Alsó-Omo-Völgy: Társadalmi és ökológiai katasztrófa felé tartunk és nincs megállás
Közzététel ideje | július 13, 2012 | Még nincs hozzászólás | GaceTillerro
Bár már korábban is keringtek ilyen hírek, de az utóbbi időben főként a botswanai busmanok helyzetével is leginkább foglalkozó Survival International jogvédő csoport hírverésének köszönhetően hallani egyre többet az etióp Alsó-Omo-Völgyben élő törzsek kritikus helyzetéről, akiket a kormány megpróbál elűzni a területről, azért, hogy utána ott olajpálma és cukornád ültetvényeket hozzon létre. A leginkább érintett törzsek, a Szuri, Bodi, Murszi és Kwegu földművelői, állattenyésztői, akit legújabban a termésük elpusztításával igyekeznek rávenni az új, kijelölt lakóhelyükre való átköltözésre.
Szemtanúk beszámolói szerint hatalmas bulldózerekkel hajtanak végig a cirokültetvékenyen (ezzel maradás esetén éhhalálra ítélve az itt lakókat), sok embert már akarata ellenére átszállítottak az új területre, és több településen bejelentették, hogy a lakóknak az idei év végéig távozniuk kell. Az etióp kormány gigantikus projekteket hajt végre az Omo folyó régiójában, a Kuraz Cukor-projekt keretében utakat építenek és hatalmas területeket vonnak be a cukornád-termelésbe, az Omo Nemzeti Parktól nyugatra pedig egy maláj cég bérel óriási területeket, amelyeken olajpálmát termel – olyan területeken, amelyek évszázadokon keresztül tradícionális szuri és murszi törzsi területek voltak. Az újonnan létrehozott telepeken pedig nincs lehetőség a régi életmód folytatására, úgyhogy erőteljesen valószínűsíthető a gettósodás – ahogy zajlik ez Botswanában is, ahol a kormány a busmanokat telepítette bádogtelepekre a gazdasági haszon nevében.
A Human Rights Watch jogvédőinek június végi jelentéséből az is kiderül, hogy az Alsó-Omo-Völgyben a hatóságok embereket vernek meg és vesznek őrizetbe mindenféle jogalap nélkül, csak azért mert tiltakozni mernek a területeik lefoglalása miatt. És hogy a kép még szebb legyen, szintén ebben a régióban épül a Gibe III nevű hatalmas vízierőmű, amely a cukorültetvékenyet is táplálni fogja (az elektromos áram termelése mellett), összességében pedig az Omo-völgyben 100 ezer hektárnyi területet fognak a cukornak beáldozni – örök pusztulásra ítélve az itt élő törzsi populációkat. Valószínűleg azért sem kap nagy visszhangott ez a történet, mert a kenyai határ közelében található Alsó-Omo-Völgyben összesen alig 200 ezer ember élhet, ezer és ezer éve teljesen ugyanúgy, és ez egészen addig így is volt, amíg a kormányzat nem kezdett bele Afrika legmagasabb gátjának, a Gibe III-nak az építésébe (egy olasz cég kezdte el 2006-ben és jelenleg 35%-os készültségi fokon áll, másfél milliárd eurós költségvetéssel), amely projektről ráadásul semmiféle komolyabb és értékelhető környezetvédelmi, társadalomtudományi tanulmány nem született még.
Jelenleg úgy áll a helyzet, hogy a gáttól az öntözőcsatornákat megásták, a földek egy jelentős részét megtisztították és az Omo keleti partján már megy is a cukortermelés a három szegmensre osztott termelési térkép első szegmensében. És nem csak Etiópia érintett, a kenyai határ túloldalán fekvő Turkana-tó teljes egészében ki van szolgáltatva az Omo folyónak, így minden azt érintő változás több százezer kenyai életét is érinteni fogja. Pedig az ENSZ egyik, Etiópia által is szignózott egyezménye szerint a bennszülött embereknek tulajdonjoguk van azokon a területeken, ahol évszázadok óta élnek, ha pedig valamilyen okból távozniuk kell onnan, akkor teljes kártalanításra tarthatnak igényt. A jelenlegi helyzet sajnos azt mutatja azonban, hogy se az első, se a második lehetőség nem áll itt fenn.
És ez megint a haladás kontra társadalmi hatások kérdése, hiszen a kormányzat szerint a gát elektromossággal, civilizációval, míg a cukorültetvények munkalehetőségekkel segítik az itt élő törzseket, amiben lehet is igazság, de a kérdés, hogy milyen áron és hogy az itt élők akarják-e ezt. Tehát tovább növekszik az etióp kormányon a nyomás az Omo-völgy “ügyeit” illetően, hiszen már korábban is súlyos támadások érték az addisz-abebai vezetést a Gibe III környezetvédelmi és társadalmi hatásait illetően, amely projekt ráadásul teljességgel átláthatatlan és követhetetlen, dollármilliók tűnnek el a GIBE névre hallgató fekete lyukban.
Mindezt úgy, hogy az etióp költségvetés jelentős hányadát külföldi donorok adják. Ha most a helyszínre látogatnánk, utakat, egy, a munkásoknak épült falut és hatalmas öntözőcsatornákat találnánk és ezt találják az Omo-völgyhöz itatni igyekvő törzsek is, akiket ráadásul helyi hivatalnokok nevetséges indokokkal és rendelkezésekkel még az állatok itatásától is el akarnak tiltani. Eme poszt elolvasása után célszerű elolvasni a botswanai busmanok helyzetéről posztolt írásokat is, mert a hasonlóság már-már kísérteties. A fejlődés nevében évszázados kultúrákat is fel kell áldozni.
Hozzászólások:
Szólj hozzá!