Kivu: az áttekinthetetlen katonai és politikai paletta tökéletes példája

Közzététel ideje | július 3, 2012 | Még nincs hozzászólás | GaceTillerro

Bár egy ideje nem esett szó a Kongói Demokratikus Köztársaság keleti, örökké feszült kivui területein zajló konfliktusról, a helyzet sajnos mit sem javult a korábbiakhoz képest, példának okáért a június 30.-ai hétvégén a kongói hadsereg egységeinek több fronton kellett harcot folytatniuk – Luberoban több Mai Mai laza szövetsége és az őket támogató Ruandai Demokratikus Felszabadítási Front (FDLR) ellen, míg Rutshuruban az M23 néven elhíresült, dezertőr, egykori CNDP-katonákból (CNDP – Nemzeti Népvédelmi Mozgalom) álló és a Nemzetközi Büntetőbíróság (ICC) által körözött Bosco Ntagandához hű csoporttal zajlottak véres összeütközések – az M23 megpróbált elfoglalni egy kulcsfontosságú utat, de a hadsereg sikerrel verte vissza a támadást.Az tény, hogy a hétvégi harcok egy nagyjából tíz napja tartó viszonylagos béke végállomását jelentik, és annyiban különleges is volt a mostani eset, hogy ezúttal Luberoban a Kongói Hazafiak Forradalmi Mozgalmának (PARECO) a harcosai is segítettek abban, hogy több kisebb Mai Mai csoportosulással együtt az FDLR megtámadjon egy kongói reguláris alakulatot. És ezzel el is érkeztünk ezen a fronton ahhoz a fő kérdéshez, amihez a másik fronton vívott harcok kapcsán is el fogunk jutni: vajon Ruanda keze benne van-e az alapvetően egymást korábban ki nem állható FDLR és PARECO közötti szövetségben? A kongói vezetés szerint igen, Kigali viszont cáfol, sőt azt állítja, hogy a kongói csapatok sértik meg az ő területi szuverenitását. Ami biztos, hogy a másik fronton az M23-mal folytatott és kezdetben csak néhány dezertőr kérészéletű lázongásának indult harc mára igazi diplomáciai bonyodalommá nőtte ki magát, vádaskodások mennek Ruanda és a Kongói DK között oda-vissza, amelyet csak felerősített az ENSZ által nemrégiben közzétett jelentés, amiből bizonyítékok derülnek ki Kigali érintettségére vonatkozóan az M23 lázadásában.

Vannak olyan fórumok és álláspontok, amelyek különbséget tesznek az M23 és Bosco Ntaganda között, hiszen utóbbi áprilisban azért menekült el Gomából és dezertált a hadseregből, mert félt a letartóztatásától, míg az M23 elégedetlen ex-CNDP katonák mozgalma (erre utal a név is, hiszen a CNDP egykori katonáit 2009. március 23.-án integrálták be a kongói hadseregbe), akik a 2009-es békeegyezményben foglaltak tényleges megvalósítását követelik. Vezetőjük állítólagosan Sultani Makenga tábornok, Ntaganda egykori ellenlábasa, akiről azonban tudni vélik, hogy ezekben a napokban “Terminátor” Bosco utasításait követi, aki valahol a Ruanda-Kongói DK határán húzódó hegyekben bujkál – állítólagosan ezek újabb jelek arra, hogy Ruanda kemény kézzel irányítja a hadműveletet az értékes ásványkincsekkel rendelkező Kivuk instabilan tartására. A fentebb már említett ENSZ-jelentés kiadott, kezdetben csak kiszivárgott kiegészítéséből még konkrétabb dolgokat tudhattunk meg, az M23 soraiban szolgált és elfogott, dezertált harcosokkal készült interjúkból kiderült, hogy többségüket Ruandában toborozták, majd a határon keresztül az M23 fő állomáshelyére, a Virunga Nemzeti Parkba szállították ruandai katonák.Ezt az információt megerősítette a Human Rights Watch és a Think Africa Press is, utóbbi részleteket is közölt a folyamatról: eszerint a ruandai Kinigiben és Ruhengeriben toboroztak férfiakat havi 22000 forintot ígérő munkára, majd a jelentkezőket telefonjuk és azonosító irataik elkobzása után teherautókkal az M23 bázisaira szállították, ahol vagy fizikai munkákat kellett végezniük, vagy gyorstalpaló katonai tréningen vettek részt, mielőtt bevetésre indultak. A toborzottak többsége egykori FDLR-lázadó vagy demobilizációs folyamat során leszerelt, munkanélküli hutu katona, akik gondokkal küzdöttek a társadalmi reintegrációjuk során. A Ruanda szerepét firtató kiegészítés publikálását heteken át megakadályozták a Biztonsági Tanács bizonyos tagjai (a BT egyik, nem állandó helyére pályázik Ruanda is jövőre), de amikor végre hivatalosan is napvilágra került (a kiszivárogtatott változat már korábban keringett az interneten), mindenkit megdöbbentett, hogy közvetlen bizonyítékok igazolták Ruanda közvetlen katonai akcióit kongói területen, szállítási, ellátási feladatokban segítették az M23-at, ezzel súlyosan megsértve több, Biztonsági Tanács által hozott rendelkezést.

A kongói vezetés egyértelműen megerősítette az értesüléseket, az M23 szóvivője és a ruandai kommunikációs miniszter viszont első körben határozottan cáfolta a kiegészítésben taglalt vádakat, mindenesetre most mindenki arra vár, mi lesz Ruanda következő lépése – megmarad-e a támogatás vagy az M23 elbukik? Az Egyesült Államok – Ruanda legerősebb szövetségese a BT-ben – a napokban szólította fel Kigalit, hogy szüntesse be a kongói lázadó csoportok támogatását, ahogy Victoria Nuland, külügyminisztériumi szóvivő e-mailben írta még szombaton (06.30.), Washington “aggodalommal vette tudomásul a jelentés tényeit”. Közben a Kongói DK elnöke, Joseph Kabila lefújta a szombati (06.30.), éves függetlenség-napi ünnepségeket, az április óta zajló kivui harcok áldozatainak emlékére és szolidaritásként a közel 250 ezer menekült ember felé. Fent rövid magyarázatként azt írtam (és ez az általánosságban keringő hírügynökségi magyarázat is), hogy az M23 azért kezdett harcolni, mert a kormány nem tartotta be a 2009-es békeegyezményében ígérteket, de azért ennél jóval árnyaltabb a kép, a legfőbb ok egyértelműen anyagi volt, hiszen a reintegráció során a CNDP egykori harcosai közül sokan magas katonai pozíciókba kerültek, ezáltal pedig közel kerültek a bányák illegális adóztatásán át egészen az illegális kereskedelemig bezárólag mindent tartalmazó húsosfazékhoz is.1-2 évig ez jól működött, de aztán egyre többen és többen akartak közel jutni a nagy pénzekhez, így Kinshasából elkezdtek jönni az ex-CNDP tisztek áthelyezési parancsai – ez pedig már sok volt Nkunda egykori harcosainak. Alapvetően tehát a pénz, illetve az egység megtartása volt a legfőbb mozgatórugója a lázadásnak, utóbbi azért, mert már az elmúlt években megfigyelhető volt az ex-CNDP harcosainak összetartása, ezek a tisztek és katonák nem igazán szerettek volna máshova, messze kerülni a Kivuktól. És maga a háború sem csak az FDLR illletve az M23 részvételével zajlik, egyes Mai Mai-ok sokkal komolyabb küzdelmeket folytatnak a reguláris csapatok ellen, gondolok itt főleg a Raia Mutomboki milíciájára, amely csak az elmúlt hónapokban több száz embert ölt meg Kivu-szerte. Persze az is igaz, hogy az M23 és a Mutomboki között elég erős szálak léteznek, tehát ember legyen a talpán, aki átlátja a kaotikus helyzetet.

Hozzászólások: