Nyugat-Szahara: az ENSZ feladta
Közzététel ideje | augusztus 21, 2010 | 13 hozzászólás | GaceTillerro
Az elmúlt napok hírei alapján most már majdnem biztosan levonható egy szomorú és tanulságos következtetés: az ENSZ – több, korábban felvállalt feladatához hasonlóan – belebukott Nyugat-Szahara helyzetének megoldásába. Ahogy az elmúlt hosszú-hosszú években már jópáran, úgy Ban Ki-moon ENSZ főtitkár jelenlegi személyes nyugat-szaharai ügyekkel megbízott embere, Christopher Ross is hiába kilincselt június 21.-től július 2.-ig öt különböző országban (Nagy-Britannia, Franciaország, Spanyolország, Oroszország és USA) támogatókat keresve az ügy megoldásához, eddig úgy tűnik eredménytelenül tette.
Lehet tehát, hogy ő sem járt jobban, mint az eddigi nyugat-szaharai megbízottak, tárgyalásokat hozott össze, új feltételrendszereket, tervötleteket dolgozott ki eredmény nélkül, de még így sem közelítette meg egyik elődjét, James Bakert, aki több, konkrét tervet is a Biztonsági Tanács elé terjesztett 2001 és 2004 között, amelyek vagy a Nyugat-Szaharai Köztársaság függetlenségéért küzdő Polisario Front, vagy Marokkó ellenállása miatt buktak el. Ahogy az egy, az El Pais spanyol napilapban leközölt kiszivárgott levélből kiderült, Ross konkrétan a fentebb már említett öt országot kéri, hogy segítsenek meggyőzni a szembenálló feleket, mert az ENSZ főtitkár és maga Ross is “képtelen komolyabban előrelépni az ügyben”, a Polisario és Marokkó álláspontja pedig fikarcnyit sem változott az elmúlt években: Marokkó kizártnak tartja a függetlenséget a hosszú évtizedek óta megszállt ország számára, a Polisario pedig az ENSZ által nekik ígért népszavazást (a függetlenségről) de legalábbis egy rendkívül magas fokú autonómiát követel a kis lélekszámú, szinte alig ismert nép számára, amelynek jelentős része algériai menekülttáborokban (Tindouf) él sanyarú körülmények között.
Algéria előtt mindenesetre maximálisan le a kalappal, Nyugat-Szahara ügyének ez a saját belső problémáival is nehezen megbirkózó észak-afrikai ország a legfőbb támogatója és ez a támogatás azóta is Algéria és Marokkó kapcsolatának egyik fő hátráltató tényezője. Az ENSZ főtitkár megbízottja egyébként ellátogatott Rabatba, Algériába, Mauritániába és a Polisario vezetőivel is asztalhoz ült az elmúlt hetekben, de hiába minden, a felek továbbra sem tudnak megegyezni még a tárgyalásokról sem, nemhogy azok napirendjéről. Ross levele szerint a megoldás azért is sürgető, mert aggasztó a radikalizálódás a szaharai fiatalok körében (főleg Tindoufban, ahol az oktatás erőteljesen szélsőséges) és ezért az ENSZ attól tart, hogy komoly lépés híján a jópár éve kihunyt katonai konfliktus ismét fellángolhat a jövőben.
Tegnap VI. Mohammed marokkói király is kitért az ügyre néphez intézett beszédében, mely szerint az ügy megoldására tett (csekély szintű autonómia) marokkói javaslat rendkívül nagy nemzetközi támogatással bír, ellentétben a Marokkó területi integritását megtörni igyekvő ellenséges erők függetlenségi vágyaival, amelyet Rabat maximális mértékben elképzelhetetlennek tart. Rendkívül elszomorító, hogy maga a király beszél területi integritásról, miközben Marokkó évtizedek óta katonailag megszállva tartja a Nyugat-Szaharai Köztársaság területének jelentős részét, fallal zárja el a másik résztől, marokkóiak ezreit telepíti a területre és minden lehetséges módon igyekszik eltiporni a szaharaiak identitását.
Hozzászólások:
13 válasz érkezett eddig a következő írásra: “Nyugat-Szahara: az ENSZ feladta”
Szólj hozzá!
augusztus 22nd, 2010 @ 06:26
Már írtam erről, de újra megkérdezném.
“…minden lehetséges módon igyekszik eltiporni a szaharaiak identitását…”
- Miért, van az ottaniaknak bármiféle önálló identitásatudata, már valamiféle törzsi tudaton kívül?
A korábbi cikkből nem ez derül ki.
Van kimutathatóan saját, kollektív nemzettudatuk, kormányzati alapszerveik?
- Nincs.
Volt ott ezekből valaha is önálló nép?
Nem törzs, hanem NÉP! Ez messze nem egy kategória…
- Nem volt.
Most akkor bárki a világon kitalálja, hogy ő bizony függetlenedni akar, igaz, nincs mire, mert nem hogy az államiság legalapvetőbb eszközei hiányoznak, de még politológiai értelemben (meg sehogy) sem minősülnek önálló nemzetnek, vagy népnek…
Etnikumnak vagy törzsnek minősülhetnek, de az se nem nép, se nem nemzet.
