Douentza eleste: a valóság és ami mögötte van
Közzététel ideje | szeptember 3, 2012 | 3 hozzászólás | GaceTillerro
A napokban az egész internetet bejárta nagyjából ugyanaz a hírügynökségi hír, mely szerint az Észak-Malit uraló iszlamista lázadók egyik csoportja, a Jamaat Tawhid Wal Jihad Fi Garbi Ifriqiyaa azaz a Nyugat-Afrikai Egység a Dzsihádért (MUJAO v. MUJWA) nevű szervezet szeptember elsején elfoglalta az északi és a déli országrész határán fekvő Douentza városát. Vagyis inkább csak bevonult, hiszen a jelentősebb kormánypozíciónak számító Moptitól északra nem messze fekvő településen (190 kilométer a távolság) semmiféle ellenállás nem bontakozott ki, kormányerők nem állomásoztak itt soha, a város önvédelmi csoportja pedig harc nélkül letette a fegyvert. A pontos részletek szerint szombaton (szeptember 1.) hajnalban hat órakor 10, fegyveres férfiakkal megrakott pickup hajtott be a városba, egyenesen a helyi milícia, a Ganda Iso (a “föld fiai” szongai nyelven) bázisa felé, ahol mindenféle attrocitás nélkül lefegyverezték a helyi fegyvereseket, majd járőrözésbe kezdtek a településen.
A szűkszavú közleményekből annyi később még kiderült, hogy az instabil és gyenge mali kormány nem tervez katonai ellentámadást, illetve hogy az iszlamisták nem fognak visszavonulni Douentzából. Fontos azonban hangsúlyozni, hogy a város az északi országrész eleste, azaz április óta nem volt a kormány kezén, egyszerűen csak nem az iszlamisták, hanem a velük megállapodást kötő helyi milíciák járőröztek és irányítottak itt – nagyjából Moptiig szabad az út. Most azért történt változás, mert a MUJAO és a többi csoport megunta, hogy a Ganda Iso a saját nevén, függetlenül cselekszik, sokszor figyelembe sem véve az északi országrészt irányító radikálisok utasításait. Az iszlamisták egyik vezetője, Oumar Ould Hamaha egyébként megerősítette, hogy jelenleg nem terv a déli országrész teljes elfoglalása, de amennyiben a bamakói kormányzat provokálni fogja őket, “24 órán belül az iszlamisták fekete zászlaja fog lobogni a bamakói elnöki palotán” és az eddig megszerzett területeket csak életük árán fogják feladni.
A mostanában egyre aktívabb és erősebb MUJAO azt is bejelentette tegnap (09.03.), hogy megölték az egyik algériai túszt abból a hetes csoportból, amelyet még áprilisban raboltak el Gaóból, miután az algériai hatóságok nem engedték szabadon 3 elfogott társukat a követeléseiknek megfelelően. Ezzel egyidőben közben nagy nehezen, a puccs után öt hónappal végre létrejött egy nemzeti egységkormány, amelyben a puccsisták közül is többen helyet kaptak és amely továbbra is az átmeneti miniszterelnök, Modibo Diarra felügyelete alatt áll majd, akit az átmeneti elnök, Dioncounda Traore utasított erre a feladatra. Mopti városában pedig már készülnek, a BBC egyik tudósítója ellátogatott nemrégiben Dél-Mali legészakibb végvárába, amely a két országrész közötti határvonalon fekszik, és amelyet most hatalmas szögesdróttal is védett falak próbálnak megóvni és tudósításából nyilvánvalóvá vált, hogy ezen a bázison már nem csak rosszul felszerelt, morál nélküli katonák állomásoznak, de itt van a bázisa a mali különleges erők egyik egységének is.
A bázis megkérdezett parancsnoka, Dako ezredes szerint katonái most már fel fogják venni a kesztyűt az al-Kaida által támogatott és harcokban edződött radikálisokkal szemben és nem fognak megfutamodni, ahogy azt tették oly sokszor a korábbi hónapokban – és ebben tucatnyi önszerveződő milícia segítségére is számítanak majd. Összesítve tehát, a helyzet jelenleg Észak-Maliban kemény, a fegyveres konfliktus és a szigorú saría törvénykezés mellé még az éhínség is betársult, 400 ezer ember már elmenekült otthonából és a nemzetközi közvélemény jelenleg is még csak a beavatkozó akció megtervezésének legelső fázisánál tart – tehát tétlenkedik, valószínűleg egészen addig, amíg a radikálisok legyőzése már egy újabb “Szomália” kaliberű háborúba fog torkollni. Azért erre kicsi a valós esély, figyelembe véve az Észak-Mali állapotokat, a törzsi kapcsolatokat, a tuaregek helyzetét, a gazdasági lehetőségeket és még a különféle személyes ellentéteket is az iszlamista vezetők között – lásd például azt, hogy Gao városában a lakosság örömünneppel köszöntötte a tuareg MNLA lázadóit elűző muszlim harcosokat.
Gao egyébként is érdekes tükre a mai észak-mali valóságnak, a tuaregek már szinte mind elmenekültek innen, a fulanik és szongaik (Ganda Koy és Ganda Iso neveken) saját milíciákat hoztak létre, sok fiatal pedig szívesen csatlakozott a MUJAO felügyelte embercsempész és drogkereskedő hálózatokhoz. És ez csak egy város, az összes észak-mali település olyan, mint egy sziget a hatalmas óceánban, különféle etnikai kapcsolatokkal, vádakkal, gyanúkkal és törlesztésekkel, tehát egy totális nemzetközi ellentámadás megtervezésénél még ezt is figyelembe kell venni. A lakosság pedig közben szenved, főleg a gyerekek, akik nem csak a betegségek és az éhség veszélyeinek vannak kitéve, de annak is, hogy kényszersorozással valamelyik milícia tagjává válnak és hiába az eddig elköltött 213 millió ENSZ-dollár, az összes szükségletnek még a felét sem sikerült fedezni.
Nincs pénz megfelelő ivóvíz, oktatás és egészségügy biztosítására, nem csoda, hogy a jelenlegi felmérések szerint nagyjából 4 millió ember, köztük 175 ezer gyermek érintett az éhínséggel, és szinte az egész Száhelben hasonló a helyzet. Észak-Maliban ráadásul az iszlamisták bezáratták az összes iskolát, tekintve, hogy azok szemükben a “Nyugat” fegyverei. Tehát így állunk most, teljesen mindegy, hogy lesz beavatkozás és milyen, lesz-e iszlamista előrenyomulás vagy nem, egy dolog teljesen biztos: VALAMIT MOST MÁR TENNI KELL.
Hozzászólások:
3 válasz érkezett eddig a következő írásra: “Douentza eleste: a valóság és ami mögötte van”
Szólj hozzá!
szeptember 4th, 2012 @ 10:40
Mint említettem már korábbi hozzászólásaimban, és te a bejegyzéseidben, mindez várható volt. (bár ilyen gyors lefolyásra nem számítottam).
szeptember 5th, 2012 @ 15:40
http://www.afriport.hu/index.php/hirek/14717-mali-hivatalosan-is-kerte-az-ecowas-katonai-segitseget-eszak-mali-felszabaditasara.html
Úgy tűnik vmi megmozdult Maliban. Ám tényleg elképesztő tökörészés zajlik arrafelé. van egy erős kételyem afrikaiak meg tudnák ezt oldani maguk.
Kell az ENSZ BT,talán vmi megindul utána.
Csak az afrikai kormánycsapatok gyakran rosszabb állapotban vannak mint a lázadók, így nem fog egyhamar véget érni az ottlakóknak a rémálom.
szeptember 6th, 2012 @ 17:09
@fairi: Jómagam sem számítok néhány hét alatt végbemenő totális győzelemre és szép új demokráciára Észak-Maliban és igazából arra a kérdésre is érdekes lesz a válasz, hogy vajon hova tűntek a tuaregek – a civilek jelentős része és a harcban edződött felszabadításért küzdők…