Gambia: Vujity Trvrtko kedvenc országában csak álom a szabad sajtó

Közzététel ideje | november 10, 2010 | 4 hozzászólás | GaceTillerro

Miközben a világ Afrika iránt érdeklődő közvéleményének jelentős része a választásokra, azok eredményeire, vagy például a napokban kezdődött marokkói-nyugat-szaharai tárgyalásokra és az ezzel párhuzamosan kirobbant erőszakra fókuszál, addig a fekete kontinens egyik legkisebb országában szépen alakul a diktatúrikus személyi kultusz, mert Gambiában elkezdődött a kampány, amelynek célja, hogy Yahya Jammeh államelnököt hivatalosan is megkoronázzák mint az ország történetének első királyát. És ami meglepő, hogy ez a kezdeményezés “alulról” indult, törzsi vezetők közös gyűlésen határozták el, hogy kampányba kezdenek Jammeh megkoronázásáért, mert szerintük azért a sok fejlődésért és jóért, amit az országért tett, megérdemli, hogy ő legyen Gambia királya.

jammeh in cubaAz elnök neve már most is nehezen megjegyezhető vagy kimondható, hiszen a legrövidebb hivatalos verzió szerint is Őnagyméltóságos Sejk Prof. Dr. Yahya Jammeh Elnök úrnak kell szólítani, amihez hamarosan hozzá fogják csapni az őkirályi felsége címet is. Ezzel a címmel pedig a demokrácia utolsó írmagja is tovatűnik az aprócska, Szenegál által körbevett nyugat-afrikai államban, hiszen így már választásokra sincs szükség (ha csak látszólagosakra is), sem politikai pártokra, sem ellenzékre. Mindenesetre nagyon sokat igazából már nem számít, ha tényleg sor kerül egy ilyen koronázási ceremóniára, mert Gambia gyakorlatilag jelenleg is olyan, mint egy monarchia (amelyből pedig hivatalosan csak egy van a kontinensen, Szváziföld), Jammeh élet és halál ura a Gambia folyó partjain, nincs független sajtó, nincs szabad ellenzék és például nem létezik vallásszabadság sem.

Így tehát míg a hírt lehozó néhány újságíró bulvárosra próbálta venni a dolog megközelítését, ez a koronázási mizéria egy görbe tükröt tart az ország jelenkori valósága elé, amelyben egy magát messiásnak tartó politikus diktátor kormányoz. És mi is a jelenkori valóság: leendő őfelsége a 21. század első éveitől kezdve egyre elvakultabb harcot folytat a szabad sajtó és annak minden formája ellen, betiltott újságok, bebörtönzött, gyanús körülmények között életüket veszített újságírók jelzik munkájának sikerét, 2004-ben egyenesen felszólította az országban dolgozó összes riportert, tudósítót, hogy engedelmeskedjenek neki, vagy “tűnjenek a pokolba”. Ugyanebben az évben veszítette életét Deyda Hydara, egy ismert újságíró, az AFP tudósítója, aztán 2006-ban a Daily Observer kiküldött munkatársa, Ebrima Manneh tűnt el nyomtalanul örökre, majd 2009-ben már internetes oldalakat is korlátoztak az országban, ahol az elnök szerint a televízió és rádió túl nagy szabadságot adott az embereknek (továbbá több tucat újságíró menekült külföldre az üldözés elől).

Közben pedig Gambia a sajtó szabadságát osztályozó éves listán az utolsók közé süllyedt, a szabad sajtó ünnepnapján idén májusban közleményben szólították fel az országot a helyzet megváltoztatására. Bizony, ez lenne a híres magyar riporter, Vujity Tvrtko egyik kedvenc afrikai országa, ahol ezért a posztért jobb esetben is börtönben eltöltött évekre számíthatna a szerző. Emellett Jammeh az élet minden területén mindenhatónak képzeli magát, 2007-ben egyenesen azt állította, hogy megtalálta az AIDS ellenszerét és azért, hogy eme – mint később kiderült, hatástalan – gyógymódja hatást érjen el, a kezelést kipróbáló alanyokat felszólította gyógyszereik elhagyására. A kritikusokkal nem bánt kesztyűs kézzel, az ENSZ egyik vezető tisztviselőjét pont a hét gyógynövényből készült kúrát ért bírálat miatt utasították ki az országból. Az orvosi diplomát soha nem szerzett, ám magát orvosi címmel felruházó elnök különböző gyógynövényekből az asztma és a magas vérnyomás ellen is kifejlesztett gyógyszereket (amelyek hatását soha nem bizonyították és nem kerültek neves tudományos lapok címlapjára sem), és saját kotyvalékot hozott össze a boszorkányság kiűzésére emberekből, amelynek pár éve több tucat állítólagos boszorkány veséje rosszabb esetben élete látta kárát, amikor erőszakos boszorkányüldözést hajtottak végre ellenük.

Az 1994-ben katonai puccsal hatalomra jutó és eme eseményt hatalmas boltívvel és rendszeres parádéval ünnepelő “legfőbb vezető” nem igazán szívleli a homoszexuálisokat és a segélyszervezet, jogvédő csoportok munkatársait sem, előbbieket lefejezéssel (a társadalom megtisztítása érdekében), utóbbiakat pedig bántalmazással, üldözéssel fenyegette meg több ízben. Miközben tehát a turisták a gyönyörű Atlanti-óceán partján sétálgatnak, addig néhány kilométerre tőlük a hírhedt Kettes Mérföld Állami Központi Börtönben politikai ellenfelek, újságírók tucatjait kínozzák éppen elektromos árammal és különböző egyéb kínzóeszközökkel.

the real gambia

De azt hangsúlyozni kell, hogy ez a poszt nem Gambia ellen irányul, amely valóban egy fantasztikus, gyönyörű ország, egy magyar ember számára bármikor gond nélkül felkereshető és szerethető hely, tele barátságos és vendégszerető emberekkel, hanem arra kíván rávilágítani, hogy ezt a szép helyet egy lázálmoktól fűtött, további negyven évi hatalomra vágyó diktátor uralja, akinek ellentmondani nem lehet, mert az súlyos kockázatot jelent – és sajnos nem csak a helyiek számára, nemrégiben egy brit házaspárt ítéltek börtönbüntetésre, mert angliai barátaiknak írt leveleikben kritizálták az elnököt.

Hozzászólások:

4 hozzászólás érkezett eddig a következő írásra: “Gambia: Vujity Trvrtko kedvenc országában csak álom a szabad sajtó”

  1. Richárd
    november 11th, 2010 @ 11:18

    Egy kis kiegészítés: nem Szváziföld az egyetlen monarchia a kontinensen, ott van még Marokkó és Lesotho is.

    Amúgy sajnálatos, hogy ez az elnököcske úgy viselkedik Gambiával, mintha ő lenne az isten.

  2. GaceTillerro
    november 11th, 2010 @ 19:47

    @Richárd: Marokkó és Lesotho alkotmányos monarchia, tehát a király hatalma jelentősen korlátozott, nem törvényhozó hatalom, ellentében Szváziföld abszolút monarchiájával és Gambia is utóbbi felé tart. De köszi, eléggé félreérthető a megfogalmazásom a posztban.

  3. Richárd
    november 12th, 2010 @ 11:13

    Úgy látszik, ahol nem elég “látványos” a diktatúra, meg ahol az adott ország nem rendelkezik kellő mennyiségű nyersanyaggal, a nyugati államok számára nem is fontos. Ez azért kellemetlen…

  4. GaceTillerro
    november 12th, 2010 @ 20:49

    @Richárd: Ez részben igaz, de lásd mondjuk Egyenlítői-Guineát, ahol még a csapból is olaj folyik, mégis hagyják, hogy egy diktátor uralkodjon. Vagy éppen ezért?

Szólj hozzá!





  • RSS és kapcsolat – Info

    Rss link:
    www.mindennapiafrika.info/rss
    Kapcsolat:
    mindennapiafrika@gmail.com
    Twitter:
    twitter.com/napiafrika

  • Szavazás

    Az amerikai szankciókról szóló döntés apropóján - Szudán?

    View Results

    Loading ... Loading ...
  • Címkék