De ez még a jobbik eset, ugyanis napjainkban már áru sincs az ország boltjaiban, miután a külföldi tulajdonban lévő hálózatok és gyártók nagy része elhagyta az országot. A legújabb távozó azonban minden eddiginél nagyon érvágást jelent Zimbabwe számára, ahogy egy hétfői tájékoztatóból kiderült, a H.J.Heinz (egy multinacionális élelmiszergyártó), az ország első nagy külföldi befektetője eladta érdekeltségeit egy állami tulajdonú gyapotvállalatnak. A hazánkban főleg majonézeiről és ketchupjairól ismert cég 6.8 millió dollárért adta el leányvállalatának, az Olivine Industriesnak (ez főként olajakat, önteteket gyárt) az 51%-os tulajdonrészét a Cottconak, amely Zimbabwe fő gyapottermelője, feldolgozója és gyártója. A Heinz szóvivője a hétfői sajtótájékoztatón elmondta, hogy a kivonulásnak nincs köze Zimbabwe jelenlegi helyzetéhez, a döntés hátterében az áll, hogy a cég három legnyereségesebb szegmenségre koncentrál és a növekedés érdekében, feladja kevésbé jövedelmező ágazatait.

Na persze, ezt elég nehéz elhinni. Mugabe fehérek és külföldiek ellen irányuló radikális politikája nem a várt módon sült el (a politika lényege, hogy minden üzletnek, cégnek legalább 51%-ban zimbabwei fekete tulajdonosának kell lennie), ugyanis hiába kerültek a hatalmas földek és nyersanyaglelőhelyek a fekete, szegényebb lakosság kezébe, azok tapasztalatlanságuk és hozzá nem értésük miatt milliós befektetéseket pocsékoltak el. Ez és a többi elhibázott politikai döntés megpecsételte (múlt időben már) az ország gazdaságának a sorsát, a Valutaalap szerint az év végére 100000% körüli lesz az infláció és a gazdasági szféra teljes egészében feketepiaccá változik. Hiába tiltotta meg az áremelést és rendelte el az árcsökkentést a kormány, a cégek nem hajlandóak nullszaldónál rosszabb eredménnyel termelni és értékesíteni, így az infláció gyűrűzik tovább.

Azonban a Heinz kivonulása valószínűleg nem csak egy egyszerű piaci döntés következménye, sok szakértő szerint részét képezi annak a nemzetközi szankcióhullámnak, amellyel a nemzetközi szervezetet sújtják az országot. Míg nálunk a gazdaság kifehérítése zajlik nagyon rossz eredménnyel, addig Zimbabwéban a gazdaság „kifeketítése” nem jár sikerrel.

A megoldás kulcsa valószínűleg Robert Mugabe távozása lesz, és abban már csak reménykedhetünk, hogy ő nem olyan jó körülmények között fejezi be földi pályafutását valamelyik nyugati országban, mint egyik-másik véreskezű diktátor. A kedvenc történetem az egyik ugandai mészároshoz köthető, aki száműzetése után teljes mértékben szenvedélyének kezdett hódolni, ami nem volt más, mint diplomás, fehérbőrű, fiatal európai lányok ágyba döntése.