Shabundai harcok az újévben: újra aktívabb az FDLR

Közzététel ideje:| január 14, 2012 | Még nincs hozzászólás | GaceTillerro

Miközben a Kongói Demokratikus Köztársaságban a mai napig tartanak a választásokhoz illetve azok eredményéhez kapcsolódó viták és vádaskodások, addig az ország keleti részén mondhatni minden visszatért a “régi” kerékvágásba, hiszen helyi újságírók és segélyszervezetek képviselőinek beszámolói szerint az elmúlt hetekben újra egyre aktívabbá vált a Ruandai Demokratikus Felszabadítási Erők (FDLR) hírhedt lázadó csoportja. Főleg Dél-Kivuban, Shabunda régiójában alakultak ki egyre durvább harcok az egykori hutu tömeggyilkosokat is soraiban tudó szervezet és több, helyi milícia tagjai között – leginkább a Raia Mutomboki névre hallgató, shabundai fiatalokból álló Mai-Mai, illetve egy eddig még nem nagyon ismert másik Mai-Mai, a Kongói Védelmi Erők (FDC) vett részt a harcokban. Novemberben és decemberben is voltak már összecsapások (november 20.-án elesett Sadiki Soleil, majd december 6.-án Furaha Honoré, mindketten az FLDR magasabb rangú vezetői és mindkét gyilkosságban ruandai harcosok is érintettek voltak), de 2012 eddig igazán szörnyű év a régió számára: január elsején és harmadikán az FDLR harcosai Luyuyu, Kishenya és végül Ngolombe faluját vették ostrom alá, házakat gyújtottak fel (köztük egy segélyszervezet épületét is) és legalább 26 embert meggyilkoltak, bár ezt a számot más források 40 főre becsülik.

A támadások annak ellenére történtek, hogy a kongói állami hadsereg két dandárja is a körzetben állomásozik, annak eredményeképpen, hogy már hetekkel korábban is voltak harcok a helyi közösségek milíciái és a hutu lázadók között. Nem csak az alapvetően tehetetlen dandárok kivezénylése volt a harcok eredménye, hanem a falvak elleni erőszak is, hiszen helyi források szerint az FDLR ígéretet tett, hogy mindenkit meggyilkol, aki valamilyen formában támogatja a mai-mai milíciákat. Utóbbiak pedig külső támogatással együtt néhány igazán súlyos csapást is bevittek az elmúlt napokban az FDLR-nek, január 11.-én, szerdán az FDC, állítólagosan ruandai különleges egységek által támogatva megtámadta a Felszabadítási Erők walikalei központját és több magasrangú lázadó vezetőt meggyilkoltak, bár a csoport kongói vezetője, Mudacumura tábornok el tudott menekülni. A meggyilkolt vezetők között ott volt Leodomir Mugaragu is, aki az egyik utolsó olyan vezető posztban lévő harcos volt a szervezetben, akinek bizonyítottan gyilkosságok tapadnak a kezéhez az 1994-es ruandai népirtással kapcsolatban. De néhány nappal korábban, január 5.-én is súlyos harcok voltak az ezúttal szintén Ruanda által támogatott FDC és az FLDR között, Walikale-től nagyjából 100 kilométerre, Ntotonál.

Az egész, kiújult konfliktussal kapcsolatban két kérdés is felmerül, az egyik, hogy hol vannak ilyenkor a kongói regulárisok, a másik pedig, hogy mi a szerepe Ruandának a harcokban. Az előbbi kérdésre a válasz igazából a kongói helyzetet ismerők számára elég nyilvánvaló, hiába a rengeteg idevezényelt katona (sokuk egyébként egykori lázadó és a mai napig érintett különböző bűncselekményekben, például illegális adókivetésben és bányák ellenőrzésében), a hadsereg egységei szervezetlenek, alulfizetettek és igazából nem rendelkeznek azokkal a felszerelésekkel és támogatással, amely egy ilyen, gerilla-jellegű harc folytatásához lenne szükséges. A második kérdés már érdekesebb, de a választ erre is tudjuk, a Ruanda felszabadításáért küzdő hutu FDLR a mai napig veszélyforrás a ruandai kormány számára, amelynek sokkal egyszerűbb harcolnia a lázadókkal idegen földön, saját polgáraitól távol.

