40 éve gyilkolták meg a kongói forradalmi vezetőt – vajon tényleg saját elvtársai tették?

Közzététel ideje | március 18, 2017 | Még nincs hozzászólás | GaceTillerro

Pont ma (03.18) van negyven éve, hogy 1977. március 18-án a Kongói Köztársaság forradalmi vezetőjét, a baloldali nézeteiről ismert Marien Ngouabit különös körülmények között egy kommandós alakulat meggyilkolta és amely gyilkosság részletei a mai napig eléggé rejtélyesek. Az biztos, hogy az 1968-ban az akkori elnököt, Alphonse Massamba-Débat-t katonai puccsal megdöntő, majd egy rövid átmeneti időszak után (amíg Alfred Raoul volt az ország ideiglenes miniszterelnöke) 1969-től kezdve Ngouabi elődjénél jóval erősebben lépett fel a kommunista irányzatok mellett (Débat és Ngouabi is a Nemzeti Forradalmi Tanács tagjai voltak), például az ország nevét Kongói Népi Köztársaságra változtatta, megalapította a Kongói Munkáspártot (PCT) és országát deklaráltan Afrika első marxista-leninista államának tartotta.

Nézetei és sok más afrikai vezetőnél látható beidegződései azonban már hatalmának korai szakaszában megmutatták a lehetséges problémákat, hiszen egyrészt rendkívül gyorsan nekilátott az ország hatalmi és gazdasági egyensúlyának észak felé billentéséhez (hiszen ő is észak-kongói származású volt), másrészt gyorsan összerúgta a port az afrikai politika mindmáig meghatározó hatalmával, Párizzsal. Ez utóbbi annak volt köszönhető, hogy Ngouabi jópár alkalommal visszautasította azt a kérést, hogy a Kongói Népi Köztársaság annektálja az akkor még portugál uralom alatt álló, olajban gazdag Cabinda tartományt – így az északi irányú belpolitikai eltolódás és az ellenük végrehajtott különböző tisztogatási akciók miatt amúgy is rendkívül feszült ellenzék soraiban könnyedén sikerült támogatókra lelni egy puccshoz, amelyet egyébként az évek során már többször megpróbáltak különböző hatalmi csoportok (legalább egy tucatszor próbálták meggyilkolni, még egy helikopter-balesetet is sikerült túlélnie 1976-ban).

Így 1977-re Ngouabinak már bőven volt problémája, a gazdaság komoly gondokkal küzdött az olaj árának esése miatt, a paranoia kezdte felütni nála a fejét a folyamatos támadások és merényletkísérletek okán és politikai támogatói is kezdtek ellene fordulni az egyre kapkodóbb intézkedések okán – gondoljunk itt például arra, hogy teljesen át kívánta alakítani a Kongói Munkáspártot, annak vezető testületét 1975-ben feloszlatta és egy mindössze öt tagból álló Különleges Forradalmi Vezetői Tanács (EMSR) kezébe helyezte az irányítói hatalmat és további változásokat helyezett kilátásba. 1977. március elején pedig a lehallgatásoktól tartva Omar Bongo gaboni elnök eléggé ködös telefonbeszélgetésben próbálta felhívni kollégája figyelmét az ellene készülő merényletre, de végül Ngouabi számára csak az vált világossá, amit addig is tudott – készülődik valami ellene. Március 9-én paranoiája már a végletekig fokozódott, kedvenc kutyája furcsa módon elpusztult, kígyókat véltek felfedezni háza udvarán és rémálmai voltak a saját haláláról.

Az ezt követő napokban többször komoly kirohanást intézett megint a franciák ellen, Párizst hibáztatta az országot sújtó összes gazdasági nehézségért és ködös utalásokat tett egy véres leszámolásra is. Mindezek ellenére március 18-án, halála napján minden a megszokott módon kezdődik, Ngouabi bemegy a brazzaville-i egyetemre tanulni, majd az elnöki palotában megbeszéléseket folytat a parlament elnökével és a kongói bíborossal és ebédjét családi körben költi el. Az ebéd után fia távozni igyekszik az elnöki palotából, amikor kifelé menet több ismeretlen fiatal katonát és testőröket lát együtt várakozni a fogadóhelyiségben (például Kimbouala-Nkaya, Mboro vagy Raphael Ontsou tiszteket a testőrségből és Barthélémy Kikadidi századost) és az is feltűnik neki, hogy jóval kevesebb elnöki testőr van a palotában, mint általában. Mire feleszmélhetne, a katonák csoportja és édesapja már verekedésbe és lövöldözésbe bonyolódik és a testőrök a segítség helyett inkább menekülőre fogják – az akkor 14 éves fiú próbál segíteni, de mire odaérhetne, Ngouabi már vérben úszva hever a földön.

A szemtanúk beszámolója szerint az Ontsou névre hallgató fiatal tiszt volt a gyilkos, de ami biztos az az, hogy mire a kórházba érnek az elnök testével, már rég halott. A halálának körülményeiről ismert elméletek közül ez a leggyakrabban elfogadott, de vannak vélemények, amelyek szerint már a palotán kívül, az autójában rohanták le az elnököt – akárhogy is, nem sokkal halálának híre után egy 11 tagból álló katonai tanács veszi át az ország irányítását, élén Joachim Yhombi-Opangóval és Denis Sassou-Nguessóval (itt kezdődik hát az ő története). A tanács első intézkedéseként azonnal kijárási tilalmat vezet be, a határokat lezáratja majd hozzákezd a bűnösökkel való leszámoláshoz, jópár főt megneveznek gyilkosokként (ketten már az akció közben életüket vesztették), valamint Massamba-Débat egykori elnököt a felbújtóként.

Utóbbit 1977. március 25-én ki is végzik rejtélyes körülmények között, az Nguesso által aláírt halálos ítéletet szemtanúk szerint brutális kínzásokkal kísérve hajtják végre, testét pedig ismeretlen helyre temetik. Ezen a napon kivégeznek több, a merényletben állítólag résztvevő testőrt és katonát is (az állítólagos gyilkost, Raphael Ontsout is). 1978. februárjában még egy tárgyalás indul, amelynek keretében további 42 embert vádolnak meg bűnrészességgel, közülük 10-et pedig halálra is ítélnek, amely ítéleteket aztán végre is hajtanak. A leszámolás ezzel nagyjából befejeződik, viszont a merénylet valódi okai és az igazi felbújtók személye a mai napig bizonytalan, csak elméletek és valószínű verziók vannak, a fentebb felvázolt egyes tények sem teljesen bizonyítottak (tehát Ontsou gyilkosként való megnevezése is csak elmélet, valódi bizonyítékok nélkül).

A valóságot valószínűleg sosem fogjuk megismerni, de a legvalószínűbb, hogy Ngouabi a franciák és a kongói ellenzék mellett egyre súlyosabb teherré kezdett válni saját elvtársai számára is, ezt igazolja az is, hogy komolyabb bizonyítási eljárások nélkül a merényletet követő hónapokban jópár tucat elvtárssal számoltak le a párton belül és az egykori forradalmi vezetőt azonnal mártírnak, hősnek állították be.

twitter.com/napiafrika

9 ember kedveli ezt a posztot.Tetszett az írás.

Hozzászólások:

Szólj hozzá!





  • RSS és kapcsolat – Info

    Rss link:
    www.mindennapiafrika.info/rss
    Kapcsolat:
    mindennapiafrika@gmail.com
    Twitter:
    twitter.com/napiafrika

  • Szavazás

    Paul Kagame...

    View Results

    Loading ... Loading ...
  • Címkék