És ez semmiféle jogalapot nem ad senkinek, hogy “függetlenedjen”, vagy “kiváljon”.
Ilyen erővel pl. Magyarországon is kitalálhatnák, hogy legyen önnálló Romia (cigányok), Kunnia (akik valamiért kunoknak “tartják magukat”), Svábföld, Szkítia (???), Hunnia (akik meg “hunoknak” tartják magukat), stb.
Ne vicceljünk már…
augusztus 22nd, 2010 @ 06:41
szép ciket
augusztus 22nd, 2010 @ 07:18
Nyugat-Szahara kérdése rendkívül érdekes. Számomra az se világos teljesen, hogy Marokkó miért foglalta el?
Egyébként pedig nekem az az érzésem, hogy az ENSZ képviselői rossz helyen kilincselnek. akiket felsoroltál, azok közül talán csak két hatalom, Franciaország és Spanyolország lehet érdekelt a térségben. De Marokkó a spanyolokkal szembenáll Melila, Ceuta és még pár dolog miatt, szóval rájuk nem fog hallgatni. A franciákkal szemben pedig Algériában van “némi” ellenérzés, de gyanítom, hogy Marokkóban is.
augusztus 22nd, 2010 @ 07:57
mig8: A területi integritás miatt foglalták el:)
augusztus 22nd, 2010 @ 08:43
több informació a nyugat-szaharol ,,érdemes olvasni ,,,www.upesonline.info
augusztus 22nd, 2010 @ 11:39
@Bar-Lev: “Van kimutathatóan saját, kollektív nemzettudatuk, kormányzati alapszerveik?”
Van. A Szaharai Demokratikus Arab Köztársaságnak van kormánya, vannak miniszterei, bíróságai, Legfelsőbb Bírósága, nagykövetei stb., létezését több mint 80 ország el is ismeri.
A szaharai (sahrawi) népnek pedig igenis van nemzettudata és identitása, elég megnézni az aktivistáik, diaszpórájuk munkásságát, elég megnézni a tindoufi menekülttáborokat…és szerinted egy nemzeti öntudat nélkül létező, mindössze ilyen csekély lélekszámú NEMZET harcolna több mint 30 éve?
És szerintem azt, hogy kinek “jár” a függetlenség és kinek nem, ne Te ítéld meg…Nyugat-Szahara függetlenségét holmi “kun” függetlenséghez hasonlítani teljes agyrém..
augusztus 22nd, 2010 @ 12:54
A “kun függetlenséget” arra fel mondtam, hogy akkor bárki, aki etnikai kisebbség, vagy annak gondolja magát, követelhetne “függetlenséget”.
“..létezését több mint 80 ország el is ismeri…”
- Téves, 57 ország ismeri el, és nézzük már meg, miféle országok ezek… egy- két kivételtől eltekintve.
Amúgy, az ENSZ sem ismeri el.
“…kinek “jár” a függetlenség és kinek nem, ne Te ítéld meg…”
- Az biztos.
De az is biztos, hogy ez sem megy, hogy akkor most minden etnikum függetlenedni akar.
“..ilyen csekély lélekszámú NEMZET harcolna több mint 30 éve?…”
- Egyéb, kisebb- nagyobb létszámú “harcolóktól” is meg lehetne kérdezni: tulajdonképpen ti miért harcoltok? gazdaságotok nincs, életképes államszerveitek nincenek, semmitek sincs. Akkor meg?
Vagy, kérdezzük meg pl. az indiaiakat, miért nem hagyják függetlenedni az egyébként teljsen eszeveszett, dejkkáni iszlámnácikat, pedig azok létszáma tízmilliós nagyságrendű, és azok is “harcolnak” ám piszkosul, már jó sok évtizede!
“…A szaharai (sahrawi) népnek pedig igenis van nemzettudata és identitása…”
- Az aktivistákra nekem ne hivatkozzon senki, mint mérvadó információforrásra… a legelképsztőbb őrültségeket az “aktivisták” szokták kitalálni, bárhol a világon.
Amúgy meg, szeretnék látni olyan oldalakat, ahol erről konkrétan szó van.
Nézd, ott van pl. Észak- Ciprus… ott is piszkosul nagy ám a nemzettudat, legalábbis, szerintük. Valójában törökök, semmi több.
“..A Szaharai Demokratikus Arab Köztársaságnak van kormánya…”
- Az ám.
Ahogy pl. Kelet- Timornak, vagy a többi “hirtelen függetlenedett” szr***fészeknek is volt, már a “függetlenedés” előtt is.
Az ilyen “kormányok eredményei és a tevékenységei ismertek.
augusztus 22nd, 2010 @ 16:58
Kis adalék ahhoz a kérdéshez, hogy kinek van joga arra, hogy önálló országban éljen:
A Közel-Kelet legnagyobb kisebbsége a kurdoké. Talán az egész világon az övék a legnagyobb. Ha vki esetében nem lehet(ne) kérdés a függetlenség, akkor az ők – vannak pár millióan. hogy mégis az, azt leginkább saját maguknak köszönhetik. Egyrészt, mert igazán sose merült fel az önállósodás kérdése. Másrészt, mert önmagukat sosem tudták igazán megszervezni a sok különböző érdekcsoport miatt.
