Tovább folytatódik a külföldi edzők dominanciája az afrikai labdarúgásban?

Közzététel ideje | január 24, 2017 | Még nincs hozzászólás | GaceTillerro

Miközben komolyabb meglepetések nélkül kezd kialakulni a 2017-es Afrikai Nemzetek Kupáján a legjobb 8 csapat névsora (eddig Burkina Faso, Tunézia, Szenegál és Kamerun biztosította továbbjutását), addig a kontinens labdarúgását régóta nyomon követők ismét megállapíthatták, hogy nincs új a nap alatt, Afrikában továbbra is rendkívül erős a kontinensen kívüli edzők dominanciája a nemzeti válogatottak élén. A kupán most induló 16 csapat közül mindössze négynek volt afrikai vezetőedzője (Szenegál – Aliou Cissé, Bissau-Guinea – Baciro Candé, Zimbabwe – Callisto Pasuwa, Kongói DK – Florent Ibengé) és bár ők mindannyian az adott nemzet képviselői, összességében az egész kontinenst figyelembe véve megállapítható, hogy az afrikai szövetséget alkotó labdarúgó-válogatottak 60-70%-ának kisebb-nagyobb megszakítással mindig Afrikán kívüli vezetőedzője van. A kérdést ismét csak fel lehet tenni: miért van ez így?

Az elmúlt években végig azt láttuk, hogy hiába éri sokszor kritika és támadás a nemzeti szövetségeket a hazai tehetségek és edzők elhanyagolása okán, a tendencia nem akaródzik megváltozik és minden komolyabb torna idején komoly vita kerekedik ezekből a vádaskodásokból – eredmények nélkül, hiszen láttunk ilyen fellángolásokat az összes komolyabb torna okán, például 2002-ben vagy éppen 2013-ban is, amikor egy-egy edző súlyos kirohanással támadta a szövetségek vezetőit. Sok afrikai edző diszkriminációról és kishitűségről beszél, azaz hogy az afrikai labdarúgás vezetői egyszerűen nem hisznek a hazai edzői paletta lehetőségeiben, még akkor sem, ha az európai vagy éppen dél-amerikai edzőkkel sem mutat jobb eredményeket egy nemzeti válogatott, mint mondjuk egy afrikai trénerrel, ráadásul az ilyen pozíciókra esélyes afrikai edzők jelentős része külföldön, éppen pont Európában játszott korábban vagy végezte el éppenséggel ugyanazokat a tanfolyamokat, mint európai vagy dél-amerikai társaik.

És arra is van bőven példa, hogy egy csapat éppen egy helyi edzővel ér el óriási sikereket, mint például láthattuk ezt Egyiptom vagy éppen Ghána esetében is az elmúlt évtizedekben. Gondoljunk csak bele, nem lehet azt mondani, hogy tehetségekből hiány lenne, hiszen a mostani Afrikai Nemzetek Kupáján is sok tucat játékos érkezett európai vagy éppen amerikai topligákból hazája válogatottjába – ergó a merítési lehetőség edzőkből is meglenne (lásd a mostani szenegáli edzőt, Aliou Cissét, aki Nagy-Britanniában töltötte labdarúgó pályafutása jelentős részét), csak éppenséggel elég érthetetlen módon a legtöbb afrikai szövetség újra és újra külföldön keresgél. Persze ezzel nincs egyedül, hasonló tendenciákat felfedezhetünk Európában és Ázsiában is – de azért igazságtalan és szubjektív dolog lenne kizárólag bírálni, hiszen azért ezek a külföldi edzők eredményeket is fel tudnak időnként mutatni, gondoljunk csak hazamutató példaként nagyon messze vissza a múltra, 1959-re, amikor Titkos Pál vezetésével Egyiptom megnyerte a Nemzetek Kupájának második kiírását.

De hogy ne csak céltalan frázisok összevisszasága uralja ezt a posztot, térjünk is csak vissza a kiinduló pontunkhoz: azaz van-e jövője a helyi edzőknek, várható-e a jelenlegi trend megfordulása? Ha egyből a konkluzióra szeretnénk ugrani, akkor azt meg lehet állapítani, hogy az elmúlt évtizedek tapasztalata azt mutatja, hogy ez a tendencia megmarad és nem igazán változik, amihez talán köze lehet az egyes országok közötti, múltból fakadó erős összefonódásnak (innen fakadhat a francia edzők dominanciája is), de akár azoknak a vádaknak is, miszerint az afrikai edzőknek nincs meg az a komoly nemzetközi tapasztalata és rutinja, ami sok, Afrikába már csak levezetni érkező edzőnek megvan. És sajnos amíg nem lesznek olyan bátrak, mint a Kongói DK szövetsége vagy éppen a szenegáli vezetés, addig ez egy önbeteljesítő jóslat, hiszen ha hazájuk sem ad lehetőséget ezeknek az afrikai edzőknek, akkor hol tudnának igazán komoly nemzetközi rutint szerezni? És pont ezért, a legkisebb részrehajlás nélkül lehet örülni Szenegál már teljesített és a Kongói DK nagy valószínűséggel megtörténő továbbjutásának, hiszen ha a 8 legjobb csapat között 2 hazai vezető által irányított válogatott ott tud lenni, akkor talán még nincs minden veszve és kialakulhat a külföldi és hazai edzők közötti egészséges, az afrikai foci jövőjét leginkább segítő arány.

twitter.com/napiafrika

7 ember kedveli ezt a posztot.Tetszett az írás.

Hozzászólások:

Szólj hozzá!





  • RSS és kapcsolat – Info

    Rss link:
    www.mindennapiafrika.info/rss
    Kapcsolat:
    mindennapiafrika@gmail.com
    Twitter:
    twitter.com/napiafrika

  • Szavazás

    Az amerikai szankciókról szóló döntés apropóján - Szudán?

    View Results

    Loading ... Loading ...
  • Címkék