A Madár-sziget Namíbiában: a sziget, ami nem is sziget

Közzététel ideje | április 11, 2013 | Még nincs hozzászólás | GaceTillerro

A múltkori madeleine-szigeteki poszton felbuzdulva ismét egy rendkívül érdekes afrikai sziget kerül terítékre, ha a namíbiai partok mentén fekvő Madár-szigetet valójában szigetnek lehet nevezni. A Walvis-öböl és Swakopmund között fekvő “sziget” ugyanis egy mesterséges emelvény, amelyet madarak ürülékének, guanójának összegyűjtésére terveztek és építettek meg még az 1900-as évek elején. Ahogy a hivatalos történeti leírásban áll, egy Adolf Winter nevezetű német emigráns látta meg a lehetőséget a guanóban még az 1910-es években, amikor Walvis-öbölbe való utazása során meglátott egy Madár-szikla névre hallgató sziklát az óceánban, amelyről a guanót a hullámok folyton elmosták.

1930-ban Winter kibérelte a sziklát a dél-afrikai vasúttársaságtól öt évre, évi 24 angol fontért, majd 1930. márciusra készült el az építmény első verziója, alig 4 négyzetméteres mérettel és a felépítés után öt perccel már meg is érkezett az első madár, aki azonnal el is végezte a dolgát. Az építményt aztán az évek során tovább bővítették, 1931-ben lett 16 négyzetméteres és szintén ebben az évben, augusztusban egy nagyobb bevétel következtében 1600 négyzetméteresre bővült a felépítmény, majd az elkövetkezendő évek bővítései után 1937-ben (más források szerint 1938-ban) érte el jelenlegi méretét, a 17000 négyzetmétert.1942 volt az első év, amikor az építtető elkezdett hasznot generálni a befektetésből és annyira jól beindult az üzlet, hogy 1943-ra minden adósságát ki tudta fizetni. Jelenleg nagyjából 650 tonna guanót tudnak “kitermelni” a Madár-szigetről, amelyet tonnánkénti 285 dollárért értékesítenek a swakopmundi feldolgozás után Belgiumba. És a guanó még napjainkban is elég jó üzlet, bár már bőven nem annyira mint az 1900-as években, amikor a nitrogénban gazdag műtrágyát ezer tonnaszám szállították a namíbiai partokról Európa felé. A partok mellett közel 20 sziget húzódik meg, egy részük nem több, mint egy nagyobbacska szikla, de vannak azért méretesebbek is, összességében ezeket a szigeteket Pingvin-szigetek néven ismerjük manapság, amelynek birtoklása csak 1994-ben, a Walvis-öböl integrációja után került Namíbiához.

Visszatérve a Madár-szigetre, fontos megemlíteni, hogy nem szimplán csak a vízben épült, a Winter által meglátott Madár-szikla képezi az alapját, amelyet kizárólag alacsony vízállásnál lehet kiszúrni és az építményt egyes térképeken “Winter Hülyeségeként” is szokták emlegetni. A guanó vastagsága a Madár-szigeten évenként változik a szaporodás és az elérhető táplálék függvényében, de átlagosan 5 centiméteres vastagon képződik egy évben, általában pedig egyszer, a költési szezon végén, márciusban távolítják el a platformról. Madarászati szempontból is értékes a hely, hiszen a nagy fehér pelikánok számára igen fontos költési hely, már 1949-ben megfigyeltek itt egy költő pelikánt, de aztán miután a környező partszakaszon egyre veszélyessebbé vált a költés, egyre több és több pelikán tette át ide székhelyét, úgyhogy jelenleg ez a faj osztja meg a felépítményt a madárpopuláció 90%-át adó kormonárokkal, ennek egyik faja számára ez a világon a legfontosabb és legnagyobb kolónia.

twitter.com/napiafrika

50 ember kedveli ezt a posztot.Tetszett az írás.

Hozzászólások:

Szólj hozzá!





  • RSS és kapcsolat – Info

    Rss link:
    www.mindennapiafrika.info/rss
    Kapcsolat:
    mindennapiafrika@gmail.com
    Twitter:
    twitter.com/napiafrika

  • Szavazás

    Az új elnök megválasztásával tényleg ismét helyreáll a demokratikus rend Szomáliában?

    View Results

    Loading ... Loading ...
  • Címkék