Nigéria: One day the poor will have nothing left to eat but the rich

Közzététel ideje:| január 13, 2012 | 6 hozzászólás | GaceTillerro

A közel 170 milliós lakosságú nyugat-afrikai országban, Nigériában több mint 250 különböző etnikum tagjai, több mint 500 nyelven próbálnak boldogulni nap mint nap, ennek ellenére az elmúlt napok, hónapok eseményei elég példátlanok az ország történelmében, konkrétan a Boko Haram (jelentése nagyjából “tilos a nyugati oktatás”) vallási szekta elleni harcra illetve a január elsejétől megszüntetett üzemanyag-ártámogatás miatt országossá duzzadt megmozdulás-hullámra gondolva. A szegényebb és muszlimhitű Észak-Nigéria és a gazdagabb, keresztény (illetve nem elfelejtendően animista) Dél-Nigéria fanatikus hívei között mindig is voltak összecsapások, konfliktusok főként az ország középső részén, de olyan fenyegetés, amit a Boko Haram jelent az ország társadalmára és annak egységére, még nem volt és sajnálatos módon a mostani, üzemanyagár miatti hisztéria háttérbe szorítja ezt a fenyegetést.

És ez miért baj? Mert azzal, hogy a média más “célpontot” talált magának, a közvélemény számára sem vált nyilvánvalóvá még, hogy Goodluck Jonathan államelnök és kormánya nem talált ellenszert a fanatikus muszlim szekta brutalitása és tevékenysége ellen, amit mi sem jelez jobban, hogy szinte egyetlen hírportál, újság sem hozta le még a hírt, mely szerint a tavalyi év karácsonyán templomok ellen intézett Boko Haram támadások ügyében megfeneklett a nyomozás és úgy tűnik, a rendőrség sötétben tapogatózik – néhány őrizetbevétel történt ugyan, de ezzel úgy tűnik, ennyi. Ez pedig nem elég egy olyan szervezet elleni harcban, amely az északi terület korlátlan urának hiszi magát, többször felszólítva az északon élő keresztényeket és délieket a távozásra, követelésének két újabb, januári, keresztények elleni támadással adva nyomatékot (január 7. – Adamawa, január 8. – Yobe). A kihirdetett szükségállapot, kijárási tilalom és megnövelt katonai, rendőrségi jelenlét úgy tűnik, nem sokat számított, ráadásul tegnap (január 12.) felkerült a Youtube videómegosztóra egy felvétel, amelyben a szervezet állítólagos vezetője, Abubakar Shekau a nemrégiben történt Boko Haram akciókat bosszúnak nevezte a korábbi, muszlimok elleni támadások miatt.

