Afrika: már nem a harcok földje, mint régen

Közzététel ideje | február 1, 2013 | 2 hozzászólás | GaceTillerro

Afrika. A kontinens, amelyről sértés nélkül a legtöbb átlagember egyből éhező kisgyermekekre, őrült háborúkra és diktátorokra asszociál, pedig ha ez még talán igaz is lehetett egy-két évtizeddel ezelőtt, mára már az afrikai politikai, szociális és gazdasági élet jelentős változáson ment át – olyan ütemben fejlődik, hogy az szinte felfoghatatlan Európából. Persze, rengeteg helyen vannak gondok és konfliktusok, de ezek dimenziója már régen nem olyan nagy, mint a kilencvenes években és a brutális gazdasági növekedéssel együtt kezd emelkedni az életszínvonal és a politikai stabilitás szintje (az észak-afrikai országok forradalma más kérdés, mert ők mindig más nézőpontból vizsgálandóak) – összegezve Afrika történetének talán egyik legbékésebb korszakát éli manapság.

Az egyik jogvédő alapítvány elemzése szerint a 21. század második évtizedében az afrikai országok ötöde szabad, kétötöde részben szabad és kétötöde nem szabad demokrácia kategóriába sorolható, de a változás folyamatos, a “nem szabadok” közül egyre több lép előre a “részben szabadok” közé. És bár a mainstream média Afrikáról csak akkor beszél, ha konfliktus van, így Mali, a Közép-afrikai Köztársaság, a Kongói DK vagy Szudán problémái kapcsán, de ha jól utánanézünk a számoknak, láthatjuk, hogy a kilencvenes évekhez képest a fekete kontinensen aktívan létező konfliktusok száma jelentős mértékben csökkent és továbbra is csökkenő tendenciát mutat, ráadásul a mostani konfliktusok egyik jellemzőjeként a borzalmas tömegben végrehajtott mészárlások szerencsére tovatűntek és ugyan még mindig százezreket érintenek konfliktusok, a szám már annyira nem hatalmas, mint mondjuk 15 éve.

Ami még változás, hogy ugyan a háborúk, harcok száma csökken, de azok kifinomultsága növekszik, tehát a fegyveres csoportok nem csak a vakvilágba küzdenek, hanem szervezetten, jól felszerelkezve próbálnak egész területeket irányításuk alá vonni és onnan tárgyalóasztalhoz kerülni az illetékes kormánnyal. Pluszban ezek a harcok már nem csak egy ország belső problémáját jelentik, hanem ha megnézzük, egész régiókat érintenek és már nemzetközi kapcsolatok is bekerültek a képbe – és sokak elgondolásával ellentétben ma már komoly célokért küzd a legtöbb csoport/fegyveres erő. Persze botorság azt állítani, hogy a béke beköszöntött a fekete kontinensen, mindenfelé találhatunk kisebb-nagyobb csoportokat, amelyek különféle célokért harcolnak, de ezek közös jellemzője, hogy általában az államhatalom gyengesége teszi lehetővé működésüket. De akárhogy is, a háborús Afrikának, úgy tűnik, kezd leáldozni, és hogy miért is?

1. A nemzetközi politikai helyzet relatíve stabilnak mondható a hidegháborúshoz képest, már senki nem számíthat hatalmas összegű támogatásokra, fegyverszállítmányokra.

2. A média és az információ áramlása annyira kiterjedt, felgyorsult, hogy azonnal láthatjuk a televíziónk képernyőjén a vérengzéseket, gyilkosságokat és így a felháborodás is azonnal egy politikus vállát nyomó teherré válhat.

3. A többpártrendszerek előrelépése rengeteg lehetséges lázadót a politikai színtérre csábított, lecsökkentve az újabb fegyveres harc kockázatát.

4. Az Afrikában jelenleg hatalmas gazdasági szereplőnek számító Kína kizárólag országokat támogat, még sosem álltak lázadó mozgalmak, fegyveres harcok mögé, így stabilizálva a kormányok helyzetét.

5. A segélyszervetek és diplomáciai közvetítők térnyerése szintén hozzájárult a konfliktusok számának csökkenéséhez.


Magának Afrikának is egyébként komoly szerepe van az Afrikáról kialakított képben, ahogy nemrégiben a ruandai elnök, Paul Kagame is rávilágított, saját maguknak kell megoldaniuk problémáikat a saját maguk által kidolgozott megoldásokkal, és saját maguknak kell magukról beszélni, nem mindent külföldiek kezébe adni. Amire viszont a jövőben is nagyon oda kell figyelni, az az etnikumok közötti kapcsolatok helyzete, hiszen ahogy a múltban láthattuk, ezek a viszonyok akár polgárháborúkhoz, vérengzésekhez vezethetnek és sajnos ez a törzsi politizálás jelenleg is rendkívül élesen kirajzolódik a kontinens politikai palettáján. A politikusok gyakran építenek etnikumok, törzsek között fennálló ellentétekre, és ahogy azt Szomáliában tökéletes láthattuk, ez a stratégia nagyon gyakran visszaüthet, hiszen a törzsek nem demokratikus elvek, hanem versenyhelyzet szerint működnek és általában a demokratikus rendszer hiánya miatt erősödhet fel szerepük.

Nem egyszerű tehát jól politizálni a több mint 250 etnikumot tömörítő Kongói DK-ban vagy Nigériában vagy a klánokra épülő szomáliai társadalomban, főleg, ha megfigyeljük, hogy sok helyen a pártok nem is igazán elképzelések és tervek, hanem inkább származás alapján próbálnak voksokat szerezni és a szavazók sem ígéretek, célok alapján szavaznak – hiszen látjuk milyen jelentősége van annak, hogy egy politikus melyik vidékről, milyen törzsből származik. A stabilizálódásban a regionális közösségek szerepét sem szabad elfelejteni, az ECOWAS, az SADC és az AU is sokat hozzátett már Afrika békéjéhez, akár katonai misszióról, akár tagországok felfüggesztéséről, akár közvetítésről legyen szó – és akkor még ott van a választási sikertörténetek sorozata, az elmúlt húsz évben megtartott több mint 200 választás jelentős része békében, sikeresen zárult.

Mindezek ellenére azonban az afrikai országoknak és a nemzetközi közösségnek bőven van tennivalója, az életszínvonal, a gazdasági, szociális feltételek fejlesztése az egyetlen és igazi kulcs a béke a és fejlődés felé – 2013-ban 13 afrikai ország fog választani, meglátjuk, ők milyen utat választanak. És hogy mi lesz a gazdasági fejlődéssel? Bár sokan vitatják az afrikai gazdasági csoda meglétét, az tény, hogy a hatalmas “emberanyag” és természeti erőforrás olyan lehetőséget rejt magában, ami ugyan ázsiai jellegű fejlődésre még jelenleg nem biztosít lehetőséget, de ezek a források egy igen csábító jövőképet rejtenek magukban és Dél-Korea sem tíz év alatt váltotta meg a világot. A jövő pedig úgy tűnik végre jó dolgokat rejthet magában az afrikai ember számára.

twitter.com/napiafrika

44 ember kedveli ezt a posztot.Tetszett az írás.

Hozzászólások:

2 hozzászólás érkezett eddig a következő írásra: “Afrika: már nem a harcok földje, mint régen”

  1. l ember
    szeptember 20th, 2014 @ 12:30

    Az egyébként nagyon fontos és szemléletformáló cikk végén látok egy kicsit elavult doktrínát. Emberanyag mindenhol van, ráadásul egyre mobilabb. Az általános képzettségi szinten múlik inkább a gazdasági fejlődés.

  2. vsztk911
    szeptember 26th, 2014 @ 09:47

    Egyetértek az előttem szólóval. Az ember, mint termelési tényező semmit nem ér képzettség nélkül. Márpedig a képzettségi szakadék Afrika és a világ többi része között nem csökken, hanem nő (hiába nő az iskolázottság Afrikában, máshol a növekedés gyorsabb – tehát valójában ők lemradóban vannak). Szóval Afrikának igazából romlanak a jövőbeni kilátásai, sosem fogja útolérni a világ többi részét. Max annyi történik majd, hogy még több természeti erőforrást viszenk majd el onnan fejlett társadalmak.

Szólj hozzá!





  • RSS és kapcsolat – Info

    Rss link:
    www.mindennapiafrika.info/rss
    Kapcsolat:
    mindennapiafrika@gmail.com
    Twitter:
    twitter.com/napiafrika

  • Szavazás

    Paul Kagame...

    View Results

    Loading ... Loading ...
  • Címkék