Az édesvízi fajok ötöde halálra van ítélve Afrikában
Közzététel ideje | szeptember 2, 2010 | 5 hozzászólás | GaceTillerro
A leginkább csak hírhedt Vörös Listájáról (a kihalás előtt álló fajokról) ismert Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) a mai napon tette közzé jelentését az afrikai édesvízi halfajok helyzetéről, és az adatok döbbenetes jövőképet vetítenek előre. Hatalmas kutatás és munka van a szervezet munkatársai mögött, több mint 200 tudós öt éven át vizsgálta a halfajok, rákok, puhatestűek és vízben élő növények helyzetét az afrikai kontinensen, és megállapításaik szerint az édesvízi élőlények ötöde kihalással fenyegetett a kontinensen, amelyek pusztulása pedig nem csak egy egyszerű hír lenne valamilyen eldugott blogon, hanem súlyos hatása lenne az adott területen élő emberi populációra és egyáltalán a térség ökoszisztémájára is.
A jelentés szerint az 5167 megvizsgált különböző fajból több mint 1000 létezése súlyos kockázatoknak van kitéve az ember tevékenysége miatt, főleg a mezőgazdaság, a vízsszabályozás és bizonyos fajok túltenyésztése a legsúlyosabb veszélyeztető tényező. A négy égtájnak megfelelően négy adathalmazra bontott jelentésből igazán szomorú tények is kiderülnek, az IUCN kutatói péládul rámutattak, hogy a Viktória-tóban (Kenya, Uganda és Tanzánia területén, az afrikai Nagy-Tavak egyike) a halászati okokból betelepített nílusi sügér, a túlhalászás és a hihetetlen mértékű szennyezés miatt az ott vizsgált 191 halfaj fele vagy már teljesen kihalás szélére sodródott vagy súlyosan veszélyeztetett. Ez a tény annak tudatában szomorú igazán, hogy az édesvizek Földünk felszínének alig egy százalékot borítják, mégis az összes faj 7%-a ilyen vizekben él.
És ez olyasvalami, amire a természetet nem igazán kedvelő emberek sem legyinthetnek rá kényelmes kanapéjukról, ugyanis mondjuk a Viktória-tó halpopulációjának drámai összeomlása sok-sok ezer ember megélhetését veszélyezteti, akiknek ezen kívül nincs más lehetőségük. És ha nincs más lehetőségük, akkor vagy el kell költözniük, vagy segélyre szorulnak majd rá vagy valamiféle konfliktushelyzet fog kialakulni, és ez mindösszesen egy tó, egész Afrikában sok millióan élnek a halászatból. A Vörös Listához készített kiegészítő jelentés szerint azonban nem csak a halak, de az édesvizekben élő puhatestűek vagy mondjuk szitakötők helyzete is kritikus, a Kongó folyó alsó szakaszán élő 11 szitakötőfaj mindegyike kritikusan veszélyeztetett faj már, és éveken belül örökre eltűnnek, ha nem változik semmi. Ugyanez a helyzet mondjuk a kameruni Barombi Mbo-tóban is, ahol ugyan nem emberi tevékenység miatt, de szintén 11 halfaj éli utolsó óráit.
Bár az IUCN eme jelentését kormányok és szakértők kezébe szánja, hogy a jelentéseknek bármiféle hatása lenne intézkedésekre vagy valamiféle programok kidolgozása kezdődne meg fajok megmentésére a kontinensen, nos, az erősen kétségbe vonható. A kutatásokról készített összegzések és a jelentések teljes egészükben megtekinthetők az IUCN honlapján. Végezetül pár faj, amely a kutatások szerint halálra van ítélve (latin neveket hagyok meg, mivel többnek nem sikerült magyar nevét fellelnem):
Afrithelphusa monodosa
Platycypha auripes
Protopterus annectens annectens
Pseudobarbus phlegethon
Hozzászólások:
5 válasz érkezett eddig a következő írásra: “Az édesvízi fajok ötöde halálra van ítélve Afrikában”
Szólj hozzá!
szeptember 3rd, 2010 @ 15:08
Azért annyiban belekötnék, hogy bár csúnya dolog ha kipusztul egy-egy állatfaj, a fauna sokféleségében jelentkező sérülést leszámítva nem biztos hogy különösebb gyakorlati következménnyel bír az adott esetben.
Mert (most csak egy példát mondok, nem jártam utána) mi van mondjuk ha a betelepített nílusi sügérek, akiket egyben táplálékot jelentenek a lakosságnak, megélhetést a halászoknak, szép lassan felzabálnak pár konkurens halat? Ok, egy fajjal több kihalt, de ettől még könnyen megeshet, hogy az ökoszisztémában a helye tökélesen betölthető (akár a nílusi sügérrel).
Félreértések elkerülése végett, nem hiszem, hogy jó, ha kipusztulnak fajok, de fontosnak tartottam hozzátenni, hogy pár környezetvédő és biológus szomorkodását leszámítva lehet hogy semmi (érzékelhető) következménnyel nem jár.
szeptember 4th, 2010 @ 08:58
@Vera: Elvileg az a baj, hogy nem a halak játszák le egymás között, hanem az ember tudatosan beleavatkozik a természet rendjébe és a saját érdekeinek megfelelően cserélgeti a tápláléklánc szereplőit.
Viszont úgy gondolom, hogy az embereknek jobb, ha van egy jó húsú, szapora, stabil táplálékot adó faj, mint száz sokféle, aminek a fele mérgező vagy csak szimplán ehetetlen. Kérdés, hogy azt az egy fajt egy fertőzés, vagy akármi esetén mennyire tudják majd megvédeni.
szeptember 5th, 2010 @ 21:10
@Balász, @Vera:
Minden monokulturán alapuló gazdaság fokozottan érzékeny bármilyen kórókozóra, legyen az kukorica, banán vagy nílusi sügér. Ugyanakkor a monokultúra fokozottan “adja” magát a megfelelő kártevő kifejlődéséhez, hiszen a “préda” sok van és egy helyen van.
Magyarán, lehet, hogy a nílusi sügér kivált 15 fajtát, de ha valamilyen fertőzés kezd el köztük terjedni, a sügér kipusztul, viszont már nincs semmi, ami helyettesítse.
szeptember 6th, 2010 @ 09:22
@Rajoelina: azért elég jól megvannak a nagy monokultúrás veteményesek vagy akár az állattelepek is. Persze a fertőzés benne van a pakliban, de azért az szerintem elég valószerűtlen, hogy egy akármilyen fertőzés kivétel nélkül kipusztítsa az összes egyedet. Ha meg marad valamennyi túlélő, könnyen elszaporodhatnak, mert nincs konkurencia.
szeptember 10th, 2010 @ 16:22
A monokultúrák jól megvannak, de ehhez folyamatos emberi beavatkozás, vegyszerezés és gyógyszerezés kell. Minden agráriumban dolgozó ember ismer legalább féltucat különféle kártevőt, amely teljesen kiirthat egy monokultúrát, legyen állat vagy növény. Ezek miatt is óriási kockázat csak egy fajra építeni. Lásd a 19. századi ír burgonyavészek, ahol a fél ország haldoklott az éhségtől egy becsődölt monokultúrás kísérlet miatt.