Eritrea: a diaszpóra-adó már nemzetközi kapcsolatokat veszélyeztet
Közzététel ideje | augusztus 1, 2012 | Még nincs hozzászólás | GaceTillerro
Otthoni lehetőségektől függetlenül vannak olyan országok jelenleg a világon, amelyek bátorítják polgáraik kivándorlását, vannak olyanok, amelyek minden eszközzel igyekeznek ezt megakadályozni és van olyan ország is, amely megpróbál hasznot húzni külföldön boldogulni próbáló állampolgáraiból. Már korábban is említésre került itt a blogon, hogy az eritreai kormány keményen sarcolja a külföldi eritreai diaszpórát, aki nem fizeti be a kiszabott adó összegét, annak állítólag otthon maradott családtagjai isszák meg a levét. A napokban egy ENSZ-jelentés kapcsán a kanadai The National Post leközölt egy cikket a témáról és a kanadai külügyminiszter, John Baird ki is jelentette, magyarázat hiányában a torontói eritreai konzulátus bezárását fogják eszközölni a kanadai hatóságok.
A leközölt cikkben egy Kanadában élő, személyazonosságának elhallgatását kérő eritreai is megerősítette, hogy ha valaki útlevelet kér hazájában majd külföldre távozik, köteles éves fizetésének 2%-át befizetni az államkasszába, ellenkező esetben otthon maradt rokonai isszák meg a levét illetve ő sem utazhat többé haza anélkül, hogy ne nézne szembe komolyabb szankciókkal. A kanadai külügyminisztérium már tavaly óta vizsgálatot folytat az ügyben és nagyjából erre a hónapra tehető az a határidő, amíg az eritreai miniszterelnöknek válaszolnia kell a hozzá írt levelekre, ellenkező esetben a torontói konzulátust bezárják, ezzel az egyetlen köldökzsinórt is elvágva a nagyszámú kanadai eritreai diaszpóra és a szülőföld között.
Az már csak merő találgatás volt az újságírók részéről, hogy a befolyó összegből Aszmara háborúkat (gondolva itt a szomáliai al-Shabaab harcára) és illegális fegyvervásárlásokat finanszíroz, de az biztos, hogy hasonló adót jelenleg Eritreán kívül egyetlen más ország sem alkalmaz a világon. Ezzel együtt továbbá az is biztos, hogy a szankcióktól terhelt eritreai költségvetés rendkívüli mértékben rá van szorulva a külföldön élő polgáraitól befolyó valutára, amelyből az ENSZ által az országra kivetett fegyverembargó hatásait igyekeznek kiküszöbölni, legalábbis egy, az ENSZ Biztonsági Tanácsa által nemrég publikált jelentés szerint. És hogy ezek nem csak alaptalan vádaskodások, az a rengeteg esetből kiderül, ami napvilágra került, volt, akinek addig nem újították meg az eritreai útlevelét a konzulátuson (ezzel megakadályozva, hogy kanadai tartózkodási engedélyt szerezzen), amíg egy összegben nem volt hajlandó visszamenőleg kifizetni az “eritreai védelmi alaphoz történő hozzájárulást”.
Aztán még februárban, Calgary-ban volt egy alapvetően jótékonysági célokra szervezett koncert az eritreai kormánypárt által, amely után azonban kiderült, hogy az összegyűjtött pénz állítólagosan az eritreai kormánykasszába folyt be. Vagy például 2007-ben egy kanadai bíróság Tewelde Yohannes javára döntött egy olyan ügyben, amelyet Yohannes indított az eritreai állam ellen a rá kivetett “diaszpóra-adó” miatt, és amelyet végül meg is nyert – Eritreának vissza kellett fizetnie a pénzt. Jelenleg sem az eritreai kormány, sem a torontói konzul, Semere Ghebremariam O. Micael nem reagált a vádakra, tehát azok valóságtartalmát még nem fogadhatjuk el 100%-ban, de abban biztosak lehetünk, hogy valami nem egészen tiszta az eritreai diaszpórák és a nagykövetségek/konzulátusok kapcsolatában, így pedig a Bécsben, a konzuli kapcsolatokról kötött nemzetközi egyezmény bizonyos pontjai is megsértésre kerülnek.
Amit Aszmara elismer, az a tény, hogy gyűjt pénzt külföldön élő állampolgáraitól, de azt állítják, hogy ezek önkéntes hozzájárulások. A Biztonsági Tanács által, július 25.-én elfogadott rendeletet pedig, amely szerint az Eritreára kivetett szankciók továbbra is érvényben maradnak, az eritreai ENSZ-küldött súlyos hibának nevezett és kétségbe vonta a Biztonsági Tanács objektivitását is. A “diaszpóra-adó” persze nem újkeletű dolog, már a hetvenes-nyolcvanas évek függetlenségi törekvései alatt létezett, de akkoriban még főként önkéntes alapon működött – a függetlenség elérése után azonban a kormány belátta, hogy egy ilyen jövedelemforrásról nem mondhat le, sőt az 1998-ban kezdődött, Etiópia elleni háború során még meg is emelték a mértékét 10%-ra, növelve így a fegyverekre fordítható kiadásokat.
Persze ekkor már rég nem önkéntes alapon ment a befizetés. És nincs kibúvó: egy tavaly megjelent kanadai jelentés rávilágott, hogy akár a munkanélküli segélyen lévőknek is kell fizetniük és aki ezt visszautasítja, az rendszeres felszólító leveleket kap, emberek keresik fel otthonában és nem ritkák a fenyegetések, zsarolásig eljutó viták sem. Aki pedig így sem fizet, az felkerül a “listára”, ami egyet jelent azzal, hogy az eritreai nagykövetségek, konzulátusok semmilyen szolgáltatást nem teljesítenek az egyén számára, otthon maradt családtagjai pedig szankciókkal lesznek kénytelenek szembesülni (például letiltják bankszámláikat, nem kaphatnak útlevelet). A diaszpórákra kivetett adónak még saját űrlapja is van, aláírással és a jövedelmek feltüntetésére szolgáló mezőkkel. Érdekes történet annyi biztos, hamarosan pedig azt is megtudjuk, mi lesz a sorsa a torontói konzulátusnak.
Hozzászólások:
Szólj hozzá!