A lassan al-shabaabi magasságokba emelkedő csoport irányítója piros-fehér turbánban, golyóálló mellényben és Kalasnyikovok előtt 15 percen keresztül ecsetelte, hogy a támadások a korábban, Josban megölt muszlimok miatt történnek, amikor keresztények még az elhunyt iszlamisták húsát is megették. Hangsúlyozta továbbá, hogy a csoport fő célpontja azonban továbbra is a biztonsági erők, akik 2009-ben őrizetbevétele után kivégezték a Boko Haram alapítóját és szellemi vezérét, Mohammed Yusufot. Shekau esetleges tárgyalásokat a kormánnyal kizárólag az iszlám előírásainak megfelelően hajlandó lefolytatni, teljes összhangban a Koránnal. Ez a muszlimok oldala, de úgy tűnik, a keresztények is elkezdtek szervezkedni, Benin államában nemrégiben felgyújtottak egy mecsetet és szintén ugyanitt több muzulmánt meggyilkoltak, de szerte Dél-Nigériában érték attrocitások az iszlám közösséget – több csoport (például a Niger-Delta Fiataljai a Radikális Változásért) felszólította a muzulmánokat és az északiakat a déli területek elhagyására. Ebből az összefoglalóból is tökéletesen látszik, hogy egy széleskörű etnikai konfliktus küszöbén áll az ország, amelynek megoldására jelenleg úgy tűnik, Goodluck Jonathannak nincs “ötlete” és hatalma (főként, hogy nemrégiben ő maga úgy nyilatkozott, sokan a kormányzatban és a helyi közigazgatásban, rendfenntartásban is szimpatizálnak a 2002-ben alapított vallási csoporttal) és sokan már most az 1967 és 1970 között zajló polgárháborút vizionálják, amikor Nigéria széthullása volt a tét.

Az élesedő ellentét mögött azonban helyi újságírók és szakértők is többet sejtenek mint a vallási vonal, szerintük ugyanis a viták egy része mögött gazdasági (földek birtokjoga), politikai érdekek is állnak, de akárhogy is, a Boko Haram tavaly már az ENSZ székházát és az abuja-i rendőrséget is támadás alá vette. A csoport közel 100 merényletet hajtott végre már Nigériában, legalább 3000 ember halálát okozva, amely az általuk vallott extrém Korán-értelmezésnek megfelelően szent cselekedet volt, hiszen a hitetlenek elleni harc az ún. “maitasine” felfogás szerint elfogadott. A csoport elleni harcot csak nehezíti a körülötte kialakult titokzatosság, hiszen a mai napig nem lehet tudni semmit felépítéséről (struktúrája pedig biztosan van, tekintve támadásai szervezettségét), vezetéséről és még konkrétan az sem ismert, hányan tagjai a radikális iszlám törvények szerint élő Nigéria megteremtését megcélzó Boko Haramnak – mondjuk céljaik sem egészen tiszták, volt már nyilatkozat, amely az iszlám törvények szerinti országot tűzte ki célul, de volt már, amelyik börtönben ülő tagjaik és vezetőik szabadon engedését követelte. És pontosan ezért jött nagyon rosszkor Goodluck Jonathan hosszú hónapok óta bejelentett lépése, amellyel megszüntette az üzemanyag-ártámogatást, hiszen az amúgy sem túl népszerű kormány népszerűsége mélypontra zuhant, az emberek pedig az utcákra vonulva napok óta totális sztrájkot folytatnak.

Afrika legnagyobb és a világ nyolcadik legjelentősebb olajexportőrénél ez a húzás az állam létét és szerepét kérdőjelezheti meg, hiszen a legtöbb nigériai számára ez a támogatás volt az egyetlen olyan dolog, amiből érezhették, hogy milyen gazdag is olajban országuk. A támogatást 1973-as bevezetése óta többször, többen próbálták megszüntetni, de a megmozdulások és sztrájkok minden egyes alkalommal meghiúsították a terveket (1976, 1988, 2003 stb.), viszont ez Goodluck Jonathan mostani tervei szerint nem fog megtörténni, hiszen a 12 milliárd forintnak megfelelő költségvetési tétel óriási forrást jelent a kormány számára, amelyből óriási infrastrukturális fejlesztéseket lehet majd végrehajtani. A kérdés, hogy mennyire képes a kormányzat mérlegelni: az egyik oldalon az üzemanyag-ártámogatás megszüntetése miatt dühös, kiábrándult emberek és ezáltal ideális fejlődési lehetőség a Boko Haramnak, másrészt viszont óriási bevétel, amelyből az előbbi radikális csoport elleni harc és a biztonsági intézkedések szigorítása is finanszírozható – a mérleg nyelve valószínűleg a Goodluck Jonathanra nehezedő nyomás lesz, az egyre jobban elszigetelődő kormány ugyanis akár még a polgárháborút is kockáztatja, ha nem hajlandó valamiféle engedményekre.

A nyomás pedig csak növekszik, hiszen a napokban már az olajipari dolgozókat képviselő szakszervezetek legnagyobbika, a húszezer embert képviselő PENGASSAN is jelezte, vasárnap reggeltől (január 15.) felfüggesztik a munkát és leállítják a termelést, amennyiben a kormány nem vonja vissza az ártámogatás megszüntetéséről szóló döntést, ez pedig napi másfél milliárd forintjába kerülhet a költségvetésnek. Na ez az a pont, ami minden autóst érinteni fog a világon, hiszen egy teljes leállás hetekre visszavetheti a napi két millió hordó nyersolajat kitermelő Nigéria termelését, ez pedig megint megnövelheti a hordónkénti árat a világpiacon (1 dollárral már meg is tette) – annak ellenére, hogy elemzők szerint hozzávetőleg 6 hét exportra elegendő olaj már hordókban van. A hivatalos piacon az eddigi kb. 100 forintról kb. 200 forintra emelkedő (a fekete piacon még ennél is többre) üzemanyagár miatt százezrek vonultak utcára a hét elején és a megmozdulások több helyen erőszakba torkolltak (pl. Niger, Kano, Borno államok), és amelyek végül a hét második felére tudták tárgyalóasztalhoz kényszeríteni az elnököt, minisztereit és a szakszervezetek, polgári csoportok képviselőit. A január 13.-án kiszivárgott információk szerint ezeknek a tárgyalásoknak már eredménye is lett, a szakszervezetek két napra felfüggesztették a sztrájkokat és megmozdulásokat, lehetővé téve a további tárgyalásokat – bár bennfentesek szerint a kormány hajlandó hétfőtől (január 16.) egy kisebb összegű üzemanyag-ártámogatást visszaállítani, ami nagyjából 20 forintnyi árcsökkenést jelentene.

Az egyik hírügynökség beszámolója szerint mindenesetre Kadunában (az egyik, vallási feszültségektől különösen sújtott régióban) a tüntetések alatt keresztények és muszlimok együtt vonultak fel, egymást védték, miközben társaik imádkoztak – hasonló jelenetekre Kano városában és a fővárosban, Abujában is sor került a héten. A fentebb említett hátrányok mellett tehát talán eredménye is lehet a tüntetéseknek, amelyek eddig már közel 80 milliárd forintnyi kárt okoztak a gazdaságnak. A poszt végére pedig néhány gondolat a nigériai vallási megosztottság szóba kerülése esetén sokszor hangoztatott tézisről, mely szerint az országnak már rég két részre kellett volna válnia. Ennek lennének előnyei és hátrányai is. Az előnyök egyike maga a vallási ellentétek megszűnése lenne, a hatvan évvel ezelőtti India-Pakisztán kettéválás mintáján valószínűleg ez itt is sok száz ember életét mentené meg, másodsorban, a hatalommegosztás folyamatos gondját (”északi elnök-déli elnök”) is megoldaná a kettéválás, harmadrészt pedig az olajvagyon és olajbevételek miatti folytonos vitát és a “gazdag dél-szegény észak” felfogást is egyszer s mindenkorra sikerülne lezárni. Ha sikerülne. Mert egy esetleges kettéválásnak azonban valószínűleg több hátránya lenne mint előnye, elég ha megnézzük Szudán példáját, egy ilyen lépés valószínűleg felcsillantaná a lehetőséget több, önjelölt vezér számára és elszabadítaná a káoszt a két új ország határain belül és akár a két új ország között is. Aztán ott vannak a kettéválás költségei, a határsáv megállapítása, a természeti kincsek elosztása és a tény, hogy igazából a nigériaiak többsége sem akar szétszakadást. De ez már csak földtől elrugaszkodott képzelődés, hétvégén, legkésőbb jövő hét elején minden kiderül – a legvalószínűbb, hogy bizonyos mértékű támogatás újra létezni fog és Goodluck Jonathan tovább folytatja erőn alapuló harcát a Boko Haram ellen.