Távol álljon tőlem, hogy ítéletet alkossak innen, a fotelből! Csak arra akartam felhívni a figyelmet, hogy a fenti két ok hiányában biztos nem lesz önálló egy állam. Nyugat-Szahara esetében legalább ezek teljesülnek.
De a kérdés még mindig kérdés a számomra. Hogy lehet, hogy egy egykori francia v spanyol gyarmatot elfoglal Marokkó, mint egykori francia gyarmat? Miért?
augusztus 22nd, 2010 @ 17:47
@mig8: Marokkó történelmileg magáéhoz tartozónak érzi/érezte a területet, amelyet szerinte csak a spanyolok szakítottak el tőle erőszakkal, marokkói történészek szerint számos szaharai törzsfőnök fogadott örök hűséget a marokkói királynak…konkrétan a szaharaiak létezéséről is vita van, hiszen Marokkó szerint ők szimplán marokkóiak. Amúgy Mauritánia is lerohanta Nyugat-Szaharát Marokkóval egyidőben szintén történelmi jogot formálva a területre. Ami viszont a legszomorúbb és mindenki elfelejti: az ENSZ már legalább 30 éve megadta az önrendelkezési jogot Nyugat-Szaharának…
augusztus 24th, 2010 @ 20:49
@GaceTillerro:
köszönöm. Szóval, ha jól értem, A szűkebb értelemben vett Marokkó francia gyarmat volt, míg Nyugat Szahara spanyol. Ugyanakkor a marokkóiak szerint ez utóbbi is Marokkó volt vha.
aztán jött a függetlenedés és Marokkó visszaállította a szerintük eredeti helyzetet. Azért én erről megkérdezném a szaharaiakat is! De különben ha tényleg így volt, akkor minek kellett lerohanni? Vagy csak én vagyok naív?
Mauritánia szerepe ilyen szempontból tiszta: területet akartak.
augusztus 25th, 2010 @ 15:04
@mig8
“De különben ha tényleg így volt, akkor minek kellett lerohanni?”
Hát egyik dolog a nacionalizmus, meg hogy Nagy-Marokkó, de van 2, ennél jóval prózaibb ok is: foszfát és hal. Mert hogy a parti vizek rendkívül jelentösek halászati szempontból, ami a halászat jelenlegi globális válságában egyre inkább felértékelödik, nézd csak meg, hogy a tonhal/szardinia/stb. konzerv pl. a sarki boltban nem “marokkói” import-e véletlenül… A sivatagi bányák viszont a világ foszfáttermésének 1/4-ét adják. A foszfáthelyzet a világon pedig szintén elég kritikus, mert a legtöbb lelöhely szennyezett (sokszor tapad rádióaktiv érzekhez), ami meg nem, az hamarabb ki fog merülni, mint a köolaj. Csak e két dolog birtokában lehet Nyugat-Szaharában (túl-)élni, a pár teve nem sok embernek ad megélhetési alapot.
A népszavazást meg mindenki (Marokkó is) támogatja, csak egyben nem tudnak megegyezni: kinek szabad szavazni. A Nyugat-Szaharaiak szerint nekik (vagyis az algériai menekülttáborban senyvedö, elüldözött 160000 embernek + azoknak, akik 1970 elött is ott éltek), Marokkó szerint viszont azoknak is, akik jelenleg a területen élnek (vagyis annak a 300000 marokkói telepesnek, akik tudják hova kell szavazni).
Az, hogy Nyugat-Szahara, mint ország nem létezik ráadásul nem teljesen is igaz: egy keskeny keleti sáv valójában a Polisario ellenörzése alatt van, amit egy több méter magas, 2000 km hosszú, elaknázott homokfal választ el a marokkó által kontrollált résztöl. Természetesen ezen a részén a sivatagnak semmi nincs, amiböl ember élhetne – se foszfát, se hal, se esö.
augusztus 25th, 2010 @ 16:57
@MZ:
Sejtettem, hogy van azért pragmatikusabb indok is.
Ettől függetlenül kár, hogy nem tudták megymás közt megbeszélni, hisz ha mindkét fél akarja a közös országot, akkor az még mindig olcsóbb, mint a jelenlegi katonai ellenőrzést fenntartani.
A népszavazással egyébként nem tudom, mi baja van Marokkónak. Ha jól látom, még mindig többen vannak hithű marokkóiak ott, mint szaharaiak.
augusztus 26th, 2010 @ 20:31
@MZ: Köszi, korrekt hozzászólás. Csak egy apró pontosítás: Nyugat-Szahara, mint ország nem létezik. A Polisario által felügyelt kietlen (ahol egy városkát próbálnak létrehozni éppenséggel, mint székhely) területet sem ismerik el hivatalosan…csak azok, akik amúgy is elismerik Nyugat-Szahara létezését.