5 ok, amiért Marokkó csatlakozott-csatlakozhatott ismét az Afrikai Unióhoz

Közzététel ideje | február 3, 2017 | Még nincs hozzászólás | GaceTillerro

Miközben a sajtó Donald Trump amerikai elnök telefonhívásaival, az újabb francia késes támadással vagy éppen a legendás kongói ellenzéki vezető, Etienne Tshisekedi halálával van elfoglalva, egészen kis sajtóvisszhang kíséretében történelmi lépésként január harmincadikán Marokkó ismét csatlakozott az Afrikai Unióhoz, amely lépést a tagországok többsége megszavazott a szervezet etiópiai csúcstalálkozóján. Az egyetlen afrikai ország, amely nem volt tagja eddig az Afrikai Uniónak, még 1984-ben lépett ki a szervezet jogelődjének számító Afrikai Egység Szervezetéből, miután az a testület elismerte Nyugat-Szahara függetlenségét – az alapelvének számító gyarmatosítás-ellenesség okán. Persze az újbóli csatlakozás nem jelenti a nyugat-szaharai kérdés megoldódását, hiszen az Afrikai Unió tagjának számító Nyugat-Szahara továbbra is tag marad, amely csatlakozási feltételt Rabat el is fogadott. Hivatalosan mindkét fél pont ettől a csatlakozástól várja a nyugat-szaharai patthelyzet változását, ahogy a Polisario Front függetlenségi mozgalmát vezető Mohamed Beiset fogalmazott: “…így talán könnyebb lesz afrikai megoldásokat találni afrikai problémákra.” Sokan valószínűleg felteszik magukban a kérdést, hogy így nagy hirtelenjében (persze jelentős munka előzte azért meg a történéseket) 33 év után miért is csatlakozott Marokkó ismét az Afrikai Unióhoz – vagy egyáltalán miért is csatlakozhatott? A következőkben 5 indok kerül listázásra, amelyek talán magyarázatot szolgáltathatnak az eseményekre.

1. Az első ilyen ok egyértelműen Nyugat-Szahara – ahogy fentebb már szó volt róla, még maguk a szaharai függetlenségpártiak is bíznak benne, hogy Marokkó csatlakozásával megindulhat egy megoldási folyamat, felállításra kerülhet egy olyan bizottság, amely többet hozzá tud tenni a kérdéshez, mint amire az ENSZ valaha képes volt. Értelemszerűen Marokkó szintén ebben bízik, persze egészen más kimenetelben reménykedve (hosszútávon értelemszerűen a teljes kérdéskör eltüntetése lehet csak a céljuk), amely reménynek jó alapot adhat a tény, hogy 39 ország az újbóli csatlakozása mellett szavazott és csak a nyugat-szaharai függetlenségpártiak elkötelezett támogatóit nem tudta maga mellé állítani (értelemszerűen Algériát vagy éppen a Dél-afrikai Köztársaságot). Marokkói remények szerint ez csak most történt így, a jövőben ezeket a támogatókat is fel tudja sorakoztatni maga mögött – Algéria esetében persze ez nem valószínű, hogy meg fog történni.

2. A második magyarázat szintén nyilvánvaló módon gazdasági, a kereskedelmének 60%-át az Európai Unióval bonyolító Marokkó egyértelműen növelni szeretné lábnyomát Afrikában – Rabat már eddig is több száz egyezséget kötött afrikai országokban a 21. század kezdete óta, és bolond, aki nem látja meg az afrikai növekedésben rejlő döbbenetes lehetőségeket és szintén bolond, aki nem szeretne ezen lehetőségekből részesedni. És ehhez tökéletes út vezet az Afrikai Unión keresztül, hiszen a csatlakozás csak újabb lökést adhat és teret engedhet a már eddig is igen erőteljes marokkói befektetéshullámnak.

3. Rabat is belátta, hogy bizonyos, sokat bírált ügyekben nyitottsága jelzéseként új lépéseket is meg kell tennie, így nagy körítéssel újra megnyitották a nyomozást annak a 2010-es vérengzésnek az ügyében, amikor a marokkói biztonsági erők a nyugat-szaharai Gdim Iziknél összecsaptak szaharai tüntetőkkel és több marokkói rendőr és szaharai tüntető is életét veszítette. Akkor több tucat szaharait ítéltek el az ügyben, de most új tárgyalások lefolytatását rendelték el, amelyeken engedélyezték külföldi megfigyelők részvételét is – ezzel is jelezve, hogy szeretnék tisztázni az igazságtalan ítételek miatti vádak alól magukat.

4. Marokkó iszonyatos mértékben igyekezett és igyekszik még mindig egyre szorosabbra fűzni kapcsolatát az afrikai és főleg a frankofón országokkal, az Attijariwafa bankja például több ezer fiókot nyitott már a kontinensen, Nigériával közösen pedig Rabat egy közös vállalkozásba is kezdett, hogy gázvezetéket építsen a Niger-deltából nyugat-afrikai országokba. A rengeteg látogatás, a rengeteg gazdasági egyezmény (mint az előbbi két példa) eredménye nem is lehetett más, mint a tény, hogy egyre több és több ország már barátként tekint Marokkóra, így nem is volt kérdés számukra a szavazáson a támogatói voks.

5. Az észak-afrikai régió stabilitásának megteremtéséhez és biztonságának növeléséhez jelentős mértékben hozzájárulhat ez a csatlakozás, egyrészt az első pontban már részletezett nyugat-szaharai kérdés megoldása okán, másrészt pedig azért mert Észak-Afrikában Marokkó mindig egy biztonságos, stabil pontnak számított és az ország a líbiai válság rendezésében is komoly szerepet vállalva vitathatatlanul sokat küzd a régió stabilitásáért. Plusz az erős amerikai és európai kapcsolatok okán az Afrikai Unió erejét is növelheti, szavának súlyát erősítheti.

twitter.com/napiafrika

6 ember kedveli ezt a posztot.Tetszett az írás.

Hozzászólások:

Szólj hozzá!





  • RSS és kapcsolat – Info

    Rss link:
    www.mindennapiafrika.info/rss
    Kapcsolat:
    mindennapiafrika@gmail.com
    Twitter:
    twitter.com/napiafrika

  • Szavazás

    Paul Kagame...

    View Results

    Loading ... Loading ...
  • Címkék