – James erődről, amely igazi történelmi emlékhelye a francia és brit gyarmatosítók közötti harcoknak valamint az afrikai rabszolgakereskedelemnek.

Magam is meglepődve tapasztaltam, hogy a fantasztikus természeti adottságairól ismert Gabon mindössze egyetlen “örökséggel” rendelkezik, a Lopé-Okanda Nemzeti Park személyében. Az 1946-ban létrehozott park közel 5000 négyzetkilométere turisták által is látogatható több “bázis” segítségével, maga a rezervátum zömében esőerdőket illetve egy aprócska szavannát tartalmaz.

Kenya említése esetén az emberek többségében az ideális szafari képe ötlik fel, és bár a az UNESCO listáján három nemzeti parkkal is szerepel, negyedik öröksége a Lamu szigetén található, Lamu település óvárosa, amely mecseteivel, erődjével magán hordozza egy hányattatott sorsú Afrika több jegyét is: a portugál gyarmatosítók uralmát, a rabszolgakereskedelmet, és a folyton változó “uralkodókat”, hiszen a sziget volt Omán fennhatósága alatt is, és erős török hatások is érték.

Uganda három gyönyörű látnivalóval képviselteti magát a listán, két hatalmas nemzeti park mellett a legendás Buganda Királyság egykori uralkodóinak kriptáival, amelyek Kasubiban, Kampala közelében találhatóak. A tipikus ugandai vidéki látképet is jelentő területen, tradícionális építési módszerekkel készült építményekben jelenleg 4 egykori uralkodó kriptája tekinthető meg.

Kicsit északabbra haladva, meglepően láthatjuk, hogy a hatalmas Szudán mindössze egyetlen örökséggel került fel a listára, a Szudán északi részén található Dzsebel Barkal “tanúhegy” és környéke igazi szent hely a helyiek, és igazi álom a régészek számára, köszönhetően a hegy körül az évszázadok során épített csodás palotáknak és templomoknak – vagyis ezek romjainak. Több tucat legendás uralkodó temetkezési helye is található a tanúhegy környékén.

Lassan a végére érünk, már csak két ország maradt hátra, az egyik a kulturális sokszínűségéről is ismert Nigéria, ahol mindenképpen említésre méltó Osun-Osogbo szent erdeje, amely az Osun államban található Oshun folyó partjain terül el. Az Osun istennőnek állított szentélyekkel, szobrokkal ”telezsúfolt” erdőség a yoruba etnikum kulturális értékeit jelképezi, ezért mindannyiunk számára fontos megőrzése.

Csak a véletlen hozta, hogy Mauritánia maradt a legvégére, amely két örökséggel van fent a listán, egy nemzeti parkkal és egy egykori karavánút mentén található egykori települések romjaival. A Banc d’Arguin hasonlóan a szenegáli madárrezervátumhoz, hihetetlen vándormadár-populációja miatt került fel főleg a listára.