Az észak-afrikai al-Kaida nem nyugszik

Közzététel ideje | augusztus 25, 2010 | Még nincs hozzászólás | GaceTillerro

Egy hosszabb, valamennyire eseménytelennek nevezhető időszak után az elmúlt hetekben az al-Kaida Szervezete a Maghreb Államokban (AQIM) rendszeres vendég az újságok és internetes portálok főoldalán, miután a szervezet eléggé aktivizálta magát. Korábban már írtam róla, hogy egy elbaltázott francia-mauritániai közös katonai akció miatti bosszúból meggyilkoltak egy francia segélymunkást, később az évtized éhínségével küzdő Nigert fenyegették meg, aztán egy hete sikerrel elérték egyik ismert harcosuk, a mali származású Omar Sid-Ahmed Ould Hamma kiadatását Mauritániából Maliba, akit tavaly 12 év kényszermunkára ítéltek ott spanyol segélymunkások elrablásáért.

A három spanyolt (Albert Vilalta, Roque Pascual, Alicia Gomez) még 9 hónappal ezelőtt rabolták el, és bár Gomezt idén márciusban elengedték, a másik két munkás szabadon bocsátásáért az AQIM azt követelte, hogy Mauritána adja ki Hammát hazájának, Malinak, amelynek végül hosszas tárgyalások és burkina faso-i közbenjárás után a nouakchotti hatóságok eleget is tettek két hete. Az még nem tisztázott, hogy a kiszabott büntetést Maliban is le kell töltenie vagy sem (jelenleg úgy tűnik, nem), de a gesztust a terroristaszervezet elfogadta és így múlt héten szabadon engedték Vilaltát és Pascualt, akik augusztus 24.-én meg is érkeztek hazájukba, Spanyolországba. Más források szerint a kiadatás mellett Madrid még pénzt is fizetett a szélsőséges csoportnak a két ember szabadságáért, de ezt nem erősítette meg senki. Mindenesetre eléggé logikátlan, hogy pont az elrablás kitervelőjéért cserébe engedik szabadon a segélymunkásokat, így erősen valószínűsíthető, hogy más is van a háttérben, de ez már csak egyszerű találgatás.

Mindenesetre Spanyolország sokat köszönhet Burkina Faso-nak, amely sokszor járt közben az ügyben, Mustafa Shafi, az elnök személyes tanácsadója több alkalommal is a kietlen sivatagi vidékekre utazott, hogy közvetítsen az ügyben és végül neki köszönhető “a szaharai Omar” becenévre hallgató terrorista kiadatása is Malinak. Érdekesség, hogy Omar és Shafi együtt érkeztek meg Bamakoba a kiadatás napján, ahonnan mindketten néhány óra múlva a burkina faso-i fővárosba, Ouagadougouba távoztak.  A két spanyol szabadon engedése után nem sokkal egy közlemény látott napvilágot az AQIM-től, amelyben kiemelték, hogy ez az ügy lecke lehet a francia titkosszolgálatnak, amely tárgyalás helyett a harcot választotta és ezzel halálra ítélt egy francia állampolgárt. Aztán augusztus 25.-ére virradóan a radikális csoport támadást akart végrehajtani egy mauritánai laktanya ellen, sikertelenül.

A jelenleg rendelkezésre álló minimális információ szerint egy robbanószerekkel megrakott terepjáró (és a benne utazó öngyilkos merénylő) nem állt meg a kelet-mauritánai Nema városának laktanyája előtti ellenőrzőpontnál többszöri felszólításra, ezért célzott lövéseket adtak le a gépjárműre, amelytől a robbanószerek működésbe léptek, komoly anyagi károkat okozva – szerencsére személyi sérülés nem történt, kivéve a merénylőt, aki életét vesztette. Még nem megerősített száz százalékosan, hogy az AQIM volt a háttérben, de a végrehajtás módja egyértelműen rájuk utal, ráadásul a júliusi közös mauritániai-francia katonai akció óta Nouakchott számos fenyegetést kapott a terroristáktól. A legutolsó öngyilkos támadás az országban egyébként közel pontosan egy éve, tavaly augusztusban történt, amikor Nouakchottban, a francia nagykövetség közelében robbantotta fel magát egy fanatikus.

Akárhonnan is szemléljük most a helyzetet, egy dolog tisztán látszik: nincs elérhetetlen célpont az AQIM számára, amely Algéria mellett Mauritániát, Nigert és Malit is kíméletlenül sanyargatja, utóbbit például sokan a szervezet egyik fő bázisának tartják az ottani gyenge biztonsági körülmények és a vezetés hozzáállása miatt (a mali kormány már többször kötött alkut a csoporttal). Hogy mikor lesz vége az észak-afrikai al-Kaida ámokfutásának, azt nem lehet tudni, mert a csoport bizonyos szempontból hasonlít az Úr Ellenállási Hadseregéhez (LRA), annyira szétaprózott csoportokban és annyira kemény körülmények között működnek, hogy normál eszközökkel megfoghatatlannak tűnnek.

Hozzászólások: