Mauritániában elkezdődött a Nagy Zöld Fal építése

Közzététel ideje | augusztus 22, 2010 | 4 hozzászólás | GaceTillerro

A tegnapi nap egy eljövendő szép jövő csodás első állomása lehet Mauritánia számára, miután Mohamed Ould Abdel Aziz államelnök elültette az első fáját annak a hatalmas projektnek, melynek keretében közel 2 millió fát fognak elülteni az ország területén (főleg a főváros, Nouakchott környékén), így próbálva meg felvenni a harcot az elsivatagosodás és az áradások ellen.

A nagyszabású program elindulásán több ezren voltak jelen, miniszterek, hivatalnokok, környezetvédők és egyszerű civilek, akik mindannyian nagy örömüknek adtak hangot, hiszen várakozásaik szerint az erdősáv nem csak a sivatag és a víz megállítása szempontjából lesz jelentős, de több ezer munkahelyet és az alacsony jövedelműek számára oly fontos faszenet és tűzifát is remélhetnek a majdani erdőből. Az ügy mögé egyébként több tucat non-profit szervezet is felsorakozott (ahogy az ENSZ és kutatók sokasága is), nemzetközi forrásokból pedig több millió dollár kerül a projekt végrehajtására, amelyre már most több száz hektárt jelöltek ki. Kutatók és szakértők segítségével határozták meg egyébként azokat a fafajtákat, amelyekkel a legjobban elérhető a dűnék megállítása, illetve amelyek a leghasznosabbak lehetnek majd a lakosság számára, amikor a négy éves időtartam végeztével a 2 millió fa országszerte a földbe kerül.

Maga ez a mauritániai erdősítési projekt az első konkrét állomása a “Nagy Zöld Fal” elnevezésű, még 2005-ben kitűzött Afrikai Uniós célnak, melynek eredménye elvileg az lenne, hogy elkészül egy egész Afrikát átszelő, Szenegáltól Dzsibutiig tartó, 15 kilométer széles és több mint 7000 kilométer hosszú erdősáv, amelynek célja (rendkívül jól megválogatott fafajták segítségével), hogy egyrészt meggátolják a sivatag terjedését, másrészt pedig javítsák a Száhelben a földek minőségét és így az élelmiszerbiztonság helyzete is fejlődjön az érintett országokban. Remélhetőleg ez a mauritániai ünnepség tényleg valami nagyszerű kezdete lesz, ugyanis hiába az eltelt 5 év, a források hiánya miatt a Nagy Zöld Fal létrehozása néhány jelképes lépéstől eltekintve megfeneklett.

Még júniusban találkozott az érintett 11 ország (Burkina Faso, Csád, Dzsibuti, Eritrea, Ethiopia, Mali, Mauritánia, Niger, Nigéria, Szenegál és Szudán) vezetője a csádi fővárosban, N’Djamenában, hogy a projekt állásáról, jövőjéről, finanszírozásáról tárgyaljon. A megbeszéléseken jelen volt a Globális Környezeti Alap (GEF) vezetője, Monique Barbut is, aki kiemelte, hogy szervezete (amelyet 1991-ben hoztak létre a klímaváltozás hatásainak kivédésére és előzetes kiküszöbölésére, ma 182 ország tagja és jelenleg is van Magyarországon támogatott projektje, a Duna szenyezettségének csökkentésére) összessen 119 millió dollárral fogja támogatni a Fal létrehozásában résztvevő országokat, továbbá segíteni fogja őket további támogatók felkutatásában.

Az már jelenleg is látható, hogy bizonyos országok sokkal jobban magukénak érzik az ügyet (bár ez nem minden esetben a többiek hibája, hiszen ki hibáztathatja Nigert azért, amiért éhező lakossága mellett nem az erdősítés a prioritás), gondolok itt mondjuk Szenegálra, amely már a tavalyi koppenhágai klímacsúcson is erősen kardoskodott a projekt mellett és már eddig is közel 2 millió dollárt költött erdősítésre (függetlenül a Nagy Zöld Fal projektjétől) és lakossági felvilágosító programokra. A szárazságtűrő és nem tájidegen fajták telepítésével remélhetőleg sikerülne lassítani a talajeroziót, csökkenteni a szél sebességét és az esővíz földbe szivárgását elősegíteni, tehát összefoglalva: megállítani a sivatagot, de legalábbis lelassítani. Ez egy fantasztikus projekt, akármilyen nézőpontból is nézzük (egyébként egy ugyanilyen névre hallgató projekt már fut egy ideje Kínában),  remélhetőleg nem csak íróasztalon és hangzatos beszédekben fog létezni, ahogy sok hasonló projekt a kontinensen.

Abdoulaye Wade, szenegáli elnök a projektről:

Hozzászólások: