A Tana-folyó törzsi konfliktusainak margójára

Közzététel ideje | augusztus 23, 2012 | Még nincs hozzászólás | GaceTillerro

Az elmúlt tíz évben nem volt példa olyan brutális törzsi erőszakra Kenyában, mint ami kedden (08.21.) történt a Tana Folyó járásban (ez olyan 300 kilométerre található Nairobitól), ahol a főként földműveléssel foglalkozó pokomók fegyveresei lerohanták az állattenyésztő ormák faluját és legalább 50 embert meggyilkoltak, főleg menekülésre képtelen gyermekeket és nőket – sokukat elevenen elégették, amikor felgyújtották házaikat, emellett legalább 60 tehént is lemészároltak a brutális akció során. Nem kérdés, hogy miért robbant ki az erőszak, egyrészt azért nem, mert a két törzsnek már történelme van az ilyen konfliktusok terén, másrészt pedig azért nem, mert errefelé igen értékes kincsnek számít a víz és a legelő/művelésre alkalmas földterület.Legutóbb 2002-ben szabadultak el ennyire az indulatok, amikor egy kormányzati földosztó program miatt a magukat diszkrimináltnak érző ormák támadtak pokomókra. Aztán az ezt követő évek, egy-két kisebb agresszív megnyilvánulástól eltekintve békésen teltek (fegyverkezésre utaló jelek azért voltak), egészen 2012. júniusig, amikor elindult megint egy adok-kapok, bár ilyen méretű brutalitásra nem lehetett számítani. A regionális rendőrkapitány, Joseph Kitur azonnal embereket vezényelt a helyszínre és megerősítette, hogy bizonyos területek birtoklása miatt a pokomók támadtak az ormákra a múlt hónapban történt eseményeket megtorlandó. És ezt nem úgy kell elképzelni, hogy békés, idős pásztorok támadnak a földjüket kapálgató asszonyokra, mindkét törzsnek jól felfegyverzett (főként AK-47-esekkel és bozótvágókkal) milíciái vannak “ilyen célokra”, amelyek az évtizedes konfliktusnak köszönhetően alakultak ki, errefelé nem ritka az sem, ha valaki fegyverrel megy itatni.

Mindkét fél hibáztatja a kormányt is, szerintük a kenyai vezetés a másik törzset favorizálja, ráadásul sohasem vezényel elég hatósági személyt a térségbe, ha pedig mégis, akkor azok a rendőrök sem tesznek túl sok mindent az erőszak megfékezésére. A Tana-folyó régiója alapvetően száraz éghajlattal bír és a márciustól-májusig, illetve októbertől-decemberig tartó esős évszak a legfontosabb periódus errefelé, így nem csoda, hogy a víz sarkalatos pontja a mindennapi életnek. Hogy mi várható most, az jó kérdés, mindenesetre a kenyai kormány erősítést küldött a járásba, de az ilyen méretű erőszak az egész országot illetően is aggasztó lehet, hiszen jönnek a választások jövőre, és emlékezhetünk az előző választások után is milyen erőszakhullám robbant ki az egyik legstabilabbnak és turisták számára leglátogathatóbbnak tartott afrikai államban – bár ott más indokok is voltak a háttérben.

Hozzászólások: