Nukleáris forradalom Afrikában?

Közzététel ideje | augusztus 26, 2010 | Még nincs hozzászólás | GaceTillerro

A szerdai napon a maga nemében történelmi bejelentésre került sor Egyiptomban, amikor Hoszni Mubarak államelnök bejelentette, hogy a Földközi-tenger partján található el-Dabaa városában fog elkezdődni az első egyiptomi atomerű építése. Ezzel pedig végleg pont került egy évtizedes vita és függőben lévő kérdés végére, hiszen ezt a helyet már a nyolcvanas években kijelölték erre a célra, de akkor a csernobili atomkatasztrófa miatt az egész projekt holtvágányra került, másrészt pedig rengeteg támadás érte a tervet, hiszen el-Dabaa csodálatos partszakaszairól és természeti adottságairól ismert, és így több üzletember akart volna szállodakomplexumokat építeni ide, ráadásul a környezetvédők sem repestek az örömtől.

Végül az elnök maga lépett közbe és hozta meg a végső döntést, teljes nemzetközi felügyelet és támogatás mellett fog az évtized végére elkészülni a másfél milliárd dolláros komplexum, amelyet a tervek szerint még pár fog majd követni a távoli jövőben. A pályázatot az építésre még idén kiírják, bár az még nem tiszta teljesen, hogy az állam mennyiben fog résztvenni a források biztosításában. Az országnak óriási szüksége van az energiára, hiszen csak ezen a nyáron tucatnyi várost bénított meg napokra áramszünet, ráadásul az energiaigény évente legalább hat százalékkal növekszik, továbbá a költségvetés számára fontos bevételt jelent az energiaexport a szomszédos országokba.

Jelenleg Egyiptom főleg gázból, olajból és vízből termeli meg energiaszükségletét (és többletét), de előbbi kettő felejthetővé válik az elkövetkező években, így érthető Mubarak miért csapott már az asztalra közel két évnyi huzavona után. Jelenleg Afrikában egyetlen ország rendelkezik atomerűvel, nukleáris reaktorral (nem kutatási célú), a Dél-afrikai Köztársaság, ahol az állami energiavállalat két reaktort működtet a Fokvároshoz közeli Koeberg Atomerűben, de azon országok listája, amelyek komolyan fontolgatják az atomenergia polgári célú hasznosítását egyre hosszabb: ha csak az igazán komoly terveket nézzük, akkor is mindenképpen meg kell említeni Namíbiát, Nigériát, Marokkót, Algériát, de Szenegál, Szudán és Líbia is kilátásba helyezett ilyen projekteket.

Szenegál például az év elején egy konferencián jelentette be, hogy már keresik a megfelelő területet a francia segítséggel megépülő első atomerőművük számára, amely 2020-ban kezdené meg termelni az energiát a nyugat-afrikai országban, de hasonló bejelentést tett a Szudáni Atomenergia Ügynökség vezetője is, aki szerint már tervezési fázisban van a 2020-ban üzembe álló első szudáni atomerőmű építése. Miközben tehát a világ más részein az atomenergia előnyeiről és hátrányairól folyik komoly vita, addig Afrikában most jött el a nukleáris forradalom ideje, a fentebb említett államok mindegyikében ettől az “energiahordozótól” várják a jövőbeni energiaszükségleti problémák megoldását.

Nem csoda, hiszen az energiafogyasztás döbbenetes mértékben növekszik a fekete kontinensen (miközben persze még így is elenyésző a világ többi részéhez képest), ráadásul az infrastruktúra hiányosságai miatt súlyos áramszünetek és ellátási problémák bénítják még a nagyobb városokat is. Energiakrízist vizionálni Afrikában nem is olyan elvetemült gondolat, hiszen az elektromos áram előállítása rendkívül alacsony mértékű, ráadásul néhány helyen koncentrálódik az energiahordozók többsége: az olaj és gáz, főleg a Guineai-öböl környékén és Észak-Afrikában, a szén főleg Dél-Afrikában, a középső régiók számára főleg a víz a fő energiaforrás (gondoljunk csak a Kongó folyóra), de a Dél-afrikai Köztársaság néhány északi állammal (itt Marokkóra, Algériára vagy mondjuk Egyiptomra asszociáljunk) együtt állítja elő az összes energia 80%-át!

És mégis ezek az államok tervezik atomerőművek nyitását és építését, míg egyes afrikai régiók energiaszempontból konkrétan fehér foltnak számítanak, pedig a folyton létező súlyos problémákra (éhezés, vízhiány, elsivatagosodás stb.) lehet, hogy a megfelelő válasz az energia lenne? Az uránnal nem lenne gond (a világ tartalékainak ötöde itt van), ahogy az építéssel és szakértelemmel sem (tolonganak a jelentkezők, Nigéria például folyamatos tárgyalásban van Kínával a kérdésről) de aggasztóbb a sok helyen fennálló bizonytalan politikai helyzet, a nagy forrásigény, a konfliktusok és egyáltalán, az instabilitás és a biztonság hiánya maga (hangsúlyozom, a posztban a kutatási célú reaktorokat még figyelembe se vettem). A nemzetközi hatalmak persze már meglátták az afrikai nukleáris vágyakban a lehetőséget (és persze szemet vetettek az uránra is), Oroszország, Kína (Niger az egyik fő célpont, nem hiába, a sok urán mégis csábító), India (Zambia a fő cél), Franciaország és az USA is házal a technológiájával, szakértelmével és támogatásával, de például Algériában Irán is feltűnt, mint az ország atomprogramjának fővédnöke.

A sok kétség ellenére a nukleáris “kincs” békés célú hasznosítása a kontinens rengeteg problémájára megoldást jelentene, a kérdés csak az, elég érett már erre Afrika?

Hozzászólások: