Újabb ellenálló csoportok, politikai tétovázás: hogyan tovább Azawad?
Közzététel ideje | július 23, 2012 | 3 hozzászólás | GaceTillerro
A mostanában már a médiából lassan “kikopó” mali helyzet további élesedésére lehet számítani az elkövetkező hónapokban, hiszen mondhatni több fronton is zajlanak az események, elég szomorú felhangokkal, többek között elég aggasztó a nemzetközi egyezkedés és huzavona a hónapok óta ígért 3000 fős ECOWAS (Nyugat-afrikai Gazdasági Közösség) katonai misszió körül: az ENSZ továbbra sem adta még áldását a dologra, főleg a misszió pontos céljának és lépésekre kidolgozott akciótervének hiánya miatt, az Afrikai Unió továbbra is a békés tárgyalásokat favorizálja, plusz a mali politikai és katonai vezetés is aggályosnak tartana egy ilyen akciót, valószínűleg félve a jövőbeni események alakulása feletti ellenőrzés elveszítésétől.
A nemzetközi politikában meghatározó Egyesült Államok viszont két nappal ezelőtt olyan nyilatkozatot tett, ami elősegítheti a helyzet rendeződését, hiszen Johnnie Carson, az amerikai külügyminisztérium afrikai ügyekért felelős egyik vezetője diplomatája konkrétan felszólította a mali vezetést a “nagylelkű” ECOWAS-felajánlás elfogadására (egyébként így tett korábban már a szomszédos, és a problémával súlyosan érintett Niger valamint az egykori gyarmattartó Franciaország is). És bizony már jó lenne, ha valami történne, mert Észak-Mali (vagy Azawadot) szinte teljes egészében az Ancar Dine (és még két másik iszlamista csoport) irányítása alatt áll, amely radikális iszlamista szervezet főleg külföldi segítséggel most már a sharia törvénykezés teljes bevezetésén dolgozik, megspékelve egy-két ezeréves timbuktui emlék elpusztításával.
Ancar Dine: száguldás a sikerbe
A mali kormány (amely szintén nem áll eléggé stabil lábakon az év elején történt puccs, majd a későbbi hatalomátadás óta, az egységkormány létrehozása pedig jelenleg csak álom) és hadsereg inkább fegyvereket és pénzt szeretne, nem konkrét katonákat a terepen – de igazából még a fővárosban, Bamakóban sem tudják a hatóságok szavatolni egyes politikusok és újságírók biztonságát, ennek alapján pedig valószínűleg a pénz és a fegyverek sem változtatnának számottevően a helyzeten. A helyzeten, amelyet még jobban fog bonyolítani, hogy Észak-Maliban hat önszerveződő, főként a Gao tartományhoz köthető milícia létrehozta a Hazafias Ellenálló Erők (FPR) mozgalmát, hozzávetőleg 4-5 ezer emberrel (bár a számukat más források csak alig néhány százra teszik) és céljuk a szélsőséges iszlamisták elűzése az ősi tuareg földről, Azawadból. Konkrét akciókat még nem hajtottak végre, de Sevare-ben található bázisukon már jelenleg is folynak az előkészületek a radikálisok ellen, számolt be róla egyik vezetőjük, Harouna Toure, aki azt is megerősítette, hogy tárgyalásoknak helye nincs, “háború lesz”.
De mi a helyzet az egész harcot anno elkezdő és igazából meg is nyerő Azawadi Nemzeti Felszabadítási Mozgalommal (MNLA), hova tűntek? Egy nemrégiben a szóvivőjükkel, Mossa Ag Attaherrel készült interjúból kiderült, hogy a teljes “nyugati” média félreértelmezte az Észak-Maliban zajló eseményeket és az Ancar Dine-nel zajló tárgyalásaikat már egyből alkuként és megegyezésként hirdették, pedig most és akkor is szöges ellentétek voltak a csoportok között – főleg a sharia bevezetése miatt. Anno a hírek szerint az MNLA-t az Ancar Dine űzte ki az északi területekről, és fő bázisairól, Gaóból és Timbuktuból, pedig a szóvivő szerint a csoport saját maga döntött a visszavonulás mellett, hogy újragondolja stratégiáját és új partnert keressen céljai eléréséhez – persze, ennek hitelességéhez azért fűzhetőek észrevételek.
Attaher szerint jelenleg két opció létezik a nemzetközi közösség és Mali számára: az egyik, hogy a helyzet úgy marad, ahogy most van – ebben az esetben pedig akár az egész régió elindulhat a radikalizálódás útján és terroristák búvóhelyévé válhat a tuaregek ősi földje, a másik verzió pedig, hogy az MNLA mögé állnak támogatók, akik a helyismeretük segítségével harcba szállhatnak az iszlamistákkal. Azawadban az élet pedig a lakosság számára sem egyszerű, sőt. Azoknak, akik a szomszédos országokba menekültek, az éhezéssel, a szárazsággal és a víz hiányával kell megküzdeniük a kolera és egyéb betegségek mellett, akik maradnak, ők pedig kénytelen alkalmazkodni az errefelé teljesen szokatlan sharia törvényekhez: nincs alkoholfogyasztás, zene, nők és férfiak házassági kapcsolat nélkül nem sétálhatnak együtt és így tovább.
A lázadás megtörtént és a teljes mali politikai rendszer összeomlott, de most már itt lenne az idő, hogy végre erős kézzel kiemelkedjen egy olyan kormány Bamakóban, amely képes lehet kezelni ezt a helyzetet, mert az, hogy a szituáció idáig jutott, köszönhető az északi és külföldről támogatást kapó radikálisoknak és a teljes hatalmi, intézményi vákumban létező dél-mali politikának egyaránt, amely olyan teszetosza tétovaságot mutat be napjainkban is, ami történelemkönyvekbe illő lecke lesz majd.
Hozzászólások:
3 válasz érkezett eddig a következő írásra: “Újabb ellenálló csoportok, politikai tétovázás: hogyan tovább Azawad?”
Szólj hozzá!
július 24th, 2012 @ 19:20
Hmmm, mostanában nem valami nagy a kommentelési kedv.
Előre lehetett tudni, hogy a tavaszi eseményekkel nem zárult le Mali és Azwad története, hiszen a tuaregek oldalán harcolókat csak ideiglenes érdekeik terelték egy oldalra. (Nem is szólva, hogy Timbuktu és Gao teljesen más társadalommal rendelkezik, mint a sivatagi törzsek).
Mondhatnám, hogy a történelem ismétli magát: A “déli” központ meggyengülése a tuaregek foglalják el a két várost.
http://www.afrikatanulmanyok.hu/application/essay/720_1.pdf
augusztus 1st, 2012 @ 11:27
Teljes a káosz.
Pierre: jó észrevétel
augusztus 1st, 2012 @ 21:48
vsztk911:
Körülbelül hasonló a kimenetel is: a tuaregek hiába foglalják el – illetve jelennek meg mint a város urai a hódítások során – nemhogy – eddig – nem tudták a “sivatagi” “őshazával” együtt kormányozni, hanem a két várost egyetlen igazgatás alá vonni: Timbuktu és Gao lakosai eléggé független szelleműek voltak mindig (a városba települt tuaregek is idővel).