Kategória: Nyugat-Afrika
Címkék: nigéria

Szórakozva tanulni Afrikáról

Közzététel ideje:| január 10, 2012 | Még nincs hozzászólás | GaceTillerro

Ha az ember Afrikához kapcsolódó kvízeket keres az interneten, akkor többségében vaktérképeseket, városelhelyezősöket találhat, ezek egyik példája ez, a régiókra felosztott földrajzi játék.

Ha szintén földrajzi kérdésekre vagyunk kíváncsiak, de nem térképes, hanem tesztes formában, ahol akár még növénytermesztési kérdések is akadnak, akkor ide kell látogatnunk, ahol a belinkelt mellett további három hasonló kvízben tehetjük próbára tudásunkat.

Igazán interaktív hangulatú szórakozásra vágyva mindenképpen ajánlott végigcsinálni Henry Stanley expedícióját Dr. David Livingstone nyomában.

De el is hagyhatjuk a keresgélést, hiszen van egy kvízekre szakosodott oldal, ahol nem csak általános, de szinte az összes afrikai országot érintő kérdéssorokat is találhatunk.

Úgyhogy hajrá, játékra fel!

Kategória: Afrika - A kontinens
Címkék: afrika > egyéb

Demokrácia Index 2011: Mauritius az élen, Csád hátul

Közzététel ideje:| január 9, 2012 | 5 hozzászólás | GaceTillerro

Az Economist magazin az ún. Economist Intelligence Units (EIU) elemzési módszer segítségével ahogy minden évben, úgy 2011-ben is kiadta Demokrácia Index kiadványát, amely a világ országainak demokratikus szintjét méri egy tízes skálán, különböző paraméterek figyelembevételével. A 2011. december 1.-i állapotot tükröző, a “Küzdelem a demokráciáért” alcímet viselő jelentés négy különböző kategóriába sorolta az értékelés után az országokat: teljes demokrácia, törékeny demokrácia, hibrid rendszer és tekintélyelvű rendszer. A végeredmény szerint a világ lakosságának mindösszesen alig 11%-a élt 2011-ben teljes demokráciában, ami ráadásul csökkenés az előző évhez képest – ebből következően nőtt azok száma, akik totalitárius rendszerben élnek, jelenleg a világ polgárainak harmada. A besorolás paraméterei a választási rendszer, a pluralizmus, az emberi jogok tisztelete, a kormányzás, a politikai részvétel és a politikai kultúra voltak a jelentés alapját képező 165 országban és két nem országként elismert területen. A legtöbb pontot, ahogy 2010-ben, tavaly is Norvégia szerezte meg, de ennek ellenére egész Európában csökkent a demokrácia szintje, legalábbis az EIU által kiosztott pontok száma ezt tükrözi. Meglepő vagy sem, de a szakértők szerint Afrika volt az egyetlen kontinens, ahol a demokrácia helyzete javult, ami a magyarázat szerint az észak-afrikai “arab tavasznak” is köszönhető.
Mielőtt körülnéznénk picit Afrikában, nézzünk néhány érdekesebb helyezést: többek között az Egyesült Államokét, amely két helyet rontva a 19. helyen található, közvetlenül Nagy-Britannia mögött. A gazdasága és kormánya összeomlásától sújtott Portugália már csak törékeny demokrácia státuszt kapott és mindössze három muszlim többségű ország kapott demokratikus besorolást (teljes v. törékeny) – Indonézia, Mali és Malajzia. Mali amúgy is az afrikai demokrácia zászlóshajója volt 2011-ben az EIU szerint, közel 20 helyet javítva a 62. helyre futott be. Az Afrikát dicsérő pozitív megjegyzések ellenére a kontinens országai közül összesen egy kapott teljes demokrácia státuszt (Mauritius), hét pedig törékeny demokrácia osztályozást (Dél-afrikai Köztársaság, Namíbia, Botswana, Mali, Ghána, Benin és Zambia), a többiek mind hibrid vagy totalitárius rendszernek számítanak a paraméterek alapján. Zambia csak azután került fel a listára, hogy tavaly, 20 év után először az ellenzéki jelölt, Michael Sata jutott az elnöki székbe, véget vetve ezzel az egypárti rendszernek. Az értékelők egyöntetűen pozitív változásként értékelték az egyiptomi illetve tunéziai eseményeket, ennek tudható be, hogy mindkét ország jelentősen előrelépett a táblázaton, hiszen mindkét állam esetében választásokra került sor vagy például javult a sajtószabadság helyzete. A szintén tüntetésekkel szembesülő Mauritánia illetve a katonai rendszerének véget vető Niger is javított pozícióján, előbbi a 109., utóbbi a 111. helyre került. Líbia érdekesebb kérdés, ahol ugyan a diktáror bukásával eljött az idő egy demokratikus rendszer megteremtésére, de mivel ez még odébb van, az ország a 125. helyre került totalitárius rendszerként, ahogy szintén annak minősült az új elnökével egységre törő Elefántcsontpart is. Megjósolható módon a lista utolsó 10 helyezettje közé három afrikai ország is bekerült, a diktátori uralmat nyögő Csád, a tekintélyes olajvagyona ellenére nyomorgó Egyenlítői-Guinea és a káosz földjének tartott Közép-afrikai Köztársaság. Az utolsó helyre – mily meglepő – Észak-Korea került.

A jelentés letölthető többek között innen is: EIU 2011

Kategória: Afrika - A kontinens, Dél-Afrika, Kelet-Afrika, Közép-Afrika, Nyugat-Afrika, Észak-Afrika
Címkék: afrika > csád > egyenlítői_guinea > egyiptom > líbia > mauritánia > mauritius > tunézia

Két éve történt: a togói foci tragédiája

Közzététel ideje:| január 8, 2012 | Még nincs hozzászólás | GaceTillerro

Két évvel ezelőtt, 2010. január 8.-án az afrikai labdarúgás újkori történelmének egyik legsúlyosabb tragédiája történt, amikor az angolai enklávéban, a függetlenségéért évtizedek óta alacsony intenzitású harccal küzdő Cabindában fegyveresek megtámadták az Afrikai Nemzetek Kupájának egyik meccsére igyekvő togói labdarúgó válogatott buszát sokak életét örökre megváltoztatva. A Cabindai Felszabadítási Front (FLEC) fegyvereseinek brutális kereszttüzében a buszsofőr mellett két togói tisztviselő meghalt, többen pedig súlyosan megsérültek, köztük Serge Akakpo hátvéd és Kodjovi Obilale kapus. Annak ellenére, hogy az angolai szövetség szerint a togóiak követtek el hibát, amiért busszal és nem repülőgéppel utaztak a mérkőzésre, a két ország között súlyos diplomáciai feszültség alakult ki, ennek első lépéseként a nyugat-afrikai ország válogatottja órákkal később visszalépett a tornáról. Ezt aztán az Afrikai Labdarúgó Szövetség (CAF) politikai beavatkozásnak értelmezte és büntetésként két évre kizárta Togót az Afrikai Nemzetek Kupájáról, amely döntést csak 2010. májusában változtatott meg a nemzetközi szövetség közvetítésének köszönhetően. A súlyos sérültek ugyan végül hónapokon át tartó egyezkedés és vádaskodás után megfelelő anyagi kártérítésben részesültek a különböző országok szövetségeitől, de az a válogatott körüli híreket figyelve belátható, hogy Togó még nem heverte ki a két évvel ezelőtti támadás sebeit.